Trokán Péter: Sok szép percet kaptam a nőktől

A héten a Barátok közt négy epizódjában láthatták a nézők Trokán Pétert, aki a Szomszédok-ban több mint tíz évig játszotta Szelényi Jánost, a Tűzvonalban című sorozatban pedig Szabó Gergely ezredes szerepében tűnt fel. A színésszel egy őrmezei étteremben beszélgettünk: úgy véli, hogy barátjának, Stohl Andrásnak nagyon kevés ember mondhatja, hogy erkölcsileg nem tartja alkalmasnak arra, hogy színész legyen - Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója pont nincs köztük. Mesélt a teleregény népszerűségéről, számos szerepéről, a Tűzvonalban-ról, a borról, az új generációról és a szexi magyar színészeket felsoroló listáról.

Milyen volt a Barátok közt-ben játszani?

- A szerepem hasonlított ahhoz, amit már megírtak egy amerikai filmben, a Tisztességtelen ajánlat-ban. A film arról szól, hogy egy nagyon gazdag pali (Robert Redford) kiszúr Las Vegasban egy fiatal párt, megtetszik neki a csaj (Demi Moore), és egymillió dollárt ajánl neki, ha egy éjszakát vele tölt. Én itt ugyanezt játszottam, egy gazdag vállalkozó palit, aki Kingának tízmillió forintot adna egy éjszakáért. A lánynak komoly anyagi gondjai vannak a párjával, úgyhogy nagyon jól jönne az ajánlat, először bele is megy, de aztán mégis visszakozik. Casting nem volt, mert ez nem akkora szerep, amit nagyon meg kellett volna castingolni; egyszerűen felhívtak, hogy volna-e kedvem elvállalni, és volt kedvem elvállalni.

Alkatilag elég különböző az itt játszott Kisfalussy Róbert és a Szomszédok Szelényi Jánosa. Önhöz melyik áll közelebb?

- Nyilván Szelényi közelebb áll hozzám, mert - bár ott sem volt casting - a rendező, Horváth Ádám úgy válogatta össze a szereplőket, hogy a színészeknek legyen valami közük a figurához. Emlékszem, amikor fölhívott, megkérdezte, hogy "Neked most van éppen szakállad?", mert hogy lenne a Szomszédok-ban egy erdész, akit ő szakállasnak képzelt el. Előtte körülbelül fél évvel forgattunk egy Széchenyi-filmet, onnan még megvolt a szakállam. Amúgy is közelebb áll hozzám a figura: nem vagyok se vállalkozó, se gazdag, és még életemben nem fizettem nőnek - de azért megküzdöttem Kisfalussyval is.

Korábban nézte a Barátok közt-öt?

- Sajnos nem. Amúgy sem tudok sorozatokat nézni, mert elég sokat játszom színházban. Sok ismerős kolléga van viszont a produkcióban, és úgy tudom, hogy nagyon népszerű a sorozat, nagyon régóta megy, úgyhogy örömmel vállaltam a felkérést. A családomban is van egy-két Barátok közt-rajongó, anyám körbe is telefonálta a rokonságot, mintha most kezdeném a pályámat, jó előre felkészített mindenkit, hogy ne felejtsenek el megnézni.

Az a fajta népszerűség nem hiányzik, amit a Szomszédok-kal ért el?

- Azért nem hiányzik, mert rendszeresen ismétlik a Szomszédok-at, két-három éve már szinte folyamatosan műsoron van - így ma is oda szoktak jönni hozzám az utcán. A múltkor egy srác állított meg az Andrássy úton, és egy Szomszédok retrópartiról mesélt, először azt hittem, hülyéskedik. Nagyon érdekes, hogy a fiatalok hogy viszonyulnak a sorozathoz: a Szomszédok egy sajátos stílust képviselt, amit akkor megszoktak az emberek, de ma már nem látni sehol - a fiatalok ezt néha kicikizik, máskor viszont tényleg jópofának találják. Akik meg annak idején nézték a sorozatot, azok most arra csodálkozhatnak rá, hogy milyen helyes világ volt akkor, főleg az első részekben, amelyek még a rendszerváltás előtt játszódtak.

