"Kukorit Kopasznyakú bedumálja egy nagy telekbuliba"

Kukori és Kotkoda modelljei a forgatókönyvíró, Bálint Ágnes kertjében kapirgáltak, Mikrobi űrhajóját a szakma rettenetére számítógéppel animálták, Csákányi László a folyosón járkálva kísérletezte ki a gyermegfelvigyázó robot hangjait. A magyar rajzfilm aranykorának legendás alakjával, Mata Jánossal beszélgettünk.

Divatbemutatón tűnnek fel a negyven éve rajzolt figurák, mint Kukori, Kotkoda és társaik. Örül ennek?

- Az ötlet nem az enyém, de szeretném, ha a divatcégnek sikere lenne. Megkerestek azzal, hogy magyar mesefigurákat szeretnének bevinni a divatba. A Disney szinte minden figurája is visszaköszön pólókon - és ezzel nincs is semmi baj -, arra gondoltam, hogy igazuk van, a magyar rajzfilmfigurák is megérdemlik, hogy a ruhákon megjelenjenek. Persze ma már itthon is vannak animációs torzszülöttek, amelyeknek spirituszban lenne a helyük.

Jogi akadálya nincs annak, hogy felhasználják ruhákon a figurákat?

- Rengeteg akadálya van a karakterek felélesztésének. Mondok egy példát: Frakk. Nem él Bálint Ágnes, nem él Várnai Gyuri, a zseniális karikaturista - amúgy, ő eredetileg rajzfilmes volt. Ő volt a Macskássy Guszi másik fele, annak ellenére, hogy Macskássy is ragyogóan rajzolt. Majdnem minden filmjében Várnai tervezte a figurákat. Nos, ebben az esetben viszonylag könnyű dolga volt egy cégnek vagy bárkinek, mert csak Bálint Ági lányaival kellett tárgyalniuk, viszont szegény Várnai után senki nem maradt, szabad préda lett a grafikai hagyatéka is. Ilyen esetben állítólag az államé a szerzői jog - ha az illető nem jelölt meg örököst. Kicsit furcsa. De kivel tárgyalsz?

Az újabb alkotásoknál már nincs ilyen gond.

- Az lehet, bár szerintem van, csakhogy a mostani animációs filmek figuráiért nem nagyon fog rajongani a közönség. A régi Vuk persze más volt, azért, mert azt a Dargay Attila rajzolta, aki tele volt szeretettel, mosollyal, jósággal, ez pedig visszaköszön minden figurájában. Nem véletlen, hogy a Vuk 2. megbukott - azt nem ő tervezte. Megpróbálták a figurát utánozni, csak az a picike szikra hiányzott, amit Attila a figuráiba varázsolt.

Korábban már láttunk magyar figurákat csokin, képeskönyvben.

- Másodlagos felhasználás működött a Süsü a sárkány-nál, meg a Foki Ottóék Mirr Murr-jánál, és ott voltak a Kukori-csokoládék is. Voltak tehát próbálkozások, de mi kicsike pénzeket kaptunk. A többi az állam zsebébe vándorolt, mint egyéb szerzői jogok nagy része is. Amúgy annak idején a Filmszövetségben botrányt is csináltunk, aminek eredménye lett, az úgynevezett zöldcédula, az, hogy visszavásárolhattuk a saját jogdíjunk picike töredékét valutában, a külföldön eladott alkotások után. Ezt a valutát, az akkor legálisan kiváltható hetven dollár mellett szabadon felhasználhattuk. Ha a Hungarofilm eladott valamit, abból a szerzőknek járt valamennyi dollár, de meg kellett vásárolni forintért, és ezt 30 napon belül kellett kiváltani. Volt olyan, hogy Palásthy Gyuri, a Hahó, Öcsi című filmje után kapott egy cédulát, hogy fizessen be talán 170 ezer forintot, hogy megkaphassa az érte járó valutát. Ez, ha jól emlékszem, a valódi jogdíj tíz százalékának huszonöt százaléka volt, a külföldi eladás után, mint rendezői jog. Akkoriban 1200, de maximum 5 ezer forintos havi fizetések voltak: honnan lett volna ennyi pénze? Nekem akkor talán 1300 volt a havi keresetem.

