"Mogyorózzál is, papa, de ne alul!" - készül a Spartacus szinkronja

Az HBO június 1-től adja a Spartacus: Vér és homok című történelmi sorozatot, amely a sajátos látványvilág mellett rengeteg szexet és erőszakot ígér a nézőknek. A szinkron munkálatai még javában zajlanak, a premier napján az ötödik és hatodik epizód felvételeibe pillanthattunk bele az HBO Magyarország jóvoltából: a címszereplőnek hangot adó Széles László mellett Pálmai Annával, Pikali Gerdával és Kolovratnik Krisztiánnal találkoztunk az SDI stúdiójában.

A trák rabszolga, Spartacus történetének legújabb feldolgozása az Egyesült Államokban jókora felhajtással került képernyőre, miután temérdek vért és a televíziózás történetének legfülledtebb szexjeleneteit ígérte a nézőknek. Ehhez társul még a szabados nyelvhasználat, valamint a Sin City-ből vagy a 300-ból ismerős, képregényes feldolgozásmód, amire viszont sorozatban eddig nemigen láttunk példát - az eredményt június 1-től ellenőrizhetjük az HBO-n, az [origo] kritikája itt olvasható.

"Mogyorózzál is, papa!"

A szinkronmunkálatok most is zajlanak az SDI-nál, ahol reggel még az okozza a legnagyobb bonyodalmat, hogy a 4-es stúdióban megadja magát a kanapé. Aprics László szinkronrendező (akivel korábban külön interjút is készítettünk) a dívány kiesett lábáról először azt hiszi, hogy egy új mikrofon, de aztán feltalálja magát, és egy köteg papírral polcolja alá az ülőalkalmatosságot. Délután már szakmai gondjai is akadnak, miután kiderül, hogy - a munkáját elvileg már letudó - Pikali Gerdának kimaradt néhány jelenete, vissza kell őt hívni a stúdióba.

A Naeviát szinkronizáló színésznő úgy kettő körül érkezik meg, velünk együtt, és mire észbe kapunk, már le is darálja körülbelül kétmondatos szövegét, egyedül a "Calavius magisztrátus" kifejezésbe kavarodik bele. Az ókori nevek kimondásával a továbbiakban is meggyűlik a bajuk a szereplőknek, azon is megy egy ideig a vita, hogy Spartacus szerelmének, Surának a nevét s-sel vagy sz-szel kell-e mondani. Végül az s betűs változat győzedelmeskedik, mint ahogy Marcellus is c-vel marad a szövegben.

Pikali Gerdát Kolovratnik Krisztián váltja a stúdióban, aki Ashurt, a ravasz konspirátort alakítja a Spartacus-ban. "Vedd elő a legtökösebb hangodat!" - mondja neki Aprics. "Olyan most nincs" - feleli a színész, aki épp allergiás rohamokkal küzd, nehezen tud játszani a hangjával. "Sánta legyél, konspirálj!" - bök oda még egy instrukciót a szinkronrendező az első, sikertelen felvétel után. (Pontosabban a második után, mivel Kolovratnik legelőször elnézi a szöveget, és Spartacus mondókáját kezdi el.) Aprics a továbbiakban is sajátos stílusban instruál: "Mogyorózzál is, papa, de ne alul, hanem felül" - mondja egy jelenetnél, amelyben Ashur beszéd közben mogyorót eszik, Kolovratnik viszont kifelejti a rágást a szöveg mellől.

"Szeretek az ilyen rafináltan, okosan gonosz jellemekkel dolgozni, ezeket mindig jó csinálni. Aprics Laci ráadásul különösen figyel arra, hogy ne csak a szöveg legyen jó, hanem valamilyen módon meglegyen a jellemábrázolás is" - mondja a színész, amikor karakteréről kérdezzük. Közben befut a Spartacust szinkronizáló Széles László is, akit a tévénézők többek között a Lost-ból, Jack Shephard (egyik) magyar hangjaként ismerhetnek: felvesz pár közös jelenetet Kolovratnikkal, közben pedig nyelvészeti kérdések is felmerülnek, például hogy az "Enyém lesz a győzelem"-re a "De a halál a miénk lesz" vagy a "De a miénk lesz a halál" hangzik jobban válaszként.

Ashur - Kolovratnik Krisztián

A sorozat szabados nyelvezetét egyébként a magyar fordítás is hűen visszaadja, Pálmai Anna (Sura magyar hangja) például épp akkor toppan be, amikor a felvételen ez hallatszik: "a picsáját rég szétkúrta már száz római fasz". "Te jó isten, ez a szöveg?" - hüledezik a színésznő, aki - Kolovratnik távoztával - már lép is be Széles mellé az üvegkalitkába. Neki egyelőre nincs mit mondania, csak sikoltoznak egy sort filmbeli szerelmével, majd sírniuk kell együtt. "Szegény nézők is hogy fognak sírni a tévé előtt" - toldja meg közös felvételüket Széles, akit láthatóan nem hat meg a szomorú jelenet.

"Bele tudsz bújni egy másik ember arcába"

A munkáról viszont annál lelkesebben beszél Széles: "A szinkronnál soha nem azt nézem, hogy milyen a szerep, inkább a színész fontos, akinek a hangomat adom. A Spartacus-nál nagyon jó a központi figura, de amúgy is igényes a produkció, igényes elképzeléssel és munkával. Persze nem egy Strindberg-drámáról van szó, és nem egy Bergman-rendezésről, a szituációk azért itt egyértelműek, sokszor látottak - amint elindul egy jelenet, már érzed, hogy mi fog történni. Ezért is megy viszonylag egyszerűen, csak ott vagy, és bele tudsz bújni egy másik ember arcába, együtt éreztek, együtt lihegtek, együtt futtok."

Sura - Pálmai Anna

A színész fontosnak tartja, hogy a képernyőn látott szerelmet (esetünkben a Spartacus és Sura közti lángolást) a valóságban is el lehessen képzelni, valamilyen szinten a szinkronstúdióban is működnie kell tehát a kémiának. Pálmai Annával nincs ezzel gond, hisz Széles - a színésznő édesanyján, Szirtes Ágin keresztül - gyerekkora óta ismeri őt: "Melletted áll, és érzed a légkörét. Ha van légköre, akkor érdekel, ha nincs légköre, akkor nem érdekel - ugyanúgy, mint a színpadon, ha érzed a másik sugárzását, te is tudsz sugározni. Itt egymásra sem nézünk ugyan, mindketten a monitort bámuljuk, de a sugárzás az olyan, hogy minden irányba hat" - mondja a közös munkáról.

"Ez egy nagyon jó játék, és ha olyan partnered van, akinek van kedve játszani - márpedig Széles Laci ilyen -, akkor remekül működik a dolog" - teszi hozzá a "másik fél", Pálmai Anna. A színésznő másban is egyetért kollégájával: "Spartacus szerelme, Sura egy gyönyörű, érzéki, nagyon szenvedélyes nő, akit egy csinos, szép színésznő jelenít meg, igen jól. Nagyon sokat számít, hogy hogyan játszik az a színész, akit szinkronizálsz, hiszen ha valakinek kölcsönzöd a hangodat, akkor nagyon sokat hozzáteszel magadból is" - mondja.

A Spartacus: Vér és homok magyar változatában Orosz Annát, Pálfi Katát, Csankó Zoltánt, Cseke Pétert, Fenyő Ivánt, Haás Vander Pétert és Kálid Artúrt hallhatjuk még a főbb szerepekben.