"Barátokra van szükségem, nem szegény emberekre" - interjú Korda Györggyel

Ezernyi pókerpartit játszott, de Royal Flush még nem volt a kezében. Az ultit 1964-ben, Sándor Csikarral kezdte, pókerre pedig Meszéna Miklós tanította meg negyven éve. A Korda-házaspár perben áll egy bulvárlappal, változatlanul sokat lép fel, de albumot már valószínűleg nem dob piacra, mert nem éri meg. Korda György mesél az elmúlt évek tévéshow-iról, régi emlékekről, haknikról, és a csumiról.

Meggyógyult? A lapok február elején súlyos betegségről cikkeztek.

- Ételmérgezés volt, méghozzá egy híres étteremlánc húsától. Négy napom ráment, kétszer voltam infúzión, de már jól vagyok.

Amikor a találkozó miatt hívtam, fél tizenegykor, még aludt. Koncert volt vagy pókercsata?

- Sokszor reggel hatig kártyázom. A hívás előtt pedig a nőnap miatt három fellépésem volt a Kongresszusi Központban, közben egy Újpesten. 45 perces előadások voltak.

Hány hakni volt a legtöbb, ami egy napra jutott?

- Amikor a régi táncdalfesztiválok voltak, akkor sokat jártam az országot. Egy napon, a BNV-n reggel tíztől délután hatig volt vagy öt-hat előadásom, utána pedig beültem egy szervező kocsijába, akit Szikora Jenőnek hívtak. Ő Robi papája volt. 110 fellépést csinált még meg nekem abban a hónapban, igaz, hogy utána két hétig nem bírtam felkelni! A gázsi magában nem volt túl nagy, ötszáz forint körüli, de a végére vehettem volna az összejött pénzből egy kocsit. Nem volt se APEH, se adózás!

Érzi a gazdasági válságot?

- Sok fellépésünk van, sokat le is mondunk. Heti háromszor a Sport TV-ben van munkám, kedden, szerdán, csütörtökön, háromszor két óra koncentrációt igényel. Mellette sokat pókerezem éjjel, hétvégén koncertjeim vannak. 71 elmúltam, de sokat dolgozom.

Az évtizedek alatt nem jutott eszébe saját dalokat írni?

- Se zenét, se szöveget nem írtam, nem is próbálkoztam. Nem kell nekem mindent tudni! A Klári már írt szöveget: a Találd ki gyorsan a gondolatom övé. Neki sem ez a profilja, de fantasztikus hangja van. Az én hangom reggel, olyan, mint a repedtfazék, ő meg már kristálytisztán dalol.

Fiatal közönségnek is énekel: idén EFOTT Nagyszínpad?

- A felkérés megvolt, akárcsak a Sziget fesztiválé. Utóbbin hétszer voltam. Van egy óriási szeretet a fiatalság és köztem. Hogy ez miből adódik, nem tudom, de folyamatosan szeretettel vesznek körbe.

A magyar zeneipar ismert gondokkal küzd: a lemezkiadással hogy áll?

- Nem adtunk ki semmit mostanában, nincs értelme. Lemásolják, letöltik. Annak van értelme talán, hogy kiadjuk egy-két dalt, minicédén. Nehéz belefogni egy új albumba, sok energiát kellene beletenni. Még talán siker is lenne, de nem éri meg.

A pókerklubja működik?

- A villa megvan, 19 éve működik. A szállóval összeépítve van egy saját házunk Budán, de én mindig vízpartra vágytam, ez volt az álmom. Egy éve költöztünk le Velencére, nem is csalódtam, illetve annyiban igen, hogy rögtön elkezdtek piszkálni a lapok.

Perről is szó volt.

- Perlem a Blikket, mert meghurcolt. Egy újságnak van joga ahhoz, hogy leírja, hogy Korda György úgy mozog, akár egy talpas medve, de azt nem tűröm, hogy a becsületembe gázoljanak. A Blikk olyanokat dobott fel, hogy kiüldöztem a fürdőzőket, lezártam a tavat. Amikor a telket én megvettem, hozzá sem nyúltam a kerítésekhez, meg voltak építve! De nem részletezem, majd a bíróság dönt.

Több tévéműsorban feltűnt az elmúlt években. A Csináljuk a fesztivált című show-t ön hagyta ott?

