A munka tévés hősei

Elérkezett május elseje, ami zászlós, felvonulós jellegét ugyan már régen elvesztette, de attól még ma is a munka ünnepeként tartjuk számon. Tévés szemszögből kevés módon emlékezhetnénk meg jobban e napra, mint egy összeállítással kedvenc munkahelyi sorozatainkról, vagyis néhány olyan produkcióról, melynek egy foglalkozás és annak miliője határozza meg a hangulatát.

Ha munkahelyi sorozatra, a munkát bemutató szériára gondolunk, a legtöbbünknek bizonyára az Office jut elsőként az eszébe, annak ellenére, hogy ide sorolhatnánk akár a Vészhelyzet-et is - igaz, utóbbiban jól működő, spontán emberi kapcsolatoknak látjuk a kollegiális viszonyokat, és a végzett munka sem utált és/vagy középszerű, hanem meggyőződésből vállalt.

Az Office ennek tulajdonképpen épp az ellenkezője, hisz ki dolgozna szívesen egy kisváros papírértékesítési telephelyén? Pedig szórakozni minden munkahelyen lehet, és az Office dolgozói - akárcsak a Mike Judge-féle Hivatali patkányok hősei - meg is ragadnak erre minden alkalmat: online randikat bonyolítanak le az irodából, ugráló zselétortát helyeznek kollégájuk íróasztalfiókjába, és a céges partin még a főnök sem átallja előadni legcikisebb koreográfiáját - igaz, ő azt gondolja magáról, hogy remekül táncol.

Az abszurd munkahely a világ más részén is felkeltette a tévések érdeklődését, így a brit eredeti és az amerikai remake mellett létezik francia, német, kanadai és chilei verzió is. A remekül megírt helyzetek, karakterek mellett az újdonság varázsát szolgáltatja az áldokumentarista stílus: a történet szerint ugyanis egy dokumentumfilmes forgatócsoport érkezik a papírgyárba, amely aztán izgő-mozgó kézikamerával rögzíti az iroda mindennapjait. A szereplők így sokszor kiszólnak a kamerába, valamikor egyenesen a nézőknek nyilatkoznak érzéseikről.

Ugyancsak egy vicces munkahely köré összpontosul a Taxi története, melynek nagy része a diszpécserközpontban, illetve a kimenő autókban játszódik. A tizennyolc Emmy-díjat nyert sorozat annyiban is emlékeztet az Office-ra, hogy az alkalmazottak egy hasonlóan elviselhetetlen főnöknek kénytelenek kedvére tenni: a Danny DeVito által játszott Louie de Palma - talán alacsony termetét ellensúlyozandó - pattogós stílusban diktál, állandóan fitogtatja hatalmát, alkalmazottait pedig nem kíméli, ha magasabb profit eléréséről van szó.

A Mad Men - Reklámőrültek pár dolgozója

Kissé komolyabb vizekre evezve, a munka világát járja körül a magyarul Reklámőrültek címet kapott Mad Men, amely indulásakor azonnal a kritika kedvencévé vált, de a közönséget (legalábbis itthon) nem győzte meg. A széria azokról az "őrült férfiakról" szól, akik a hatvanas évek New Yorkjában dolgoztak a reklámiparban: a szakmában ekkor még hímsoviniszta hangulat uralkodott, a karrierista hölgyeket simán hazaküldték főzni, a titkárnőket pedig szexuális játékszernek tekintették. A sorozat hangulatilag is rájátszik a macsó vonalra, hisz belengi a cigarettafüst és az alkohol gőze, a háttérben pedig mindig egy kis dzsessz szól.

Orvosok, ügyvédek

Mint arra a cikk elején utaltunk, a külön műfajt képező orvosi és ügyvédi sorozatok is a munkahelyi szériákhoz tartoznak, hisz szervező erejük egy-egy szakma, illetve az ahhoz tartozó környezet. Az előbbi csoportba tartozó szériák alapjául az 1961-es Dr. Kildare szolgált, lévén az első tévésorozat, amely kórházban játszódott, és egy orvos volt a főszereplője. A címszerepet az akkor huszonhét éves Richard Chamberlain kapta meg, aki később olyan sorozatokkal vált nálunk is ismertté, mint A sógun vagy a Tövismadarak.

Sírhant művek: egy családi vállalkozás is lehet extrém

Az ügyvédek még régebb óta kedvelt karakterei a tévésorozatoknak: az amerikaiak már az ötvenes években izgulhattak az ismert védőügyvéd, Perry Mason kalandjain (akiről aztán még egy széria és rengeteg tévéfilm készült), Nagy-Britanniában pedig nagyjából ugyanabban az időben jelent meg a Boyd Q.C. című bírósági drámasorozat. Az ügyvédes szériáknak azóta se szeri, se száma: van, ahol a krimikörnyezet, van, ahol a magánéleti szál dominál (előbbire jó példa az Esküdt ellenségek, utóbbira az Ally McBeal), és olyan is akad, hogy a tárgyalásokat más közegbe helyezik (mondjuk a hadi törvénykezést bemutató JAG - Becsületbeli ügyek).

Egy igazán extrém munkahely

Akad persze arra is példa, hogy egy sorozat egy cseppet sem mindennapi munkahelyet mutat be, és a produkciónak pont ez válik a fő vonzerejévé: ebből a kategóriából abszolút kedvencünk a Sírhant művek, ahol is a történet középpontjában álló Fisher család egy temetkezési vállalkozást üzemeltet. A szakma ráadásul nem csak mellékszálként van jelen, hisz a nézők rendszeresen szemtanúi lehetnek annak, amint a szereplők a családi ház alagsorába szállított holttesteket preparálják, gyászszertartás-képes állapotba hozzák az esetlegesen frontális karambolban elhunytakat.