"2009 őszén a harangok értünk szólnak. Szeretettel várunk, légy része nászunknak" - hirdeti a TV2 előzetese, majd az esküvői meghívón a "nászunk" szót vérrel átírják "gyászunk"-ra, feltűnik egy világítótorony képe, és kész. Azt ennyiből - és a címből - is nyilván sejtjük, hogy egy szigeten (ahol az esküvőt tartják) sok gyilkosság fog megesni, de a szereplőkből, a történet hangulatából nem sokat kapunk - valószínűleg később azért fogunk, hisz ez a trailer még csak a nézők kíváncsiságát hivatott felkelteni.
Anélkül, hogy lelőnénk a poént - külföldi oldalakon (vagy néhány magyaron, például a Sorozatjunkie-n) úgyis sokat lehet olvasni a szériáról -, eláruljuk, hogy kvázi a Tíz kicsi néger sorozatváltozatáról van szó, hisz, akárcsak Agatha Christie klasszikus regényében, itt is egy szigeten rekedt társaság áll a középpontban, amelynek tagjai sorra életüket vesztik. Hogy ki a gyilkos (vagy gyilkosok), az csak a legvégén derül ki, addig pedig drukkolhatunk, hogy kedvenc szereplőnk minél tovább húzza.
A történet jellegéből fakadóan A Harper sziget egyetlen évadból áll, összesen tizenhárom rész készült belőle, és a végén persze minden szálat elvarrnak. Igazság szerint akár kevesebb részbe is össze lehetett volna sűríteni a sztorit, jó pár üresjárat maradt ugyanis a sorozatban - persze meglehet, hogy ezt csak a pörgősebb cselekményvezetéshez szokott nézői attitűd mondatja velünk, klasszikus krimikhez (mint amilyenek Agatha Christie művei) igazából ez illik.
Amennyire érdekes a történet eleje, ahhoz képest a vége kicsit el is laposodik, bár ez óhatatlanul fakad a koncepcióból, miszerint az izgalom legfőbb forrását az adja, hogy legközelebb kivel végez a - nyilván szintén a násznéphez tartozó - gyilkos. A helyzet egy idő után ráadásul pszichológiailag is kezd hiteltelenné válni, hisz amíg az elején a gyilkos "sikere" betudható a veszélyérzet hiányának, addig később már jobban kellene vigyázniuk magukra az embereknek - ehhez képest sok az olyan, ócska horrorfilmekből ismert ballépés, mint amikor valaki otthagyja a társát vagy kimenekül a szabadba.
Mindezzel együtt A Harper sziget azért egy izgalmas sorozat, ami ráadásul - a Lost túlbonyolítása vagy A szökés látványos, ám ellaposodó története után - kicsit vissza is visz minket a klasszikus sorozatokhoz, az azokban megszokott vonalvezetéshez. Nyugodt, de gondolkodós, rejtélyes, de annyira mégsem hihetetlen sztorikat kínál A Harper sziget, bátran kóstoljunk belőle.
A sziget mint toposz
A sziget mint toposz egyébként számos irodalmi és filmes alkotásban megjelenik, elég csak a Robinson Crusoe-ra, Verne bizonyos regényeire vagy mondjuk Jókai Aranyember-ére gondolni. A sziget zárt tér, sokszor drámai helyszín, amely adott esetben különösen alkalmas konfliktusok kibontakoztatására, ezen keresztül pedig a szereplők jellemének bemutatására - ennek iskolapéldája Golding A Legyek Ura című műve, amely ráadásul azzal fejeli meg a helyzetet, hogy a csoporton keresztül az egész társadalom rajzát kiadja.
A szereplők, azok karaktere (és persze múltja, története) A Harper sziget-nek is hangsúlyos eleme, a sűrített tér megfelelő alapot ad a figurák és egymás közötti viszonyaik kibontására. A sziget gyakorlatilag ugyanilyen szerepet tölt be a Lost-ban is, ahol - a misztikus vonalon túl - szintén a szereplők egymásnak feszülése mozgatja a történetet.