Mennyit kapott ön egy epizódnyi rajzfilmért?

- Hát ez a hosszától függött. Mondjuk - rendezésért, figuratervezésért és a story boardért, valamint az animációért - általában öt-hatezer forintot, de az elején egy hónapnál több munka volt velük.

Ön tudott hasznot húzni a merchandising termékekből, a figurák másodlagos felhasználásából, a Kukori-csokik mellett?

- A Mikrobi-val úgy megbuktunk ezzel, hogy el nem tudom mondani. Annak idején úgy terveztem, hogy az űrhajót, a maketteket modulonként meg lehessen vásárolni, hogy a gyerekek otthon játszhassák. Se kivitelezőt, se gyártót nem találtunk rá, de ez régen volt, a hetvenes években. Mikrobi-könyv nem születhet könnyen, az a probléma, hogy Botond-Bolics Györgynek, az eredeti írónak két fia van, akiket el sem lehet érni. Bálint Ági, aki aztán egészen átírta a történetet, nem akart balhézni, így nem az került fel a filmre, hogy Botond-Bolics György ötletéből írta Bálint Ágnes, hanem utóbbi csak dramaturgként szerepel. A jogok tehát ott vannak az utódoknál. A Kukori-nak viszont volt folytatása képernyőn kívül is, 1985-ben kijött egy kifestőkönyv, én akkor épp nem értem rá, így Füzesi Zsuzsi készítette, aki nálam rajzolt korábban. Most a Móra kiadó, amely legalább még őrzi a hagyományokat, kiadott egy Kukori-könyvet, öt sztorival. Úgy vitték, mint a cukrot. Húsvét után jön a második, újabb öt történettel.

A Mikrobi hogyan indult?

- Rádiójátéknak írta Botond-Bolics György a hatvanas évek végén, óriási sikere volt, Csákányi Laci adta a hangot. Hihetetlenül jó volt, a gyerekek lógtak rajta. Folytatásokban ment, közben a tévében Bálint Ágiék kiírtak egy pályázatot, gyerekek számára, hogy rajzolják meg, milyennek képzelik Mikrobit. Sajnos nem voltak nagyon animálhatóak ezek a figurák, de Ágit megbízták azzal, hogy Botond-Bolics hangjátéka nyomán írjon pár forgatókönyvet. Ehhez a szerző átküldött egy szinopszist, de az is használhatatlan volt animációs szempontból. Amit egy rádiójátékban el lehet mondani hat-hét percben, az látványban, hogy fel lehessen fogni, nem fér bele ugyanilyen hosszúságú filmecskébe. Ági átírta az egészet, gyökeresen, persze Botond-Bolics meg protestált. Aztán sikerült kiegyezni, s ahogy már mondtam: a főcímben a szerző Botond-Bolics lett, Ági pedig dramaturg. Hasonló történt később a Vízipók-kal is, amit eredetileg egy biológus jegyzett, de Bálint Ági írta át emészthetővé. Ő zseni volt ebben, tele sziporkázó ötlettel. A Mikrobi képes forgatókönyvei viszont már közös munkák voltak, de nem csak ő és én voltunk benne, a stáb is beleszólt. Akinek volt ötlete, belerakta. Négy kis ministáb dolgozott ezeken a rajzfilmeken. Minden stábban egy kulcsrajzoló, aki a legfontosabb mozgáspontokat megrajzolta, és két fázisrajzoló. Lelkes, klassz csajok voltak, kilencven százalékban lányok, asszonyok.

Miért nem voltak komplikáltak a figurák?

