"Bill egy úriember, csak éppen vámpír" - Stephen Moyer a True Bloodról

Egy évad során hét hónapot dolgoznak napi tizenhat órában, de a nem utálják egymást a stábtagok:  a True Blood-ban Bill Comptont megformáló Stephen Moyer például a valóságban is egy párt alkot sorozatbéli partnerével. Úgy véli, hogy a Sírhant művek írójának vámpíros sorozata nem csak egy bizonyos műfaj kedvelőinek szól. A magyar HBO november 23-tól adja a True Blood - Inni és élni hagyni harmadik évadját: a folytatásról, a többi szereplőhöz való viszonyáról, illetve más munkáiról beszélt a főszereplő, Stephen Moyer.

A második szezon egy cliffhangerrel végződik. Mi történik a folytatásban?

- Alan Ball és a többi író nagyon értik a dolgukat, szerintem egyre jobb lesz a show. A nézők gyakorlatilag már az első epizód első hét percében, szinte még a főcím előtt megtudnak mindent az összes szereplőről. Tudni fogják, mi van Billel, mi történt Sookie-val, hol tart Jason, Tara, Jessica, Sam és Lafayette. És mindezt még a főcím előtt. Lenyűgöző.

A True Blood - Inni és élni hagyni több szinten működik, vámpírokról és vérfarkasokról szól ugyan, de több egy szimpla misztikus sorozatnál. Ön szerint mi akar lenni?

- Valóban hihetetlen, hogy a show mennyi mindent akar megmutatni. Azt hiszem, tényleg nem csak egy bizonyos műfaj kedvelőinek szól, nem is csak Alan Ball vagy az HBO közönségének - ezt mutatják az európai eladási adatok is. Igazából egy drámát látunk, aminek éppenséggel vámpírok a szereplői. A True Blood csak annyira szól a vámpírokról, mint amennyire a Star Trek az űrutazásról. A középpontban a kapcsolatok állnak, az emberek közötti kölcsönhatás. Soha sem fogjuk egyik szereplőt sem boldognak látni, mindig lesznek előttük akadályok, amiket Alan teremt. Egy olyan világot hozott létre, amelyben az embereknek nem mindennapi szituációkra kell reagálniuk, a közönség pedig az alapján ítél, hogy milyenek ezek a reakciók.

Sok központi karakter van. Mennyire viszi ez előre a sorozatot?

- Szerintem jól működik, hogy egy óra alatt egyik szereplőt sem lehet látni tizenkét percnél tovább. Érdekes megfigyelni, ahogy az emberek rákattannak az egyik történetszálra, és persze olyan is előfordul, hogy az egyik vonal számodra teljesen érdektelen, miközben másnak éppen az a kedvence. Ezért is gondolom, hogy a sorozat egy széles rétegnek szól.

Mi történik Billel a harmadik évadban?

- Szörnyű helyzetbe keveredik. Nekem úgy tűnik, mintha ebben az évadban az égvilágon minden megtörténne a karakterekkel. Sam elmegy, hogy megtalálja a családját, de még csak nem is sejti, mit fog találni. Bill egy olyan szituációba keveredik, amiről fogalma sincs, hogyan fogja megoldani. Valahogy mégiscsak kezelnie kell a helyzetet, ahogyan Samnek is. Sookie-nak közben azzal kell megbirkóznia, hogy a szerelme távol van tőle, sőt azt sem tudja, hol lehet. Jessica hasonló helyzetbe kerül. Mindenkivel valami meghatározó dolog történik, valahogy az egész show nagystílűvé válik.

Bill egy másik korból származik, mindig úriemberként viselkedik, ami mai szemmel kissé modorosnak tűnik. Volt valamilyen mintája a megformálásához?