- Nagyon szerettem csinálni, de azért léptem ki belőle, mert Klárika nem volt benne. Én nélküle nem csinálok már semmit. Sokkal többet ér kettőnk harmóniája, mint egy tévés produkció.

A Viasat3-on futott a Kordáék a világ körül reality. Szerette?

- Azt nagyon szerettem. Ha egy nagyobb csatornán megy, a legnagyobb siker lett volna a magyar televíziózásban. Rossz időben is ment, ettől függetlenül megvolt a maga nézettsége. Sok helyszínt, amit a stábbal bejártunk, már ismertem, Ausztráliában nyolcszor, Amerikában vagy harmincötször voltam régebben. Moszkvában és Szentpéterváron is jártam énekesként, de az új arcukat nem ismertem. A legérdekesebb az ecuadori dzsungel volt, az orosz városok fejlődése okozta a legnagyobb meglepetést, legkedvesebb emléknek pedig Amszterdamot mondanám, de Kuba is jó volt.

Sas Tamás filmjében, a Szinglik éjszakájá-ban szerepelt.

- Kellemes emlék volt, pár perc volt az egész. Még a Magyar vándorban szerepeltem, nagy sikert hozott nekem, szerették a nézők azt a figurát, Mátyás udvari énekesét.

Most indult egy pókeres műsor a Tv2-n, ebben is feltűnik. Miről szól ez a reality?

- Ez másfajta pókerműsor, mint az eddigiek, valóságshow-val keverik. Hat sztár tanulja meg benne az alapokat a nulláról, látható, amint fejlődnek. Pély Barnáék, Torres Daniék össze voltak zárva egy hétig, velünk meg a tanáraikkal, például Tóth Ricsivel, aki az egyik legjobb magyar játékos. Megtanulták, milyen viselkedés mire utal, hogyan kell pókerarcot vágni. Egyikük sem pókerezett korábban, így ösztönösen kezdtek játszani. Teljesen váratlanul emeltek, dobtak, megadtak, zavarba is ejtettek, mikor közvetítettem a partit. A műsor nem a pókertudományról szól, de megcsillogtatja a lehetőségeket, amelyek ebben a játékban vannak. Azt, hogy mindenki lehet nagy pókeres. Ez nem más, mint szórakozás, bárki játszhatja, milliárdosok, de vietnami menekültek is.

Igaz, hogy nem játszik nagy tétben?

- Igaz. Barátokra van szükségem, és nem szegény emberekre. Nem pénzre van szükségem, és különösen nem az én sporttársaim pénzére. Normális alapon játszunk. Olyan is van, hogy egyetemistákkal leülök, beteszek egy ezrest, azért megy a küzdelem. Külföldön, kaszinókban is van egy limitem, ha azt elvesztem, nem játszom tovább.

Aki az életben rosszul hazudik, az pókerben is esélytelen?

- Semmi köze az életben való hazugságnak a játékban való blöffhöz. Aki blöfföl az asztalnál, attól még lehet nagyon megbízható üzleti partner.

A nagy játékosok alig néznek egymásra. Úgysem tudnának leolvasni semmit a másik arcáról?

- Ezek annyit játszanak együtt! Sokszor nézik meg egymást tévén, rengeteget találkoznak. Abból is rengeteget lehet tanulni, ki hogyan játszik. Aki igazán nagy, hétről hétre tud változtatni stílusán. A testbeszédnek egyes részeit nem tudjuk elrejteni. Hanghordozás, kézremegés, fül vakargatása, összeráncolt homlok: mindent ők sem tudnak elrejteni. Mikor látjuk a váratlan visszaemeléseket a semmire, akkor tudjuk, hogy valaki elárulta magát.

Ön sok híres színésszel, sportolóval játszott már harminc éve is. Kikre emlékezik?

- Az nem ez a játék volt, hanem az európai draw póker. Zseniális partnereim voltak, Tordy Géza, Csurka Pista, Réz Pál, Réz Ádám, nagyon jó játékosok voltak, akárcsak Meszéna Miklós, Csapó Gabi. Rengeteg művésszel játszottam, de politikussal nemigen. A gazdasági élet szereplővel is sokat kártyáztunk, de az énekes pályatársak érdekes módon nem nagy zsugások. Néha leültünk ultizni egyet, de csak viccből.

Az ultit mikor kezdte?

- 1964-ben, Sándor Csikarral. Nagy iskola volt, sokat tanultam tőle.

