Törőcsik Mari: Szép halálom volt, de visszajöttem

A súlyos betegségből felépülő Törőcsik Mari ötvenperces monodrámát forgat: meglátogattuk a forgatáson, jelenlegi munkájáról, a betegségéről, az elmúlásról kérdeztük. A Duna tévé megbízásából készülő tévéfilmet a forgatókönyvíró-rendező személye, az általa jól ismert Novák Emil miatt fogadta el azonnal, jóformán bele sem nézett a szövegkönyvbe. A haláltól nem fél, csak a hosszan tartó fizikai szenvedés gyötrelmét szeretné elkerülni, de - mint azt kiemelte - a filmben látható, az élete végéhez közeledő asszony nem ő maga, csupán egy szerep.

A forgatás épp egy nyolcadik kerületi klinikán zajlik: Törőcsik Mari - pontosabban újabb karaktere - arcán elnéző félmosollyal napszemüveget vásárol a klinika büféjénél, majd mikor nem kap tükröt, hogy megnézze magát, csak csendben hümmög: "Nem baj, úgysem látok már." Lassan, óvatosan kitipeg a kórházból, egy átragasztott rendszámú taxiba száll, eltűnik a távolban, elhajt a napsütötte, tavaszi utcán.

A színésznő ötvenperces monodrámát forgat a Duna tévé megbízásából: az Ideje az öregségnek forgatókönyve az ugyanezen a címen kiadott könyvre és Polcz Alaine több más önéletrajzi írására épül. Nem dokumentumfilm, még fikciós filmként sem kifejezetten Polcz Alaine életéről szól: a rendező Novák Emil szerint tágabb értelemben az öregedéssel és az emberek időhöz való viszonyával foglalkozik, illetve azzal, hogyan kell elfogadni az öregséget, ha eljött az ideje.

A színésznő az [origo]-nak elmesélte, hogy épp a rendező, operatőr, forgatókönyvíró személye miatt vállalta a tévéfilmet: "Csináltam én már sok rossz filmet, színpadi művet is, de ha szeretek valakit, annak elvállalom, amire kér. Emilt ismerem régóta, szeretem, volt operatőröm, rendezőm. Belelapoztam a szövegbe, hogy tudjam, miről van szó, de nem olvastam el korábban. Amúgy nagyon hosszú szöveg van, de sok a belső monológ: a műben persze Polcz Alaine beszél."

Pár nappal korábban Erdélyben is forgattak, ott már többször fellépett, de Tordán - ahol egy bányában vettek fel jeleneteket - még nem járt: "Annyira feszes volt a tempó, annyira be voltunk fogva, hogy a hasadékot már nem tudtam kimenni megnézni. Erdély gyönyörű, Csíkszeredán különben már forgattam, a Nemzeti Színház is vendégjátszott Kolozsvárott. Az egyik legszebb ottani élményem, hogy egy gyönyörű, kora nyári vasárnap reggelen elmentem sétálni. Kihalt volt a város, tiszta volt a levegő, gyönyörűek a fények. Befordultam egy utcába, szemben álltam egy fantasztikus, régi házzal. Odasétáltam, és rá volt írva, hogy 'Mátyás király szülőháza'. Mondtam is később egy fiatal, kolozsvári kolléganőnek, hogy ha elhalad arrafelé, akkor gondoljon rá, hogy egyszer nagyon boldog voltam ott, egy nyári reggelen."

A tévéfilm központi témája a halál, Törőcsik Mari pedig nemrég épült fel egy súlyos betegségből. "Hogy mit játszom, az csak egy szerep, játszottam én már gyilkost is! A valóságban pedig klinikai halott voltam, és mivel túl sokáig állt az agyműködésem is, nagyon féltettek. Két hónapig voltam az intenzíven, de igazából én már akkor boldog voltam. A múltkor be kellett mennem valamiért, meglátogattam a nővéreket, és akkor jöttem rá, hogy nem biztos, hogy még egyszer ezt kibírnám. Lehet, hogy Isten azt gondolta, hogy 'olyan gazdag életet adtam ennek a nőnek, a halála is legyen könnyű? Hát visszahozom!'" - mondta viccelődve, majd hozzátette: "Szép halálom volt, mert nem kellett szembesülnöm azzal a ténnyel, hogy meg fogok halni. Az a pillanat megkímélt minden emberi szenvedéstől."

A színésznő azt mondta, mindig tudta, érezte, hogy van a közönségnek egy része, amely kényezteti, imádja, és mindenen átsegíti. "A gyógyulásom alatt, a két hónapban levelek, virágcsokrok százait kaptam, ezek mérhetetlen nagy örömet okoztak nekem. A halálról viszont ne beszéljünk többet: most azt gondolom, hogy talán emberileg el fogom viselni ezt a tényt, ha közlik, hogy közeleg az órám. A szenvedéstől nagyon félek, az nagy pokol. A fizikai, hosszan tartó szenvedés a pokol."

Novák Emil rendező az [origo]-nak elmondta, hogy május első hetében remélhetően befejezik a filmet, akkor adják le a Duna Tv-nek. "Öt-hat nap a forgatás, Törőcsik Mari a főszereplőnk, Meggyes Melinda gépírónőt alakít, a többiek amatőr színészek, kis szereppel. Én 2005-ben találkoztam Polcz Alaine-nel, tévéfilmet szerettünk volna az írásaiból: az egyik verzió szerint ő játszotta volna a főszerepet, a másik szerint Mari. Mivel Alaine már elhunyt, Törőcsik Marit kértem fel a szerepre" magyarázta a rendező, hozzátéve, hogy a színésznővel már régóta ismerik egymást, "a húgát is ismerem, félig-meddig családi kapcsolat ez".

A rendező szerint Törőcsik Marinak nem kell nagyon udvarolni, nem kell sokáig ajánlani neki egy szerepet, mert hamar eldönti, hogy igen vagy nem, és aztán a döntésén nem változat. Színészlegendával forgatni neki is megtiszteltetés, instruálni pedig nem nagyon kell. "Ez kettős játék, közös gondolkodás eredménye. Aki a magyar és európai filmművészet elismert művésze, annak van elképzelése arról, hogyan tudja élete utolsó fázisát élvezhetővé tenni önmaga és mások számára, hogyan tud az összes problémával szembenézni. Marinak van egyfajta szabadsága, amelyhez csak finomításokat kérünk" - magyarázta Novák.

A Duna Televízió május elején-közepén kapja meg a filmet, a premier dátumáról még nincs döntés.