Ítéletidő és üvöltő szpíker - Somos Ákos, Somos Zoltán sportos sztorijai

Ötfős sportriportercsapat utazik az MTV-től a dél-afrikai futball-világbajnokságra: Egri Viktor végig kinn lesz, Somos Ákos és Somos Zoltán a csoportmeccsekről, Gundel Takács Gábor és Faragó Richard pedig a második szakasztól kezdve tudósít. Pár héttel az év sporteseménye előtt a rutinos tévéseket korábbi utazásaikról kérdeztük: sorozatunk harmadik részében a Somos-testvérek mesélnek.

Somos Zoltán

- A BL és az Európa-bajnokság olyan szinten szervezett, hogy nincs rizikós út - a dél-afrikai vébé viszont a közbiztonság miatt valószínűleg más lesz. Az osztrák-svájci Eb-n láttuk, milyen precízek: ott én Bécs és Salzburg közt ingáztam a meccsek miatt. Furcsa élmény volt viszont a moszkvai BL-döntő, ott szembesültem azzal, hogy az orosz karhatalom miképp gondoskodik egy esemény rendjéről. A Luzsinyiki-stadion környéke le volt lezárva, 6-8 sávos sugárutakon mindenhol torlaszok, rendőrök. Furcsa volt látni, hogy a nyertes meccs után a stadionban még mámoros, ünneplő Manchester-szurkolók milyen csendben, megszeppenten vonultak a seregnyi katona előtt.

Ugyancsak ott, Moszkvában fordult elő egy kollégával és velem, hogy a BL-döntő után lemaradtunk az újságírókat szállító buszról. Órákig tekeregtünk, teljesen elveszve, reálisnak látszott, hogy az utcán kell aludnunk, mert taxit sem lehetett fogni. A hajnali órákban végül a normál tarifa tízszereséért az egyik elvitt végre a szállóba - de már a pénzt sem bántuk.

A modern stadionokban jól el vannak kerítve az újságírók, nem érheti őket baj. A stadionok közül engem a San Siro atmoszférája a fogott meg leginkább, de ha rázendítenek a liverpooli ultrák, azt mindenki meghallja. Persze a riporterek is szeretik, ha a forgatag részei, így a szurkolói zónákba is elmegyünk, óriási élmény. Az egyik bécsi szurkolói zónában az Adidasnál kipróbálhatta magát az ember lábteniszben, dekázásban, ilyesmi: no, ott lőttem egy csodálatos szabadrúgást, életem gólját. Pont ez, a szurkolói zónák fognak hiányozni Dél-Afrikában, nem tudom, milyenek lesznek, a rossz közbiztonság miatt.

Somos Ákos

Testvéremmel a csoportmeccsek alatt leszünk Dél-Afrikában, nagyon várjuk az utat. BL-meccsek mellett Eb jutott nekünk, emlékezetes volt a St. Jacob Park, Basel, Zürich: svájci-török meccset közvetítettem, amikor jött egy irgalmatlan felhőszakadás az első félidőben. Ömlött a víz, menekültek az emberek a részben fedett sajtópáholyból is, de csak a második félidő vége felé hoztak ponyvákat, és addigra minden és mindenki teljesen elázott. A két csapat közben heroikus vízipólómeccset játszott a sárban, utána pedig az egész gyepszőnyeget 1-2 nap alatt kicserélték.

Volt egy idősebb lengyel kolléga, egy transzferrel utaztunk, ő Knézy Jenőről kérdezett, szomorú volt, amikor elmondtam, hogy meghalt. A munka során sok kommentátort megismer az ember, BL-meccsen láttam sokat ugyanazon az arcokat. Amikor dolgozunk, fejünkön van a fülhallgató, elvileg nem hallunk külső zajokat, de a déli temperamentum, a görög, az olasz ordibálása átjön: egyrészt nagyon hangosak, másrészt folyamatosan kiabálnak. De segíthet is ez. Egyszer nagyon előnytelen, szélső helyen voltam, amikor a túlsó oldalon, szögletzászlónál történt valami: szerencsére a csapatot jobban ismerő orosz szomszéd kiabált folyamatosan, az általa mondott neveket ismételtem meg. A lassításon pedig látszott, hogy igaza volt.

Repülőtéren, utazáskor soha sehol semmi probléma nem volt, de pont amikor 2007-ben az athéni BL-döntőre mentünk, elkavarodott a bőrönd. Pesten már akkor nagyon meleg volt, mezítlábas szandállal, rövidnadrágban indultam, ott meg hűvös volt, esett az eső. Egész nap vártunk, nem jött meg a csomagunk, végül éjjel fél kettőkor hozták meg a beérkezett cuccokat. Azóta a közvetítőszettet is mindig magammal viszem, a személyes holmikat sem merem feladni.