Forrás: [origo]

A többi színésszel tartja a kapcsolatot?

- Karácsony előtt egy pár nappal minden évben találkozunk, már akik még megvannak a stábból - sajnos többen eltávoztak időközben. Kulkával még mindig játszom a Tizenkét dühös ember-ben, a Nemzeti Színházban, ahol hat évig voltunk együtt tagok, a karácsonyi találkozókon kívül a többiekkel is csak munkaügyben tartom a kapcsolatot - de szerintem ez az évi egy alkalom is szép eredmény ennyi év távlatából.

Lakott valaha panelban?

- Nagyon rövid ideig, egy-két hónapig béreltem egy panellakást fiatalkoromban. Anyám most is az őrmezei lakótelepen lakik, Újpestről hoztuk ide, vettünk neki egy lakást a házunkhoz közel - ami viszont már a kertes övezetben található.

A Szomszédok-ban mintaszerű volt a lakóközösség. Az itteni panelban milyen?

- Az az igazság, hogy a Szomszédok-nak - ha nem is kezdettől fogva, de menet közben már biztosan - volt egy olyan célja, hogy valami mintát mutasson arra, miként lehet ezek között a rettenetes körülmények között élni. Én legalábbis borzasztónak tartom ezeket a panelokat: tervezőasztalnál jól összerakták, de azt már nem találták ki, hogy hogyan lehet élni ilyen kis helyen összezsúfolva, sötét folyosókon, levegőtlenül. A Szomszédok erre akart valami példát adni. A forgatás során egyébként nagyon jóban voltunk a gazdagréti lakótelep igazi lakóival, nem zavartuk őket, és ők sem minket: ha forgatás közben megjelentek a bejáratnál vagy a liftnél, egyszerűen csak leálltunk, később folytattuk a jelenetet. A sorozat vége után egy-két évvel jártam arra, és érdekes módon kikerült egy réztábla a házra, amely az év lakóközösségének szólt - lehet, hogy valamit hatott rájuk a Szomszédok világa. Hogy ez mennyire hatott messzire, Őrmezőn vagy a Havanna-lakótelepen voltunk-e befolyással, azt nem tudom.

Szombathelyre hogy került? Ott játszik most a helyi színházban.

- Jordán Tamással együtt voltam a Nemzetiben, aki egyszer csak bejelentette, hogy nem csinálja tovább, inkább Szombathelyen alapít egy színházat. Számomra egyértelmű volt, hogy vele megyek, mert tudtam, hogy a Nemzetiben Alföldi Róbert váltja, akivel kölcsönösen úgy gondoltuk, hogy nem tudunk egymással dolgozni. Tamás fantáziája aztán beindult, és egy csomó dolgot teremtett, ami megbolygatta a várost. Most játszottuk a Tháliában a Vidéki Színházak Fesztiválján Molnár Ferenc Liliom című darabját, és megy még az Ugyanaz hátulról című angol színdarabunk is, jövőre pedig remélhetőleg Az ember tragédiájá-val nyitjuk az új színházépületet. Szintén jövőre Shaw Pygmalion-jában játszom Higginst, és jön egy Heltai-komédia, a Naftalin is.

Forrás: [origo]

Rendezői ambíciói nincsenek?

- Rendeztem már három darabot, de nincs bennem különösebb kényszer. Lehet, hogy azért még fogok, olyan ez, mint a hasmenés: ha rájön az emberre a rendezhetnék, akkor nincs mit tenni ellene.

Említette, hogy Alföldi Róberttel nem volt különösebben jó munkakapcsolata. Mit gondol arról, hogy Stohl Andrást kitette két darabból a balesete után?

