Ullmann Mónika tavaly szeptember óta forgat a Jóban Rosszban stábjával, és a legnehezebben a munkatempót szokta meg: "Már az első nap nagyon sok jelenetem volt, és nem voltam vele tisztában, hogy itt milyen tempóban megy a munka - gondoltam, hogy kevesebb idő lesz egy jelenetre, mint egy mozifilmnél, de pörgősebb volt, mint amire számítottam. Nehéz volt az is, hogy sok ismeretlen ember volt körülöttem - pontosabban itt én voltam az ismeretlen, hisz egy összeforrt közösségbe kerültem. Összességében azonban pozitívan csalódtam, mert mindenki nagyon figyelt rám, sok mindenben segítettek" - mondja a színésznő az [origo]-nak.
"Egészen másfajta színjátszást igényel ez, mint amit az ember színpadon nyújt - már a beszédmód, a hangszín is más -, úgyhogy izgatottan várom, hogy a képernyőn hogy fognak kinézni azok a jelenetek, amelyek fontosak számomra. A mozifilmekben nem szeretem magam visszanézni, hiszen úgysem tudom kijavítani az apróbb hibákat, az egy befejezett dolog. Ez a Jóban Rosszban esetében más, hiszen a karakteremen folyamatosan tudok változtatni" - magyarázza.
A Jóban Rosszban-t amúgy nézte korábban is: "Inkább csak régebben néztem, akkortájt, amikor elindult, de utána volt egy nagy szünet, mert mindig abban az időben ment, amikor színházban játszottam. Amikor megállapodtunk az alkotókkal, hogy játszani fogok a sorozatban, természetesen újra bekapcsolódtam, hogy képben legyek a történettel, és azzal, hogy ki-kicsoda" - fogalmaz.
"Ha bántalmaznának, magamban keresném a hibát"
A bántalmazott nő szerepével a valóságos esetekre szeretné irányítani a figyelmet - akárcsak a sorozat készítői, akik az ominózus epizód végén közzé is tették a NaNe (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) felhívását. "Sajnos ez a jelenség, a nőkkel vagy gyermekekkel szemben elkövetett, családon belüli erőszak sokkal gyakoribb, mint amennyit beszélünk róla. Ha én kerülnék ilyen helyzetbe, valószínűleg szégyellném magam, azt gondolnám, hogy a saját hibámból jutottam el idáig. Egészen más ez, mintha az utcán támadná meg egy idegen az embert: ott teljesen biztos lennék abban, hogy nem csináltam semmit rosszul, egyszerűen egy agresszív emberbe botlottam - de ha olyasvalaki bántana, akit szeretek, akkor óhatatlanul is magamban keresném a hibát" - mondja a színésznő.
"Fura volt egyébként szembesülni a cikkekkel, amelyek úgy hirdették a jeleneteimet, hogy 'Ullmann Mónikát bántalmazták'. Soha nem történt velem ilyesmi, de így is nehéz volt ezt a címet olvasni. Nyilván, ha nem egy ismert emberrel esik meg ilyesmi, abból nem lesz újságcikk, de azt gondolom, hogy ilyen esetben egy nagyon komoly szégyengátat kell átlépnie a bántalmazottnak, ha fel akarja venni a harcot a bántalmazójával. Ezen az sem segít, hogy a másik fél már az első pofon előtt lelki terrort alkalmazhat, amivel amúgy is csökkenti a majdani áldozat önbizalmát. Nagyon fontos az előtörténet is, miként jut el egy nő odáig, hogy az első pofon után nem lép azonnal" - teszi hozzá.
A Barátok közt-től a Barkács csaj-ig
Ullmann Mónika annak idején a Barátok közt-ben is játszott, egy ideig Berényi Miklós párját alakította. "A Barátok közt-be rögtön az elején kerültem be, gyakorlatilag akkor indult itthon a napisorozat-gyártás. Egészen más volt akkor még a tempó, és mindenki - az egész stáb - akkor tanulta, hogy miként is működik ez a műfaj. Teljesen más volt a légkör is, mindenki akkor ismerkedett egymással. A Jóban Rosszban gépezete profin működik, minden már kialakult, megvan a rend, egy stabil közösségbe kerültem be" - magyarázza a két szerepe közti különbséget a színésznő.
Főiskolásként forgatott egy napot a Szomszédok stábjával is, de arra nem is nagyon emlékszik, annyira régen volt. Gyerekszínészi (és szintén gyerekként indult) énekesi karrierjéről ma már nem szívesen beszél, inkább a jelen foglalkoztatja: a Jóban Rosszban mellett színházi előadásokban játszik, és a Spektrum Home-on viszi a Barkács csaj című műsort - amely egyébként saját ötlete volt, otthon is szívesen szerelget ezt-azt. Szerencsének tartja, hogy a csatorna nyitott volt a megvalósításra.
Két éve távozott a József Attila Színháztól - de két darabja, a Kölcsönlakás visszajár és a Balfácánt vacsorára! még így is műsoron van -, azóta szabadúszó: "Azért döntöttem így, mert a fiam most már elég nagy, megtehetem, hogy ha felajánlanak egy jó szerepet, amiatt elmegyek vidékre is. Két évig Székesfehérváron dolgoztam, és nagyon szerettem. A repertoárban óriási különbség van: a József Attila Színházban szinte csak bulvárdarabokat játszottunk, ami egy idő után elég egysíkúvá vált számomra; vidéken egy évadon belül van dráma, vígjáték és zenés darab, klasszikus és modern mű egyaránt. Az embernek több műfajban is lehetősége van megmutatnia magát" - indokolja döntését a színésznő, aki jelenleg a veszprémi Petőfi Színház Kabaré című darabjában is játszik.