Az eredetileg The West Wing (A nyugati szárny) címet viselő Az elnök emberei a Fehér Ház mindennapjaiba nyújt betekintést, a középpontban egy fiktív elnökkel, Josiah Bartlettel. 148 epizódon keresztül követhetjük az elnök pályáját, aki, bár demokrata párti politikus, egy sor olyan tulajdonsággal rendelkezik, amit a legádázabb republikánus is megirigyelhetne - nem csoda, hogy egy vallás és popkultúra kapcsolatával foglalkozó blog, az Idol Chatter ötödikként választotta be a televíziózás legjobb keresztény karakterei közé.
Akik politikai szempontból közelítik meg a sorozatot, azok közül sokan bizonyára éppen ezt tartják a legfőbb erényének - hogy az elnök komplex ábrázolásával megpróbálta összeegyeztetni az amerikai politika két oldalát. Demokraták és republikánusok vitája, álláspontjaik mélyebb feltárása sokszor bontakozott ki a sorozatban, amitől a műsor nemcsak a történeten belül lett hiteles, de - a nézők politikai nevelésével - "kifelé" is jó szolgálatot tett.
A kaliforniai állami egyetem politikatudományi professzora, dr. Staci L. Beavers például Az elnök emberei mint pedagógiai eszköz címmel jelentetett meg egy tanulmányt, melyben kifejti, hogy a sorozatnak "igen jelentős pedagógiai potenciálja van". Egy másik írásban Myron Levine azt hangsúlyozza, hogy a sorozat segített kirángatni az amerikaiakat a (politika terén jelentkező) apátiából azzal, hogy "alapvetően pozitív képet fest a közszolgálatról, egészségesen korrigálja a Washingtonnal szembeni sztereotípiákat és a közösségi cinizmust".
Persze így is akadtak szép számmal bírálók, akik szerint Az elnök emberei csak (nem is annyira) bújtatott propaganda volt a baloldalnak. Mindenesetre a sorozatról - Bill Clinton, Jimmy Carter és más demokrata párti rajongók mellett - olyan neves republikánusok is elismerően nyilatkoztak, mint Gerald Ford egykori amerikai elnök vagy Henry Kissinger volt külügyminiszter.
A sorozathoz filmes szemmel közelítő kritikusok az erős forgatókönyvet és az operatőri munkát szokták kiemelni, mindkettőt már 2000-ben Emmy-díjjal jutalmazták. A forgatókönyv Aaron Sorkin munkája, aki korábban is szívesen foglalkozott politikai jellegű témákkal: színdarabként ő jegyezte az Egy becsületbeli ügy-et, aztán megírta a Szerelem a Fehér Házban-t. Az elnök emberei-ben a legmindennapibb szituációktól az abszurdba hajlókig sok mindenről szót ejt, az első évadban például megjelenik egy markáns szál a rasszizmusról (Bartlet lánya ugyanis egy fekete férfival, apja személyi titkárával kezd el randizni), később pedig súlyos betegség, lánya elrablása, a terrorizmus elleni küzdelem szegélyezi az elnök életét.
Az elnök emberei-ben nemcsak politikai témák bukkannak fel, hisz a Martin Sheen (Charlie Sheen és Emilio Estevez apja) által alakított elnök példás családapa is, akinek a szerettei legalább annyira fontosak, mint a hivatása. Az eredeti elképzelés szerint Bartlet karaktere csak körülbelül minden negyedik részben jelent volna meg (inkább "emberei" kerültek volna előtérbe), de Sorkin hamar rájött, hogy köré kell összpontosítani a történetet. A forgatókönyvet később az élet is átírta, hisz az egyik főszerepet alakító John Spencer 2005-ben elhunyt - egy évre rá kapott szívinfarktust, mint hogy karakterét majdnem elvitte egy szívroham.
Az elnök emberei-hez sajátos vizuális világot teremtettek az alkotók, kezdve a monumentális díszlettel (a Fehér Ház majdnem pontos - dramaturgiai okokból itt-ott megváltoztatott - mása) a remek operatőri munkáig. Sok jelenet színházszerű a sorozatban (a szereplők ki-be sétálnak a fény és az árnyék között), más képsorokat pedig rejtett kamerák vagy a falon körbe-körbe mozgó felvevők rögzítettek - amikre a színészeknek állandóan ügyelniük kellett, játék közben is kerülgetniük kellett azokat.
A sorozat számos díjat is begyűjtött, rögtön az első évaddal kilenc Emmyt kaszált, a hét szezon során összesen huszonhatot. Golden Globe-ra is rengetegszer jelölték, de ebből "csak" kettőt kapott meg, 2001-ben a legjobb sorozat és a legjobb színész kategóriájában.