"Véleményt mondasz, és repül a fejed" - Annabelle Wallis-interjú

A magyar HBO-n szeptember 2-án indult a Tudorok negyedik, befejező évadja, amelyben Jane Seymour alakja is feltűnik - annak ellenére, hogy meghalt az előző szezonban. A VIII. Henrik harmadik feleségét játszó Annabelle Wallisszal az 50. monte-carlói televíziós fesztiválon beszélgettünk, ahova az HBO Magyarország jóvoltából jutottunk el: a rendelkezésünkre álló tíz percben a színésznő elmondta, szerinte Jane Seymour az első feminista volt, VIII. Henrik pedig szerethető, de így sem élne a Tudorok korában.

Annabelle Wallis a Tudorok-ban kapta első sorozatszerepét, bár korábban is feltűnt már pár tévéfilmben, a Diana hercegnő utolsó napjait feldolgozó Diana: Last Days of a Princess-ben például Kelly Fishert, Dodi Al-Fayed egykori barátnőjét játszotta. Legutóbb is egy tévére készült alkotást fejezett be, Sean Bean oldalán játszik a The Lost Future című sci-fiben. Interjúnkat az 50. monte-carlói televíziós fesztiválon készítettük vele, ahol a Spartacus: Vér és homok két színészét, Lucy Lawlesst és Peter Mensah-t is elcsíptük egy-egy beszélgetésre.

--------------------------------

Milyennek látja karakterét, Jane Seymourt, ha nem történelmi személyiségként, hanem nőként gondol rá?

- Nőként megbocsátónak mondanám, szeretőnek és hűségesnek. Tisztességesnek és nagyon okosnak tartom, talán az első feministának. Imponál, ahogy a férjére - és rajta keresztül a brit történelemre - tud hatni: kifejezetten ügyesen élt, ha figyelembe vesszük, hogy VIII. Henriknek elég volt csak megmondanod a véleményed, és máris repült a fejed. Jane pedig mindig mellette volt, ha tanácsra volt szüksége, mindegy, hogy családi vagy egyházi kérdésekről volt éppen szó. Szerette a férjét, és Henrik is szerette őt.

A szerepét Anita Briemtől vette át. Volt a készítőknek valamilyen különleges elvárása?

- A producerek eredetileg engem néztek ki a szerepre, de számomra ez egy zavaros időszak volt, csak később tudtam úgy dönteni, hogy elvállalnám a munkát. A készítők nagyon helyesek voltak, visszavettek a produkcióba, és azt hiszem, végül is elégedettek voltak azzal, ahogy az én elképzeléseim találkoznak az övéikkel. Persze megnéztem Anitát a szerepben, és kicsit féltem is attól, hogy a közönség hogyan fog reagálni a váltásra, de úgy vélem, sikerült egy erős karaktert teremtenem. Érdekes megfigyelni, hogy kicsit a figura nézőpontja is változik azzal, hogy más színész játssza el.

Mit ad hozzá a sztorihoz a harmadik és negyedik évad, amelyekben ön is szerepel?

- Az egész sorozatnak a harmadik évad a legjobb része, hiszen akkor jelenek meg. De félretéve a viccet, Jane megjelenése valóban fontos, mert ekkor látjuk meg Henrik emberi oldalát, ekkor válik kicsit szerethetővé - pont amiatt, hogy ezt a feleségét nagyon szereti. Nagyon várja gyermeke születését is, és szomorú látni, hogy Jane meghal a szülés után, Henrik ezzel minden esélyét elvesztette arra, hogy boldog családi környezetben éljen. Ezután megint a sötétség következik.

A VIII. Henriket alakító Jonathan Rhys Meyersszel milyen a kapcsolata?

- Nagyszerű, ő valóban egy nagyszerű fickó. Nagyon szenvedélyes, de ugyanakkor vicces is, egy igazi ír. Remekül el lehetett vele tölteni az időt, ami csak a forgatási szünetekben derült ki igazán: még az után is szórakoztató tudott maradni, hogy előzőleg száz százalékig beleadta magát a szerepbe, és órákig forgattunk. Mindannyian holtfáradtak voltunk, de rajta nem látszott.

Ön szerint miben más a Tudorok, mint a többi történelmi sorozat, mondjuk a Róma vagy a Spartacus: Vér és homok?

- Én a show-nak csak arról a részéről tudnék beszélni, amit én láttam, de az nagyon kicsi rész. Rengeteg szakember dolgozott a sorozaton, és mindannyian - a jelmeztervezőtől a technikusig - hihetetlenül profik a saját szakmájukban. A Tudorok attól lett az, ami, hogy ezek az emberek összeadták a tudásukat.

Mintha az összes ilyen sorozatban kicsit teátrálisak, színházi jellegűek lennének a drámák. A színházhoz milyen a viszonya?

- A Young Victől (neves londoni színház - a szerk.) kaptam egy szerepajánlatot még 2009 novemberében, de a szerződés nyolc hónapra szólt volna, így nem tudtam - és a túlzott lekötöttség miatt nem is akartam - elvállalni. Szeretnék többet foglalkozni a színházzal, de csak akkor, ha szabadabban válogathatok. Egyelőre inkább a film és a tévé az én világom.

Ha meglenne rá a lehetősége, szeretne a Tudorok korában élni?

- Nem igazán. Szeretek ebben a korban élni, ahol most vagyok, nincs annyi korlát, nőként is megtehetek bármit, amihez kedvem van. Tetszenek persze a sorozatban látott ruhák, az ottani luxus, de a kor brutalitásával nem tudnék együtt élni - a show viszont pont ettől működik, hogy ezt is megmutatja. Azt hiszem, mindig lesz bennünk vágyakozás régi korok iránt, de ez nem annyira valós vágy, inkább csak azért van, mert a régi dolgok titokzatosnak tűnnek, nem tudunk azokról annyi mindent.

Portugáliában nőtt fel, Londonban él, és többnyire Los Angelesben dolgozik. Hol érzi otthon magát?

- Nehéz kérdés. Angliában születtem, de tizenkilenc évig éltem Portugáliában, szóval mindkettő a véremben van. Most Londonba térek haza, de Los Angeles is nagyon megfogott: ott jöttem rá, hogy hányféle kultúrát nem ismerek még, és valamiképp a jövőm is oda köt, hisz továbbra is szeretnék filmezéssel foglalkozni.