Pilotnak nevezzük egy sorozatterv megvalósulását, mikor a szinopszis láthatóvá válik. Ezen, a gyakorlatilag nulladik epizódnak számítható részen keresztül mérik fel a készítők, hogy a nagyközönség előtt hogyan működnek az adott formulák, szimpatikusak-e a karakterek és a színészek, működőképes-e a történet és képes lesz-e fenntartani az érdeklődést hosszú szériák során, vagy szimplán a szigorú tényadatokra kíváncsiak: azaz hány nézőt képes leültetni a képernyők elé. Amennyiben egy pilot alapján megrendelnek egy sorozatot, de felszínre kerülnek a hibái, gyakran markáns változtatásokat eszközölnek, komplett jelenetsorokat forgatnak újra, esetenként a színészeket is lecserélik a sorozat elkészítésének kezdete előtt. Egyes pilotok azonban nem ússzák meg ennyivel, számtalan ígéretes terv került már a süllyesztőbe.
Mindenekelőtt vessünk egy gyors pillantást a 2009/2010-es televíziós szezon néhány olyan versenyzőjére, akik egész biztosan nem köszönnek majd vissza képernyőkről: számos vígjáték-koncepció hasalt el már a rajtnál. A gonosz anyós, az egyedül otthon maradt gyerek, a felelősséggel szembesülő komolytalan huszonévesek nem kellettek, egyedül a gazdasági válságot vicces kontextusba helyező Two Dollar Beer vihette volna valamire. A szintén elcsépelt, egymás életébe lépten-nyomon beletaposó család formulája azonban már a szereposztással kivívta a maga tekintélyét, az Oscar díjas Richard Dreyfusst és az Amerikai pite Jason Biggsét soraiban tudó Happiness Isn't Everything mégsem kapott több részes berendelést. A szintén tini sztárként induló James Van Der Beek (Dawson és a haverok Dawsonja) pedig egy olyan sráccal haverkodott volna az Eva Adams-ben, aki valójában férfi, csupán a nők ellen elkövetett bűnei miatt került egy varázslat nyomán formásabb testbe.
Az elhullott nagy nevek sorát azonban még korai lenne lezárni: a Szívek szállodája befejezését követően sokan imádkoztak Lauren Graham visszatéréséért, a Let it go című komédia azonban egész biztosan nem hozza meg a várva várt felbukkanást, és a bűbájos boszorka, Alyssa Milano újabb televíziós főszerepe is várat még magára a Romantically Challenged elkaszálását követően. Donald Sutherlandet sem láthatjuk jövőre új produkcióban, az Eastmans szintén hasalt, de a színészóriás mellé igazi show-készítő félistenek is beállhatnak a bukottak sorába. A Grace Kliniká-ért felelős Shonda Rhimesnak egy újságírókról szóló ötlete nem vált be, a Szökés atyja, Paul Scheuring pedig A nemzet aranyá-nak a tévéváltozatát szerette volna hétről-hétre bemutatni a kincskeresős Masterwork-ben.
Következő összeállításunkban pár, igen csak érdekes pilotot mutatunk be a múltból:
Steel Justice (1992)
Az ózonréteg elpusztult. Kíméletlen bűnbandák tartják rettegésben a várost. Ám akad egy rendőr, David Nash, aki a rend helyreállítására törekszik, míg egy akciója során fia életét nem veszíti. Ezt követően furcsa álmokat kezd látni egy öregemberről, akiről kiderül, hogy időutazó és különleges képességgel megáldott embereket szokott terelgetni. David varázsereje pedig nem más, mint hogy a tárgyakat hatalmasra növeszti a tudatával, ezt a képességét pedig fia kedvenc játékán, egy robot dinoszauruszon kamatoztatja, aki ezután tüzet okádva segíti ki a bevetései során.
Potenciál: a történet borzalmasan kusza, a posztapokaliptikus világ pedig szörnyen kidolgozatlan, ám ez a két zavaró tény eltörpül az óriási robotsegéd mellett. Egy ennyire hatalmas hülyeség rendre kultstátuszba kerül. 9/10
Samurai (1979)
A Samurai főhőse egy vonzó fiatal jogász férfi, aki a Daredevil (nálunk Fenegyerek) nevű képregényhős mintájára dolgozik: miközben nappal a tárgyalóteremben küzd az alvilág ellen, éjjel az utcákon osztja az igazságot, méghozzá szamurájként. A hétköznapi szuperhős története szintén tartogat néhány felejthetetlen fordulatot: a fekete ruhában és piros fejkendővel rohangászó férfi arcát ugyan semmi nem takarja, mégsem ismeri fel senki őrült akciói közepette. Legfőbb ellensége egy gazdag üzletember, aki szeretett városát készül elpusztítani egy földrengést előidéző masinával.
Potenciál: ügyvéd és harcművészeti sorozat ötvözete, egy végtelenül sármos fickóval: garantáltan mindkét nem képviselőit a képernyő elé szegezhette volna, nem beszélve arról, hogy a mai napig hatalmasakat kacaghatnánk az elképesztő főhősön, aki a kardját gyakorlatilag mindenre használta, csak kardozásra nem. 7/10