Min dolgozol mostanában?
- Most rakjuk össze az új lemezt, jelenleg az előkészítő fázisban vagyunk, a szövegírás, a zeneszerzés, a hangszerelés és a dalok kiválasztása folyik. A testvérem mindenképpen szerepelni fog az albumon, de sok más énekes is szóba került, akivel szívesen dolgoznék együtt; a zeneszerzők közül Szabó Zoltán, Rakonczai Viktor és Berkes Gábor működik közre a dalokban. Utóbbival régóta ismerjük egymást, és igazán őszinte, mély barátság a mienk, ami a dalokban meg is mutatkozik. Van köztünk egy viszonylagos generációs különbség, nemcsak az életkorunkból fakadóan, de a korábbi zenei munkásságunk alapján is: gyakorlatilag két világ találkozott, ami roppant izgalmas.
Nagy Feróval is hasonló volt a helyzet?
- Nagy Feróval nemcsak, hogy tartjuk most is a kapcsolatot, de szinte az egyik legjobb barátom lett, nemcsak szakmai dolgokról, de emberi témákról is sokszor beszélgetünk. A múltkor együtt játszottunk a veszprémi Petőfi Színházban is, és nagyon nagy élmény volt vele színpadra állni. Ráadásul a Sing Sing Sing című darabban játszottunk együtt, amelyet különféle musicalslágerekből állítottak össze: az István, a király-ból az ő nagy számát adtuk elő közösen.
Az egykori versenytársakkal milyen a viszonyod?
- Mindenkivel töretlen a barátság. Az öcsémmel természetesen jóban vagyunk, de Nikolasszal, Vecával, Wolf Katival, Norbival is tartom a kapcsolatot - nagyjából azokkal, akik a végére maradtak, de ez valahol érthető is, hiszen velük töltöttem a legtöbb időt. Másrészt viszont velük voltam a legkomolyabb harcban - persze csak elméletileg, hisz valójában soha nem harcoltunk egymással, csak a játék kedvéért.
A mostani mezőnyről mi a véleményed?
- Nagyon kedvelem a mostani versenyzőket is, jó egyéniségek mindannyian. Személyesen ismerem is őket, sokat szoktam velük beszélgetni, eljárunk együtt ide-oda. Többnyire fiatalabbak, mint én, úgyhogy egy őszinte, nem féltékeny nagytesó tudok nekik lenni. Igyekszem nekik minél többet segíteni, de ez a segítség nem korlátozódik személyekre: már a legelején megmondtam nekik, hogy szívesen segítek bárkinek, akinek szüksége van rá. Vannak is kérdéseik, és miután - Nikolasszal együtt - én töltöttem el a legtöbb időt a műsorban, logikusnak tűnik, hogy nekem tegyék fel azokat. Volt, aki technikai kérdésekkel keresett meg (hogyan kell előadni egy bizonyos dalt), de olyan is volt, aki magánjellegű dolgokra volt kíváncsi, például arra, hogy miként lehet ilyen hosszú időt kibírni a család nélkül. Abban is szívesen adok tanácsot, hogy egy betegség esetén miként kúrálják magukat - amikor én voltam versenyben, mindenféle vírust elkaptam, úgyhogy van bőven tapasztalatom.
A kiesések eddigi sorrendjével egyetértesz?
- Ez olyan játék, ahol bármi bármikor megtörténhet. Az eddigi kiesésekkor magam is többször meglepődtem, de alapvetően a közönség dönt, és ezt a jogot nem is szabad elvitatni tőle. Más kérdés, hogy olyan szempontból csavaros azért a játék, hogy a mentoroknak is van beleszólása a dolgok menetébe, így a szakmai elhatározások is dönthetnek arról, hogy ki merre menjen. Mindenképpen nagyon izgalmas a mostani állás, de én úgy látom, hogy akik bekerültek a tizenkettőbe, azokban mind megvan az X-faktor.
Vegyük sorra egyenként a bent maradtakat, mondd el, hogy kiről mit gondolsz! Baricz Gergő?
- Egy kimondottan jó figura, nagyon érdekes egyéniség, csak ki kell még magát bontania a színpadon, bár hétről hétre nyitottabb. Nagyon nagy jelenség, én még sok mindent látok benne azon kívül, amit eddig mutatott. Pont a minap ebédeltem vele, kellemesen elbeszélgettünk, jó fej is, remélem, ilyen tud maradni a későbbiekben is.
Lil C?
- Nagyon nagy figura ő is. Vele azért nem alakult olyan simán a kapcsolatunk: amikor megismerkedtünk, kapásból mondtam neki, hogy az R'n'B, amit ő képvisel, tőlem nagyon távol áll - annak ellenére, hogy körülbelül három évig játszottam a Rap City főszerepét, ahol a betétdaloknak elég erős R'n'B alapjuk volt. Lil C viszont maximálisan tudja adni, ami ehhez a műfajhoz kell: úgy táncol, mint senki más az országban - én még élő embert nem láttam így mozogni, csak amerikai videoklipeken.
Kocsis Tibor?
- Vele is pár napja beszéltem, hihetetlen egyéniség. A hangi adottságait, azt hiszem, nem kell dicsérnem, mert egyszerűen fergeteges, amit csinál. A teljesítménye ráadásul egyre jobb lesz, hétről hétre fejlődik, mert nagyon alázatosan dolgozik - ez pedig nagyon fontos a szakmában. Tibi nagyon jól tudja, hogy folyamatosan dolgozni kell, még akkor is, amikor éppen úgy látszik, hogy nem kell.
Kováts Vera?
- Nagyon aranyos lány, a legfiatalabb versenyző, annak minden pozitívumával: mindig mosolyog, mindig konstruktív, mindig minden tetszik neki. Akárhányszor beszéltem vele, mindig kedves volt, eddig csak a pozitív oldalát mutatta. Gyermeki bája minden dalából a legjobbat hozza ki.
Muri Enikő?
- Ismerem körülbelül tíz éve, még abból az időből, amikor sokat léptem fel Nyíregyházán. (Muri Enikő nyíregyházi - a szerk.) Már akkor látszott, hogy nem kell sok idő, hogy megmutatkozzon a tehetsége. Követtem a zenei pályáját is - mert azért ő sem most kezdte -, a hangi adottságairól neki sem kell szólni, mert nyilvánvalóan zseniális.
Rocktenors?
- Nagyon jó barátaim a srácok, igazi rocker figurák, és mostanra igazi csapattá kovácsolódtak össze. Azt tudni kell, hogy nekem jó pár rockzenekar van a hátam mögött, úgyhogy eleve szimpatikus az a vonal, amit ők képviselnek. Ráadásul nagy különbség köztük és egy csomó hasonló formáció között, hogy ők el is tudják énekelni, amit bevállalnak - sokan úgy próbálnak Guns N' Roses- vagy Bon Jovi-számokat előadni, hogy nem gondolnak bele, mitől is lettek világhírűek ezek az előadók.
És végül Tarány Tamás?
- Óriási figura ő is, nagyon jó fej, és az említett rockzenei vonalba markánsan beleillik. Sokszor választ olyan dalt, amelyet én is szívesen előadnék színpadon: a Foo Fighterstől a Best of You például iszonyatosan jó szám, körülbelül három éve benne van a CD-táramban. Tomi úgy tud vad lenni, hogy közben egy nagyon érzékeny gyerek, ami jól is van így - ahogy mondani szokták, mindig a legkeményebb rockzenekaroknak vannak a legszebb szerelmes dalaik.