- Úgy tudom, ebben a hónapban a gyerekdarabokat nem játszhatja András, amit őszintén szólva egyáltalán nem értek, hisz a gyerekek pont nem foglalkoznak azzal, hogy a Stohl András bácsinak most éppen milyen baja van. Ha a többi darabot játszhatja, akkor ezeket miért nem? Ha valamit játszhatna, akkor éppen a gyerekdarabokat - erkölcsileg nem lett egy fertőzött ember. Persze erkölcsileg is súlyos ez a bűncselekmény, amit elkövetett, de azért nem lett belőle bűnöző. Ezt a retorziót viszont nem értem: ha valaki olyan súlyosnak tartja, amit ő tett, erkölcsileg nem tartja alkalmasnak arra, hogy színész legyen, akkor azonnali hatállyal felmond neki. De ezt nagyon kevés ember mondhatná a Stohlnak, az Alföldi pont nem az.

Ön jó barátja is Stohl Andrásnak. Hogyan látja most az ő helyzetét?

- Csinált egy iszonyú nagy marhaságot - amit naponta ezrek csinálnak -, hogy beült piásan az autóba. Nem lett volna szabad, meg is mondtam neki, hogy borzasztó mérges vagyok rá. Hihetetlen viszont ez a médiaőrület, ami kialakult körülötte: eddig szegény Daróczi Dávidon csámcsogtak az újságok, most van egy újabb konc, meglehetősen zsíros konc, amin el lehet rágódni egy darabig. András nyilván meg fogja kapni a megfelelő büntetést, és nyilván tanulni fog belőle - vagy ha nem, akkor az az ő baja, kétszer nem lehet tönkretenni egy életet, mert a második már tragédia. Annak örülök, hogy a legnagyobb tragédia egyik autóban sem történt meg, de ez is nagyon súlyos dolog. Én is ültem már úgy autóba, hogy ittam, de akkor irgalmatlanul figyeltem, kétszer olyan lassan mentem, hogy nehogy valami bajt csináljak. Nagyon sajnálom a sérülteket, de nagyon sajnálom az Andrást is, a családját is, sőt a társulatot is, mivel ott ő abszolút vezető színész, tíz darabban játszik. Zárójelben jegyzem meg, nem véletlen, hogy éppen most, évad végén történt ez a baleset, vasárnap játszottuk a Tizenkét dühös ember-t, akkor mondta nekem, hogy rettenetesen fáradt. Egyéb dolgok is érték őt, ami miatt nagyon keserű volt, látszott rajta, hogy rosszkedvű és kiégett. Nem egyszerűen sokat játszik, a színház és a média együtt kiszipolyozza őt - persze neki ezt tudnia kellett volna, hogy nem szabad ennyit dolgozni, még akkor se, ha ő azt mondja, híresen jól bírja a munkát. Igen, jól bírja a munkát, de ennek ez az ára, hogy jólesik meginni két pohárral, aztán meg még kettővel. De hát ott vannak a sofőrszolgálatok, taxi, ki lehetett volna találni valamit. Az András egy nagyon tehetséges ember, a színpadon egyik darabban jobb, mint a másikban, a televízióban nem tud olyat csinálni, ami ne lenne siker; ha énekelni kell, azt is tud, ha lóversenyt kell nyerni, akkor lóversenyt nyer - abban tévedett, hogy azt hitte, a részegen hazajutást is ugyanígy meg tudja oldani.

Forrás: [origo]

Mit gondol, a Tűzvonalban - amiben ön is játszott - hogyan mehet tovább nélküle?

- Sorozatokban bejáratott dolog, hogy váltják a szereplőket, ugyanazt a figurát, egy ponttól kezdve egy másik színész játssza - a nézők itt is meg fogják szokni. Itt az lesz a baj, hogy az András ezt is nagyon jól játszotta, hasonlóan jót kell találni, hogy a közönséget ne érje kár. De lehet, hogy csinálnak egy dramaturgiai akciót, amiben a karaktere meghal, rendőrnél amúgy is megesik az ilyesmi.

