Magyar lányra figyeltek az amerikai sci-fi-rajongók

Bordán Lili, aki a Battlestar Galactica: Blood & Chrome című sci-fi sorozatban kapott főszerepet, a San Diego-i Comic-Con nevű rendezvényen mesélt élményeiről 3500 egybegyűltnek. Az [origo] kérdésére elmondta, hogy eddig ez a pilot volt eddig a legfontosabb amerikai munkája, sokat tanult arról, milyen a csapatjáték, és mennyire fontos lehet egy könyökvédő. A sci-fi-rajongóknak októberig kell várniuk a döntésre, akkor dől el, lesz-e egész évad a spinoffból.

Mint korábban megírtuk, Bordán Lili a Csillagközi romboló újabb spinoffjában, a Battlestar Galactica: Blood & Chrome című sci-fi sorozatban kapott főszerepet. A közelgő szériát a képregény- és tévésorozat-rajongók legjelentősebb találkozóján is promózták, a színésznő pedig az [origo] megkeresésére elmesélte, hogy 3500 egybegyűlt előtt válaszolt a kérdésekre. "Rajtam kívül a Richard Hatch, a Csillagközi romboló Apollo kapitánya, Kevin Spazier író, tudományos konzultáns és Michael Nankin, a BSG és a Caprica rendezője volt a panelen, de az új folytatást egyedül én képviseltem" - újságolta.

Bordán, aki a Painkiller Jane-ben, az Esküdt ellenségek egy spinoffjában és a Robin Hood tévésorozatban is kapott már korábban szerepet, a rendezvény látogatóinak arról beszélt, hogy akkor szeret elfogadni egy szerepet, ha van valami mondanivalója a történetnek, ha a sztori elgondolkodtat. "Nem akarok horrort forgatni. Nem hiszem, hogy a világnak erre szüksége van" - magyarázta. Ugyanakkor a tudományos fantasztikum műfaját szereti, alkalmasnak tartja, hogy olyan kérdéseket vessen fel, amelyek megválaszolása előbbre vezet.

Kérdésünkre a színésznő elmondta, hogy a Battlestar Galactica mindig is tetszett neki, mert nagyon természetesnek tartotta a színészi játékot, amelyet benne látott. "Edward Olmos zseni, Katee Sackhoff nagy jó, és Grace Parksot is nagyra tartom. Engem a sci-fi sorozatok közül tényleg csak a BSG izgatott, filmben meg a Mátrix volt az etalon" - lelkendezett.

Szerepe alapján ő Becca Kelly fejlesztőmérnök, aki részt vett a cylonok továbbfejlesztésében, és részben miatta kezdtek el emberre hasonlítani. Becca felelősnek érzi magát a kialakult helyzetért, a robotok es az emberek közti háborúért, amelynek igencsak sajátos módon szeretne véget vetni.

Február 7-én már forgattak, de Bordán csak 8-án került kamera elé: "Első emlékek a hatalmas green screen-falak és vagy száz statiszta. Utána majdnem mindennap ott voltam a Vancouver Studios 'A' épületében, csak három hetünk volt felvenni egy kétórás anyagot, úgyhogy sietni kellett. Mindent háromszor vettünk fel, három kamerával, így minden jelenet kilenc verzióban van meg. Mondhattunk bármit, nézhettünk bármelyik irányba, de nem volt szabad mindig ugyanúgy eljátszani ugyanazt a jelenetet. A rendezőnek egy kérése volt: ne színészkedjünk. Az lett a stáb szlogenje, hogy let's shoot this azaz vegyük fel! Egy jelenetet nagyjából két óra alatt fel is vettünk, egyedül egy nagy lövöldözős akciójelenet volt az, amelyre egy egész napot szántunk, mert ott veszélyes lett volna kapkodni."

A pilotot Kanadában rögzítették, kinti felvétel egyáltalán nem volt. Sokat túlóráztak, és gyakran voltak tizennégy órát a stúdióban, de abból sok volt a várakozás. "Olyankor megpróbáltam bepótolni az alvást. Hétvégén azonban szabadok voltunk, és olyankor aludtunk, vagy együtt vacsoráztunk egy helyi étteremben. Nagyon sok filmes volt ott, mert számos pilotot forgattak éppen. Michael Rymer, aki az eredeti BSG-minisorozatot rendezte, éppen a District 17-nek kereste a helyszíneit. Őt nagyon nagy rendezőnek tartom. Vele találkoztunk párszor a szálloda éttermében, és kilátogatott a forgatásra is" - emlékezett.

A kollégákról csak a legjobbakat tudta mondani: "El voltam ájulva mindenkitől, főleg a másik két főszereplőtől. Luke Pasqualino pont akkor lett huszonegy, de úgy dolgozik, mintha mar negyven éve ezt csinálná. Sosem fáradt el, és egy rossz szó nem hagyta el a száját, miközben mindenkit meg tudott nevettetni, akár egyetlen szóval. Ben Cotton mar régóta forgat Vancouverben, és nem hajlandó elhagyni a szülővárosát, pedig számtalanszor hívták már Los Angelesbe. Ő nagyon szabadon kezelte a szöveget, es mindenki dőlt a röhögéstől amikor megszólalt, mégis nagyon komolyan vette a feladatot. A rendező Jonas Pate, nagyon jó volt vele dolgozni, mert csak akkor szólt, ha úgy érezte, segíteni tud - és tényleg hasznosak voltak az instrukciói. Azt akarta, hogy élvezzük, és játszunk. Nagyon nagy szabadságot kaptunk, mindenki tette a dolgát, és nem szólt bele a másikéba. Esténként néha összeültünk a Sutton Hotel bárjában, és átnéztük, amit aznap felvettünk. Olyankor a rendező elmondta, hogy mi az, ami tetszett neki, és hogy nagyjából hogyan rakja majd össze, és persze kitűzte a másnapi célokat. Elég simán mentek a dolgok, de csak azért, mert nagyon szorgalmas volt a stáb."

A színésznő elmesélte, hogy eddig ez volt a kedvenc amerikai munkája, mert itt volt a legnagyobb a kihívás: "Úgy érzem, rettentő sokat fejlődtem, főleg emberileg. A csapatmunka megfogott, és talán a kreativitásom is fejlődött. Perszer kicsit fáradtan, kék-zöld foltokkal kidekorálva jöttem haza, mert sokat dobált a Raptor, azaz az űrhajó, amelyben forgattunk. Eleinte nem vigyáztam eléggé magamra, az elején én is lelkesen mondtam a rendezőnek, hogy 'vegyük fel!', az esések után viszont már mertem szólni, hogy kérek könyökvédőt is!"

A pilot sorsáról októberben dönt a Syfy. Ha elfogadják, és évados megrendelés lesz, akkor két verzió lehetséges a magyar színésznő szerint: vagy leadják, hogy kedvet csináljanak a Csillagközi romboló híveinek, vagy várnak vele, míg el nem készül a többi rész is - hogy aztán egyben vetítsék le az évadot.