"Sokkal több van a prostitúció világában" - interjú a Hung alkotóival

A magyar HBO-n szeptember 14-én indul a Hung - Neki áll a zászló második évadja. Alkotói, Dmitry Lipkin és Colette Burson férj és feleség, és ez befolyásolja is munkamódszerüket: az [origo]-nak elmondták, hogy szerintük a nők és a férfiak határozottan másképp látják a sorozatot, és ez a főszerepet alakító Thomas Jane-re is komoly terhet rak - de úgy látják, a főszereplő tisztában van a férfiasságával és a vonzerejével, de így is két lábbal a földön jár. Fontosnak tartják megmutatni, hogy negyven felé mi történik azokkal a srácokkal, akik a gimiben roppant népszerűek voltak.

A Hung második évadja egyszerre indul a közép-európai országokban. Jártak már errefele?

Dmitry Lipkin: Igen, miután a szüleim Prágában laknak. Apám a gyerekkora egy részét Budapesten töltötte, de oda sajnos még nem sikerült eljutnom.

Colette Burson: Én viszont jártam már Budapesten is, a férjemmel együtt pedig Csehországban és Szlovákiában.

A Hung egy középiskolai edzőről szól, aki - egy barátnője tanácsára - férfiprostituáltnak áll. Hogyan született meg ez a nem mindennapi karakter?

C. B.: Először is egy olyan férfi karaktert szerettünk volna megalkotni, aki kellőképp érzékeny, és eddig még soha nem folyamodott erőszakhoz. Ehhez jöttek a további ötletek, hogy az amerikai középosztályt képviselje és Detroitban éljen. A város egyre érdektelenebb gazdasági központ az Egyesült Államokban, ami egységet alkot azzal, hogy a férfi is középkorú, akinek szintén hanyatlóban van már a csillaga. Ezen kívül csak az volt a fejünkben vele kapcsolatban, hogy hatalmas pénisze van - ezt a tényt hangsúlyoztuk ki azzal, hogy dzsigolóvá tettük, a többi inkább Dmitry látásmódját mutatja.

D. L.: Én Oroszországban születtem, és tízévesen kerültem az Egyesült Államokba, így mindig a kívülállók szemszögéből írtam. Colette-tel sokat beszélgettünk már arról, hogy milyen is egy igazi amerikai, és rá kellett jönnöm, hogy pontosan olyan, mint azok a srácok, akiket sokszor irigyeltem a gimiben, akik sztárok lesznek csak azért, mert jók valamilyen sportágban. Érdekelt, hogy mi lesz ezekkel a fiúkkal, ha elérik a középkorúságot, ha épp az a valami kezd elveszni bennük, ami miatt korábban érdekesek voltak. Jórészt ennek megválaszolása motivált a karakter kidolgozásakor.

Thomas Jane nagyon jó választásnak tűnik Ray Drecker szerepére. Ő volt az első jelölt?

D. L.: Thomas Jane már az előtt a látókörünkbe került, hogy elkezdtük a szereplőválogatást. Mindig is nagyszerű színésznek tartottuk, de soha nem gondoltuk volna, hogy elvállalja a szerepet, hisz elsősorban mozikban játszik. Aztán meghallgattunk vagy száz embert, keresve a tökéletes Rayt, de egyre csak visszatértünk Thomas Jane-hez. Ő nemcsak remek színész, de általában személyesen is kötődik ahhoz a produkcióhoz, amelyen épp dolgozik. Tisztában van a férfiasságával és a vonzerejével, de így is két lábbal a földön jár.

C. B.: Érdekes, hogy más szereplők kiválasztása is hasonlóképpen alakult. A pilot rendezője, Alexander Payne már az első megbeszélésen előjött azzal, hogy Jane Adamset gondolja a legmegfelelőbbnek Tanya szerepére, de azért az ő figurájához is tartottunk meghallgatásokat. Thomas Jane-nek én azóta vagyok a rajongója, hogy láttam a Stander, a törvénytörő című filmben: már akkor azt gondoltam, hogy nagyon érdekes és összetett személyiség. Erre nagy szükség is van Ray megjelenítéséhez, hisz úgy kell férfiasnak lennie, hogy közben végig könnyed marad, hisz ez alapvetően egy komikus szerep. Olyan, mintha Fred Astaire találkozna Sylvester Stallonéval.

Merre tart a történet, miként változik Ray karaktere a második évadban?