Szabó ezredes szerepéhez hogyan viszonyult?

- Nagyon szerettem, mert megcsinált figura volt, nem olyan, amilyet egy az egyben rám öntöttek. Volt mit eljátszani benne. Szabó egy olyan rendőrkapitány, aki már csak arra játszik, hogy eljusson a nyugdíjig, látványosan beleszarik az egészbe, de közben nagyon jó szakember. A szerep mellett a stáb is jó volt, igaz, a sorozatoknál általában jók a stábok, máskülönben nem is lehetne csinálni. A Szomszédok-at is összesen tizenkét ember csinálta, de ebbe már beletartoztak a gépkocsivezetők is. Hihetetlen rugalmas stáb volt, de ugyanezt láttam most a Barátok közt-nél is, mindenki nagyon profin és nagyon gyorsan dolgozik.

A tévében miket szokott nézni?

- Nagyon keveset tévézek, ritka, hogy ráérek végignézni egy másfél órás filmet. Amit mindig megnézek, azok a BL meccsek, a sportot általában szeretem. Van, hogy hazamegyek fáradtan, akkor csak váltogatom éjszaka a csatornákat. Egy időben nagyon szerettem Korda Gyuri pókerműsorait - szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy megszerettem a Gyurit, amint pókert vezet, látszik rajta, hogy hihetetlenül az ő világa. Magam is játszottam a Viasat tévés pókerversenyében, egy nagyon éles partiban a Dér Heni vert ki végül. A Fishing & Hunting csatornán nézem még a horgászműsorokat, egy-kettőben közre is működtem, télen csináltunk például a lékhorgászatról egy filmet Zsennyén, Szombathely mellett. A híreket már csak interneten követem, jobban ki tudom válogatni, ami érdekel, nem kell nézni, hogy kit ütöttek el, kit gyújtottak fel, kit végeztek ki. Ha egyszer csinálnék egy tévécsatornát, ott a híradó csak a jó híreket mondaná be.

Forrás: [origo]

Ha tévécsatornája még nem is volt, műsort már vezetett az ATV-n.

- Két vagy három évig, vasárnap délelőttönként vezettem a Gondolat című kulturális műsort. Nagyon büszke voltam ott magamra, mert egy kétórás élő műsor volt, amit egyedül kellett levezényelnem - pontosabban Hegedűs D. Gézával váltottuk egymást, hetente. Ilyet azóta sem nagyon láttam, a reggeli műsorokban általában ketten vannak, arról nem is beszélve, hogy egy profi stáb van mögöttük. Az ATV-nél ez sem volt, akkor még nagyon szegény televízió volt. Egy műsor elkészítése háromnapos munka volt: csütörtökön megkaptam az anyagot, hogy milyen kiállítások, könyvbemutatók, filmbemutatók vannak, és mindet el kellett menni megnézni. Volt egy asszisztens, aki összeszedte az anyagot, de azonkívül mindent nekem kellett csinálni. Egy adott témáról, ráadásul egyenes adásban kellett tíz-tizenkét percet beszélni, ami a televízióban elég hosszú idő. Akkor tanultam meg becsülni a műsorvezetőket.

Volt a femina.hu-n egy összeállítás, amely minden idők legszexibb magyar színészeit listázta, erre ön is felkerült. Hogyan élte meg?

- Jól nézne ki, ha én határoznám meg magamról, hogy mennyire vagyok szexi. A listáról csak véletlenül szereztem tudomást, ahogy szörföltem az interneten, de egészen büszke lettem magamra, hogy ilyen jó társaságba kerültem.

Borlovaggá ütötték, ez mit jelent pontosan?