- A határidők miatt nem lehettek nagyon bonyolultak a figurák. Minél egyszerűbb valami, annál kevesebb ideig kell rajzolni. Egy kiváló színészünk hozott egyszer egy forgatókönyvet, Macskássy Gyuszi nekem adta, hogy nézzem meg, tudunk-e kezdeni vele valamit. Úgy kezdődött, hogy "repül egy méhraj". Be is csuktam azonnal, ugyanis erre nem lett volna idő, ember, hogy minden méhecske minden lábát, minden szárnyát többször megrajzoljuk. Ötven méhecskénél háromszáz lábról van szó. Igaz, ezt egyszer Dargay Attiláék megcsinálták a Telhetetlen méhecske című filmjükben.

Ha már láb: azt olvasni az interneten, hogy azért lettek kétlábú állatok a háztáji környezetben játszódó sorozat főszereplői, mert könnyebb két, mozgó lábat többször megrajzolni, mint négyet.

- Ez csacsiság. Bálint Ágiék egy hatalmas kerttel rendelkező házban laktak Vecsésen, a gyermekei ma is ott élnek. Ági imádta a természetet. Volt egy nagy baromfiudvara, kacsákkal, tyúkokkal, de voltak ott nyulak is, egy kis állatkert. Ő mesélte, hogy abból az állati populációból kiemelkedett egy tyúk meg egy kakas, ezeket nevezték ők el Kukorinak meg Kotkodának. Hogy a figura miért lett ilyen? Szűk határidők voltak, ráadásul dialógus is volt, tehát szájszinkront is kellett rajzolni, ez pedig nem volt kis feladat. Könnyen rajzolható figurák kellettek. Sikerült a gazdaságos animációs technikával hatezerre leszorítani a rajz-darabszámot, és egy hónap alatt el tudtunk készíteni egy hat- hétperces epizódot. Három ministáb így havonta három filmet tudott gyártani. Ez már sorozatgyártás volt, de remélem, nem érezhető a filmeken.

Hány országba jutott el a Mikrobi, a Kukori és Kotkoda?

- Az hiszem, bejárta a világot. Csak abból tudom, hogy nagyon sok olyan zöld cédulám van még otthon, amit nem bírtam befizetni, hogy kiváltsam a valutát. Volt, ami 75 ezer forintról szólt, akkor autót lehetett volna venni ennyiért. Még Dél-Afrikába meg Izlandra is eladták a jogokat, vagy azon is sokat derültünk, hogyan kukorékol Kukori csehül, Moszkvában pedig én segítettem, amikor Kukoriékat ott szinkronizálták.

Kukori két évadot kapott, de Mikrobi csak egy szériát. Miért nem lett folytatás?

- Másképp mentek akkoriban a dolgok. Ha nem adott a minisztérium pénzt, akkor be kellett zárni a boltot. A magyar rajzfilmmel is majdnem ez történt. És ha a TIT nem rendeli meg a Ne hagyd magad, emberké-t, szélnek eresztenek mindnyájunkat. Közben Macskássy Gyuszi aztán addig lobbizott - fogalmam sincs, kinél, hol - hogy végül az MTV-nek adott "kultúrpolitikai célból" pénzt a Művelődésügyi Minisztérium, hogy az rendeljen meg rajzfilmet a Pannóniától. Így lett főmegrendelő a tévé, és jött létre a Kukori és Kotkoda első sorozat 13 epizódja, egymillió forintért. A második sorozatot a MOKÉP-pel közösen rendelte meg az MTV - mert akkoriban még a mozikban is ment rajzfilm, híradó. Életem első kisfilmje is egyébként ott volt látható, a Filmhíradóban, Egy korty sör volt a címe. A sarki kocsmában összeszedtem vagy nyolc mukit, velük forgattam. Legalább tíz litert megittak, amíg az a bizonyos "egy korty" sikerült. De visszatérve Mikrobi-ra, állítólag egy fontos ember fiacskája nem így képzelte el rajzfilmnek, és szólt apukának. Így aztán az MTV nem rendelte meg a folytatást. Igaz, nem igaz? Nem tudom. Hiába volt nagy siker, s adták el a fél világnak.