És az első pókerpartija mikor volt?

- Meszéna Miklós tanított meg pókerezni, negyven éve. A Fészek művészklubba jártunk, ott voltak a partik. Az eleje biztos volt, a vége soha. Egykor már rohantunk csumit enni, 150 forintért.

Csumit?

- Igen, menzát, helyi ételt. Ma sem válogatok, ételfutár cég hozza ki az ebédet, heti ötször, finom és olcsó. Hétvégén vagy főzünk, vagy elmegyünk vendéglőbe. Imádtam a csumit, eszembe jut a káposztás cvekedli, a főzelékek, a húsok, a levesek!

Térjünk vissza a Fészekbe: mi ment a póker mellett?

- Ulti, römi. Volt egy társaság, amelyik bridzselt, nagy művészek. Nem játszottak pénzbe, de néha úgy összevesztek, úgy káromkodtak, hogy a kocsisok a nyomukba sem eredhettek.

Sértődés, harag nem maradt korábbi kártyapartnereiben egy-egy parti után?

- Aki megsértődik, az nem normális. A pókerben a világ legjobbját egy kezdő is ki tudja ejteni. Egyszer vagy kétszer. Többször nem, mert sok partiban a tudás kijön.

A Sport TV-s munka hogyan jött?

- 2004-ben kezdődött. Senki nem kért fel, véletlenül esett meg. Pécsett, egy könnyűzenei felvételen találkoztam Juni Györggyel, akiről tudtam, sporttal foglalkozik. Váratlanul megkérdeztem, nincs-e ismerőse a Sport TV-nél, mert láttam ott pókerműsort, de unalmas volt, én jobb lennék. Jó, majd utánanézek, mondta. Már rég elfelejtettem az egészet, mikor Máté Pali főszerkesztő felhívott, három hónapra rá, hogy csinálhatunk egy próbafelvételt. Én viszont nem is ismertem ezt a játékot, azt sem tudtam, eszik vagy isszák, azt hittem, hogy ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint az ötlaposra. Úgy is közvetítettem, tehát rosszul. A profik kivoltak ettől, és igazuk volt. Szerencsére az internetes pókeresek szövetségének elnöke megkeresett, adott könyvet, hogy tanulmányozzam. Elkezdtem keményen gyakorolni. Néha persze ma is tévedhetek, ha rosszul látom a helyzetet, ha valami elkerülheti a figyelmem. De soha nem gondoltam volna, hogy a tévés pókerközvetítés nekem ilyen sikert hoz.

Nézzük sorra, kikkel dolgozott! Horvát Jánossal kezdte.

- Egy hallatlanul intelligens ember, aki a pókerhez is ért, de igazából a gondolatisága, amit hozott a közvetítésbe, az volt zseniális. Örültem, hogy rá tudtam hangolódni.

Para Kovács Imre?

- Horvát János ellentéte. Nagyon jó pókeres, faramuci gondolatai vannak, nyakatekert a gondolkodásmódja. A szituációt ugyanúgy látjuk, a megoldást nem mindig.

Klárika?

- Az én feleségem, aki már ért a pókerhez. A maga kedvességével, humorával, más színt ad a közvetítésnek. Szerencsés vagyok, mert jó partnereim voltak és vannak. Be kell látni, hogy két kártyalap nem olyan érdekes, főleg egy képernyőn, ha az a kép nincs megfűszerezve. Máshol általában nem azt mondják el, mi lesz, hanem azt, hogy mi van, mi meg előre is megyünk.

Nacsa Olivérrel is dolgozott.

- Mi jól összehangolódunk, tudunk dumálni, de nem találtuk meg a közös hangot abban a pókerműsorban.

Ki a kedvenc pókerjátékosa?

- Sokáig Dave Ulliott volt, egy angol játékos, aki civilben ékszerész. Az ördöghal. Fantasztikus játékos volt, de azt hitte, hogy nem tudják legyőzni - csakhogy felnőtt egy új generáció. A régiek közt vannak még kedvenceim, olyanok, akik sokat fejlődtek. Ilyen Tony G, a nagydumás, Phil Hellmuth, Daniel Negreanu.

A nők másképp játszanak?

- Talán kevésbé agresszívek, de ha kell, ők is bekeményítenek.

Royal Flush volt már a kezében?

- Nem volt még ilyenem, de egyszer bejön majd!