- Az egerszóláti borlovagrendnek vagyok a tagja, így az ottani borokat kell mindenhol dicsőítenem - ami nem nehéz, mert Szóláton tényleg az ország egyik legjobb rizlingjét csinálják. Azért mondom, hogy az egyik legjobb, nehogy Jásdi Pista barátom megsértődjön Csopakon. Az egri borvidéken is vannak azonban kiváló borászok, Lőrincz Gyuri vagy Gál Lajos, akik nagyon fontosnak tartják a szóláti fehérborokat - annak ellenére, hogy a Gyuri inkább vastag vörösborokat készít, mint az Áldás vagy a Merengő. Nekem Balatonon van egy kis szőlőm, abban másfél hektónyi fehér van, tramini.

Atyai örökség a borszeretet? Az édesapja kocsmáros volt.

- Így van, Újpesten, Rákospalotán és Pestújhelyen volt egy-egy üzlete. Újpesten a kikötőhöz közel, az északi vasúti összekötőnél volt egy igazi matrózkocsmája, a Kikötő Kisvendéglő. Épp anyám nyolcvannyolcadik születésnapját ünnepeltük a múlt héten, és a bátyám megcsinálta azt a pontypörköltet, amit csak ott csináltak, apám vendéglőjében, azóta sem láttam sehol étlapon. Emlékszem, ahogy apám szolgálta fel, sercegett a jénai tálban.

Forrás: [origo]

Az édesapja nem akarta volna, hogy ön vegye át a családi üzletet? Mit szóltak a szülei, amikor színésznek állt?

- Nagyon féltettek. Újpestről legfeljebb a József Attila Színházig jutottunk el, az első színházi élményem is onnan van. A szüleim leginkább attól óvtak, hogy ez egy nagyon nehéz kenyér, csak a befutottak élhetnek meg. Miután úgy ahogy befutottam, megnyugodtak, de anyámmal még tegnap is összevesztem azon, hogy miért traktálja a rokonságot a Barátok közt-beli szerepemmel. Még a bátyám elvált feleségét is felhívta, hogy ne felejtsen el megnézni engem.

Lányai, Anna és Nóra szintén színészek lettek. Őket nem féltette a pályától?

- Lehet, hogy pont azért nem féltettem őket, mert engem annyira óvtak a szüleim. El tudtam nekik mondani, hogy a színészetben mi a jó és mi a rossz, aztán rájuk hagytam, hogy döntsék el, a rossz dolgokkal együtt is felvállalják-e. Úgy néz ki, hogy eddig nem sikerült elvenni a kedvüket: a kisebbik lányom, Nóra jövőre már a második évadot csinálja Kecskeméten, Anna pedig egy évig a Kamarában volt, aztán most megy át Veszprémbe, ahol jövőre már négy főszerepe lesz, hál' istennek, eléggé meg lesz súlyozva.

Önnek milyen tervei vannak még? Valahol nyilatkozta, hogy jók a génjei, hosszú életre számíthat.

- Igen, édesanyám már nyolcvannyolc éves, apám egy fiatalkori betegség miatt hunyt el hetvenegy éves korában - de az ő testvérei is mind nyolcvanon fölül voltak. Remélem, hogy ebben a bolond világban nekem is sikerül ezt tartani, és nem áll meg idő előtt a szívem. Hatvannégy éves vagyok, ilyenkor az ember azért már nagyjából érzi, hogy mennyi van még hátra. Most azt mondom, van még egy húsz használható évem, de remélem, utána sem zavarok sok vizet a rokonságnak. Nekem az etalon a Zenthe Feri bácsi, akivel még nyolcvanöt éves korában is együtt játszottam a Madách Színházban: az Egy, kettő, három-ban a titkárt alakította, aki ki-be rohangál a színpadon, ráadásul elég sok szövege is van. Ő is balatoni ember volt, a Balaton pedig engem is gyógyít ebben a rohanós, keserű világban, amiben tényleg egyre kevesebb öröm van. Nagyon sok szép percet kaptam a Balatontól, de a legtöbbet talán a nőktől.