A Kukori színesben készült, de fekete-fehér tévére. Úgy tudom, ez gondot okozott.

- Igen, hiszen eleinte senki nem gondolt arra, hogy az elektronikai és a kémiai színfelbontás másképp működik, más eredménnyel. Vagyis, hogy a színes film milyen lesz a fekete-fehér képernyőkön. Az első ilyen tapasztalatunk a Peti című sorozattal volt. Tündéri kis történetek voltak. Várnai Gyuri tervezte a figurákat, és Macskássy Gyuszi rendezte, a sztori kettőjüké volt. Egy tudós és egy okos, szemüveges fiúcska, meg egy kutya kalandjai. Később lett belőle diafilm és képeskönyv is. Amikor először vetítették a televízióban, kiderült, hogy Félix, a kutya, aki eredetileg meleg narancsszínű volt, a fekete-fehér képernyőn tök fekete sziluett lett, holott középszürkének kellett volna lennie. Kísérletezni kezdtünk, és rájöttünk, hogy csak a hideg színek adják a megfelelő szürke árnyalatokat. Ezért aztán Kukoriéknál már csak hideg színeket használtunk.

Az akkori szinkron legendás, a korszak legnagyobb színészei adtak hangot a rajzfilmeknek.

- Márkus László, Psota Irén, Szuhay, Hacser Józsa! Ők minden munkát komolyan vettek, de ugyanakkor élvezték is. Csákányi Laci például fél óráig járkált a folyosón, furcsa hangokat produkálva - mindenki rajta röhögött -, pedig csak új hangokat keresett Mikrobinak. És ezért meg sem lehetett fizetni őket rendesen!

Ki választotta a hangokat?

- Én. Márkus Laci például már a színházból jó haverom volt - később Kukorival volt kitapétázva a fürdőszobája. Psota Irén viszont az első sorozat után elment Amerikába, utána Hacser Józsát kértem meg Kotkodára, örömmel jött.

Miért hagyta ott a Pannónia Filmstúdiót?

- A Szojuzmultfilmben Moszkvában voltam ösztöndíjjal, és amikor hazajöttem, egy megváltozott stúdióba érkeztem vissza. Idővel, hogy úgy mondjam, tele lett a papucsom. Így aztán átmentem az MTV-be, ahol az ifjúsági osztályon kezdtem és a külpolitikán végeztem, rendező-szerkesztőként, de a végén még a díszlet- és kosztümtervezésen is dolgoztam. Húsz év rajzfilm - húsz év televízió.

Mi volt a baj a Pannóniánál?

- Sok minden. Elsősorban az, ahogy Macskássy Gyuszit finoman félreállították 1969 körül, nem jutott neki film! Kezdtek egyre inkább olyan dolgok történni, amikkel nem tudtam egyetérteni. Ez külön könyv témája lehetne! A lényeg az, hogy ott egy fantasztikus lelkes gárda volt, amelynek a lelke Macskássy Gyuszi volt, önzetlen, segítőkész, remek ember. Az alkotás jó hangulata miatt öröm volt bemenni, dolgozni, szinte ott éltünk. Még a családtagok is bejártak, és ha olyan feladat volt, ami mindenkit izgatott, ott voltunk este tízig. Egyszer csak nem Macskássy vezette a csapatot - és a csoda megszűnt. Márpedig e csoda nélkül én nem tudtam dolgozni, ezért mentem át az MTV-be. És ezt ott szerencsére megtaláltam ismét.

Tizenöt éve nincs az MTV-nél. Hogyan látja most a Magyar Televíziót?

- Sehogy. Nincs. Nekem szerencsém volt, talán az MTV legjobb időszakában lehettem ott. Chrudinák például megteremtett minden lehetőséget, ami kell egy külpolitikai osztálynak, hogy jól működjön. Két-három útlevelünk volt, s ha kellett, akár lőttek, akár nem, ment mindenki. Mert a hitelesen csak onnan lehet tudósítani, ahol az esemény megtörtént, vagy épp történik.

