Popeye nyolcvanévesen is kemény

Az m2 és a Filmmúzeum is adja hétvégenként a Popeye című animációs sorozatot, amely annak ellenére szórakoztathatja ma is a közönséget, hogy jó ötven éve készült, és főszereplője sem az a klasszikus, aranyos rajzfilmfigura. A macsó tengerész karaktere nyolcvan évvel ezelőtt született meg, és bumfordisága dacára meghódította az egész világot: a képregények, rajzfilmek, nagyfilm és videojáték mellett Popeye persze spenótot is reklámozott, több helyen pedig szobrot állítottak neki.

Popeye-ben az a legfurcsább, hogy csúfsága ellenére is szeretjük: 1929-ben, amikor a karakter megszületett, sehol sem voltak még azok a bizarr rajzfilmhősök, akik mára kedvelt színfoltjaivá váltak az animációs filmeknek. Akkor még Miki egér és Donald kacsa voltak a sztárok, a legnagyobb különc a rajzfilmiparban talán Betty Boop volt, de ő sem taszító külsejével, hanem kihívó viselkedésével ütött el a többiektől.

Popeye alkarizmai pedig mintha furcsa kinövések lennének, fél szeme hiányzik, állandóan pipázik és sokszor alig érteni, hogy mit beszél - első blikkre tanulatlan tuskónak látszik, akinek a szíve ugyan a helyén van, de problémáit mindig az öklével intézi el. A tengerész ennek ellenére sok olyan kérdést megold pillanatok alatt, amely a rendőrségnek vagy a tudománynak jóval több idejébe telik: néhány óra alatt megépít például egy spenótmeghajtású űrhajót. Honlapja szerint egyébként 34 éves, és egy hurrikán belsejében született.

A harmincas évek közepén végzett közvélemény-kutatásból az is kiderült, hogy Popeye a mozilátogatók körében már népszerűbb, mint Miki egér, és ugyanerre az időre tehető, hogy az Egyesült Államokban több mint harminc százalékkal nőtt a spenótfogyasztás. A közönség hamar megszerette tehát a tengerészt, aki 1929-ben eredetileg csak mellékszereplőként jelent meg egy akkor már tíz éve futó képregényben, a Thumble Theater-ben.

Az 1919-ben indult rajzos történetek középpontjában ugyanis eredetileg Olívia és akkori pasija, Ham Gravy állt - Popeye-t ez utóbbi bérelte fel, hogy hajóján elvigye egy szigetre. Popeye a küldetés végeztével ki is vonult a képregényből, és csak az olvasók nyomására tért vissza, hogy aztán elszeresse a főhősnőt. Ezután már Ham Gravynek kellett távoznia, aki a későbbi rajzfilmekben sem tért vissza, de azokban már Olívia népes családja sem kapott helyet - megjelent ellenben Popeye négy unokaöccse, Pipeye, Pupeye, Poopeye és Peepeye.

Az 1933-tól kezdve moziban játszott rövidfilmek nemcsak a karakterek tekintetében, de más dolgokban sem mindig voltak következetesek, illetve nem minden esetben ragaszkodtak az alapul szolgáló képregényekhez: Olívia például néhol Popeye barátnője volt, máshol már a felesége, és kezdetben a tengerész sem pipázott, hanem szivart szívott - ahol az eredeti névalak (cigar) talán a történetek rajzolójára, Elzie Crisler Segarra is utalt, hisz vezetéknevét hasonlóképp ejtik.

A történet központi magját képező spenótmítoszt is a rajzfilmek hívták életre: a képregényben Popeye ugyan szintén a spenóttól lett szupererős, de izmai itt nem kívánnak állandó utántöltést, egyszer sem látjuk, hogy enné a spenótot - ami pedig visszatérő poénja a rajzfilmeknek, hisz előfordul, hogy a pipáján keresztül szippantja be a főzeléket vagy épp a konzervdobozzal együtt tömi magába. Egy 1954-es rajzfilmből, a Greek Mirthology-ból az is kiderül, hogy már Popeye ógörög őse, Herkules is a spenóttól vált izomkolosszussá.

A moziba szánt rajzfilmekből az ötvenes évek végéig száznál is több készült, amik aztán rendre átkerültek a televízióba, a nyolcvanas évektől kezdve már utószínezett változatban. 1960-ban elindult a Popeye című sorozat is, amely már kifejezetten a tévére készült, és alig három év alatt 220 epizódot ért meg. Aztán a hetvenes években a neves Hanna-Barbera stúdió készített még két szériát, 2004-ben pedig már számítógépes animációs változatát is láthattuk Popeye kalandjainak.

A harmincas években még rádióváltozata is ment a Popeye-nek, 1980-ban pedig Robert Altman forgatott élőszereplős filmet, melyben Robin Williams játszotta a tengerészt. Nintendóra, számítógépre több játék készült Popeye-jel, akinek az Egyesült Államokban három helyen is emeltek szobrot: egyet megalkotója, E. C. Segar szülőhelyén (ahol minden évben Popeye-ünnepet is rendeznek), a másik kettőt pedig egy-egy olyan városban, amely a spenóttermesztésről nevezetes. Popeye természetesen többféle spenóthoz és egy gyorsétteremlánchoz is adta a nevét, 75. születésnapján pedig még az Empire State Building is zöldre váltott a tiszteletére.