- Ő valóban egy úriember, csak éppen vámpír. Amikor Alan először mesélt nekem a karakterről, már teljesen ki volt dolgozva, így nem tudtam semmilyen konkrét személyhez kötni. Vannak persze vonásai, amelyeket másokból vittem bele, mindig is szerettem például azokat a figurákat, akiket Basil Rathbone (brit színész, aki a harmincas, negyvenes években több filmben és egy rádiósorozatban játszotta Sherlock Holmest - a szerk.) jelenített meg, tőle sok mindent vettem át. Folyamatosan arra törekszem egyébként, hogy új rétegeket, új színeket adjak a figurához.

Változtatott a munkamódszerükön, hogy Annával felvállalták a kapcsolatukat? (Stephen Moyer és a Sookie-t alakító Anna Paquin a valóságban is egy párt alkotnak - a szerk.)

- Ebből a szempontból a harmadik évad kicsit más, miután a történet szerint pont külön vagyunk egymástól. A forgatás is eszerint zajlott, amikor én dolgoztam, Anna otthon volt, és fordítva. De nem hinném, hogy sok minden változott volna, a munka ugyanúgy munka. Az új évadban több új színész feltűnik, az egyikükkel, Dennis O'Hare-rel nagyon izgalmas volt együtt dolgozni - érdekes volt, amikor hazamentem, és volt valami élményem vele kapcsolatban, Anna pedig épp indult, hogy vele forgasson közös jeleneteket. A kapcsolatunk azonban inkább a stábnak lehet érdekes, hisz kívülről látnak mindent: azt is, amikor a képernyőn is egy párt alkotunk, és azt is, amikor a képernyőn éppen veszekszünk, miközben az életben tökéletes összhangban vagyunk.

A többi stábtaggal milyen a kapcsolata?

- Amikor a végére érünk egy évadnak, már hét hónapot dolgoztunk napi tizenhat, tizenhét órát, úgyhogy teljesen készen vagyunk - de még akkor sem szívesen hagyjuk ott a csapatot. Soha nem dolgoztam még ilyen jó stábbal, nagyon összetartanak a kollégák, olyan az egész, mint egy nagy család. Ez az egész persze Alannek köszönhető.

Megváltoztatta az életét a show?

- Természetesen, egyrészt a közönség látókörébe kerültem, és sokkal több időt töltök Los Angelesben, másrészt Annával is a közös munka hozott össze minket. Olyan értelemben viszont nem változott meg az életem, hogy most is ugyanazokat a dolgokat csinálom, mint azelőtt. Van két gyermekem: amikor Londonban vagyok, minden időmet velük töltöm, és néha ők is ellátogatnak hozzám Los Angelesbe. Biciklizünk, strandra járunk, mint eddig, ebből a szempontból nem változott semmi.

Sok munkával keresik meg?

- Mindig dolgoztam eleget, de persze most már jóval több meghallgatásra hívnak. Az elmúlt év azonban nem kedvezett a filmgyártásnak, miután a gazdasági válság ezt a szakmát is elérte: három nagyszerű filmben szerepeltem tavaly, de végül egyikből se lett semmi. Végül Anna bátyjával, Andrew-val csináltunk egy filmet, pár napot pedig Paul Bettanyvel töltöttem A pap forgatásán. Szerepet kaptam a The Caller-ben, amelyet egy brit rendező vett fel Puerto Ricóban, és az egyik kedvenc színészem, Luis Guzman is játszik benne. Sam Neillel forgattam még egy minisorozatot Új-Zélandon, és Richard Gere-rel is volt közös munkám. Szóval nem unatkozom, eléggé elfoglalt vagyok.

Ennyi filmes ajánlat ellenére is marad a sorozatnál?

- Persze. Őszintén szólva, sosem gondoltam volna, hogy valaha is tévére fogok dolgozni, nem hittem volna, hogy izgalmas lehet évekig ugyanazt a figurát játszani. De nem számoltam azzal, hogy Alan mennyire jól tud írni. Amikor már biztonságban érzed a karaktered, hirtelen megváltoztat mindent, és egy teljesen más helyzetbe teszi a figurát. Sohasem csinálja meg kétszer ugyanazt a dolgot, Billt játszani így nagyszerű móka.

Az angol nyelvű leiratot az HBO Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre, az interjú elsőként az [origo]-n olvasható magyarul.