Miért nincs magyar animáció?

- Azért dolgoznak Kecskeméten, az országban itt ott vannak kis stúdiócskák, tanítják az Iparművészetin. Csak hát egy jó animátor fejlődése az tíz év! Aztán, amit modernség címén ráerőltettek, ami ma meg különösen divatos, hát - az nem kell a közönségnek. Hogy mi kell? Ott van Tóth Paja, a maga kis családi komputerstudiójával - és az elsöprő sikerű animációs kisfilmjeivel. Tessék csak megnézni például az Amit tudni kell a szentjánosbogarak nemi életéről kisfilmjét! Ugyanakkor minden fesztiválról visz díjat haza... de ő egyedül van.

Ha mégis van magyar animáció, miért nem látják a nézők a produktumot?

- Ki forgalmazná? Hol? Még valami: sokan a számítógépet hibáztatják, holott az csak segíti a munkát. Én a múlt század hatvanas évei végén ismerkedtem meg a számítástechnikával, és a Mikrobi rakétáját aztán komputerrel rajzoltuk meg. Az én generációm viszont megijedt ettől, és sajnos elmenekült a komputertől. A Disneynél is volt hasonló folyamat, mikor egy időben élőszereplős filmeket kezdtek gyártani. De aztán rájöttek, hogy használható a dolog, és ma saját fejlesztésű gépparkjuk van.

Van olyan magyar rajzfilm, amit sajnál, hogy nem ön készített?

- Olyan van, amit sajnálok, hogy most nem csinálhatok meg. Felnőtteknek például a Kukoriékat, mai kiadásban. Képzelje csak el, hogy Kukorit Kopasznyakú bedumálja egy nagy telekbuliba, ahol a külföldről hazatelepült Hattyú az észkombájn, ugyanakkor Hápogi képviselőnek próbálja jelöltetni magát, Pulykáék betiltatják a Lila pulyka rút, rút, rút nótát! Klotild pedig Kotkodával tollbutikot nyit, bankkölcsönből. Minden szépen indul, de aztán... Na, ad nekem valaki erre pénzt?

Most mivel foglalkozik?

- A kilencvenes években, a tévének gyártottunk volna rajzfilmet, de az MTV körül kezdődő zűrzavarok miatt belebuktunk. Ma már főleg számítógéppel dolgozom, könyvtervezés, illusztráció a munka, no meg a dokumentumfilm. Az Artmentor Alapítvány Uránia filmműhelyében, a nemrég készült Requiem a Római partért dokumentumfilmemet - ha igaz - rövidesen sugározza a Duna TV. De terveztem csomagolást és arculatot Müller Judit, azaz Judit Muller Hungarian Rhasody No. 5 parfümjéhez is.

Ingyenesen láthatóak a weben korábbi rajzfilmjei. Nem zavarja?

- A fene tudja. Ha most csinálnék filmet, azt mondanám, disznóság, hogy fölteszik ingyen. De azok régen készültek.

Az Avatar-hoz mit szólt?

- Nem láttam.

A japán anime tizenéveseknél itthon is népszerű. Mit gondol róla?

- Ha a mangákra gondol, óriási üzlet, a pornóig mindenre felhasználják, de tele van erőszakkal. Ha manapság nem lehet egy filmnél arra számítani, hogy ömleni fog a dohány, sok pénzt hoz, akkor eleve el sem készítik. Fantasztikus siker volt például A piros léggömb, egy francia élőszereplős kisfilm. Érzelmes, lírai költemény volt filmvásznon. Csermák Tibit ez megihlette, elkészítette A piros pöttyös labdá-t. Hihetetlenül igényes kedves rajzfilm volt. Díjat nyert Velencében. Hol vetítik ma, ad ma valaki pénzt hasonlóra?