D. L.: A második évadban Ray és Jessica kapcsolatával foglalkozunk a legtöbbet. Kettejük között sokszor változik a viszony, apályt dagály, elhidegülést fellángolás követ. Nem állítom, hogy újra összejönnek, de valamilyen szinten mégis. És aztán lesz egy kis harc is a két nő, Tanya és Lenore között, akik afféle striciként próbálják futtatni Rayt.

C. B.: Mélyebbre megyünk a nők világába. Raynek meg kell azzal birkóznia, hogy teljesítse a hölgyek minden kívánságát, jórészt az így szerzett tapasztatokból áll össze a második évad. Ahogy egyre több nővel kapcsolatba kerül, Ray egyre összetettebbé válik, hisz minden nő más reakciót, más választ vár tőle. És igen, két menedzsere a harmadik világháborút vívja meg Rayért, a figyelméért és a hűségéért.

Végeztek valamilyen kutatást, mielőtt belefogtak a Hung megírásába? Beszélgettek esetleg dzsigolókkal vagy pornósztárokkal?

C. B.: Nem, mivel pont azt akartuk megmutatni, hogy ez a biznisz miként lehet más. Az egyedi karakterek egyedi ízt adnak a tevékenységükhöz, nem hiszem például, hogy volt eddig prostituált, akit boldogságszakértőnek hívtak.

D. L.: Valami olyasmit akartunk bemutatni, mint ami az Országúton című klasszikus filmben történik: van ez a két ember, akinek közös álma van, de a kapcsolatuk nem igazán működik, próbálnak viszont így is túlélni. Azt akartuk megmutatni, hogy sokkal több minden van a prostitúció világában, mint amit fel akarsz ott fedezni.

Mit gondolnak, a férfiak és a nők másként látják a Hung-ot?

C. B.: Abszolút. Vannak ezek a jellegzetes jeleneteink, amikor Ray együtt van egy nővel, és mindketten tudják, hogy szex lesz közöttük - hisz a pénz már ott van az asztalon -, és méregetik egymást. Napi szinten szembesülök azzal, hogy a nők és a férfiak másként élik meg ezeket a képsorokat: a nők azon gondolkodnak, hogy szeretnének-e ők is lefeküdni Rayjel, a férfiaknak meg az jár a fejükben, hogy vajon ők is elég jók lennének-e a nőnek. És ez csak a kezdet, innentől kezdve egyre komplexebbé válik a dolog. Érdekes módon leginkább a fiatal férfiak nézik a show-t.

D. L.: És ez át is vezet minket ahhoz a problémához, amellyel Thomas Jane-nek szembe kellett néznie színészként: egyrészt ő a megfigyelés tárgya, ő az, akit néznek a nők, másrészt az is ő, akivel a férfiak azonosulni szeretnének.

Önök férj és feleség. Hogyan hat ez a munkamódszerükre?

C. B.: Mint mondtuk, a sorozatot nagyban alakítja a női és a férfi nézőpont, az, hogy a nemek képviselői mit gondolnak a kapcsolatokról és a szexualitásról. Itt Dmitry és az én nézőpontom találkozásáról van szó, hisz a sorozat teljesen más lenne, ha csak az ő vagy csak az én szemszögemből forgattuk volna. Azt gondolom, hogy a széria kifejezetten nőknek készült, de ugyanakkor azt is gondolom, hogy kifejezetten férfiaknak. Én a nő nézőpontját hoztam, Dmitry és a többi férfi író pedig a férfiét. Szerintem a tévében jelenleg nem megy másik show, amely ily módon fejezné ki a nemek közötti különbséget.

Önök egyszerre írók, rendezők és producerek. Hogyan definiálnák leginkább önmagukat?

D. L.: Én íróként gondolok magamra, de most épp producer vagyok, a legtöbb időmet a produceri teendők veszik el. Rendezőnek semmiképp nem tartom magam, ez inkább Colette titulusa lehet, ő már eleget rendezett ahhoz, hogy rendezőnek is mondhassa magát. Én író-producer vagyok.

Mik a további terveik?

D. L.: Épp most fejeztük be a második évadot: szeretnénk egy kis szünetet tartani, aztán azon kellene elgondolkodnunk, hogy miként lehetne továbbfejleszteni a történetet és a karaktereket. Nincs más tervünk, mint amiben éppen benne vagyunk. Szeretnénk elmenni egy kicsit Európába: a gyerekeket letesszük a szüleimnél Prágában, aztán utazgatunk mindenfele.