Magyar sztori lett a vadászpilóta tragédiájából

Az HBO különösen aktív a soroztatgyártásban: előbb elkészítette a kedvező kritikákat kapó Társas játék-ot, most a Terápiá-n dolgoznak, Mácsai Pállal. A külföldi sorozatok hazai adaptációjának mikéntjéről kérdezte az [origo] a csatorna kreatív munkatársát és a Terápia vezető íróját.

Magyarországon sokáig akadozott a sorozatgyártás, a két napi szappanopera mellett alig volt próbálkozás, életképes pedig még kevesebb: az ígéretesen nyitó, de nézettségi rekordokat azért nem szállító Tűzvonalban például Stohl kiírása után ki is múlt hamar. Az HBO-nak sem feltétlenül éri meg anyagilag leforgatni egy komplett sorozatot, ugyanis azonnali anyagi hasznot nem hoz, legfeljebb hosszabb távon lehet pozitív hozadéka, akár imázsban, akár az előfizetői szám növekedésében. A csatorna nem az RTL-es utat választotta (ahol három rész után elhalt a Casino, Szurdi Miklós sorozata, a sok hazai sztár ellenére), nem a TV2-es irányt követte (amely egy szitkomot, az Egy rém rendes család-ot magyarította, sajnálatosan gyengén), hanem két izraeli formátumhoz nyúlt.



A Társas játék lement, a kritika nagyon jól fogadta, a Terápia most forog: de mennyire elég a jó fordítás, mennyiben kell belenyúlni? Az [origo]-nak a Terápia vezető forgatókönyvírója, Tasnádi István elmondta, először valóban azt hitték, hogy főleg fordítás lesz, de annyira más kulturális háttere van a két országnak, hogy egész egyszerűen nem lehet megtartani minden elemet. "A temetés, az iskolarendszer, a házasság, az abortusz, a sorkatonai szolgálat vagy annak hiánya... az élet legtöbb elemében más ott és itthon. Van például a sorozatban egy terápiára járó pár, amely lombikprogramban vett részt: ez öt évig nem hozott sikert, azonban a nő most váratlanul teherbe esett. Mivel már nem akarnák a gyereket, szóba kerül az abortusz. A sztorit megtartottuk, de Izraelben és az USA-ban - ahol szintén ment remake - egészen más az abortusztörvény, a lombikprogram, mint itthon, így bele kellett nyúlni jócskán. Úgy akartuk megcsinálni a sorozatot, hogy az alapkonfliktusok ne változzanak, megjelenjen a mai magyar helyzet, a társadalmi közeg" - mesélte.

A munkamódszerre rátérve elmondta, hogy előbb angol felirattal megkapták az izraeli és amerikai Terápia első évadját. Öten voltak a csapatban, Krigler Gábor tartotta a kapcsolatot az írói stáb és az HBO közt. Szakértővel, pszichológussal is konzultáltak (mivel a sorozatban látható metódus csak egy a sokból), mielőtt nekiláttak volna az írásnak. Tasnádi az eredeti és az amerikai széria mellett belenézett a román és lengyel verzióba is, utóbbihoz volt egy angol nyelvű adaptációs tervezet is - úgy vélte, érdekes volt az ő szempontjaikat olvasni.



"Szerettük volna a formátum erősségét bemutatni. Amikor a szinopszisok megszülettek, mindenki megkapta a maga karakterét. Én egy aneszteziológus orvosnő sztoriját írtam, aki beleszeret a terapeutába. Ezen a szálon az a nagy kérdés, ellen tud-e állni az orvos ennek az izgalmas fiatal nőnek, vagy nem. Ez a hétfői szál. Amikor megvolt a szereposztás, megírtuk a szöveget, felolvastuk ezeket egymásnak, majd jöttek az újabb átírások. Mindegyikből hat-hét verzió készült, szerintem nagyon kiérlelt, végiggondolt könyvek ezek" - vélekedett.

Krigler, aki az HBO részéről az adaptációs folyamatot vitte, és háromszor nézte végig az eredeti szériát, az [origo]-nak elmondta, hogy a munka legeleje volt nehezebb, el kellett dönteni, mennyire maradjanak hűek az eredetihez. Heti egy-két napot ültek össze, két hónapon át, hogy a forgatókönyv átírása előtt magyar közegbe helyezzék a sztorikat. "A külső hasonlóság egyáltalán nem volt fontos, ráadásul azon a ponton még nem gondolkodtunk szereposztásban. Különben többen a színház felől érkeztek, nyilván később a fejükben volt néhány színész, néhány arc, és ez az alkotást is befolyásolta. Mi az amerikait nem is vettük annyira alapul, figyeltünk, hogy ne az lebegjen a szemünk előtt mint követendő példa. Az amerikaiak szinte egy az egyben vették át az első évadot, de mások a hangsúlyok, más az amerikai néző, a történetmesélés formája. Az övék magasabb szociális szinten mozgott, hogy úgy mondjam: az amerikaiak szebben, jobban öltözöttek, mi meg nem akartuk azt a hatást kelteni, hogy itthon csak a felső tízezer privilégiuma lenne a terápia. Itthon ugyan nem sokan kérkednek azzal, hogy oda járnak, holott egyre elfogadottabb: sokan nem konkrét trauma miatt fordulnak pszichológushoz, csak pár segítő tanácsért" - vélekedett.

A Ráday utca és a hazai utalások

De leköti majd a nézőt egy olyan sorozat, amely szinte végig egy szobában játszódik? Az HBO munkatársa szerint erre a karakterek jelentik a garanciát. "Olyan személyiségek bontakoznak ki a képernyőn, amelyek nagyon izgalmasak: ezekhez elképesztően feszült párbeszédek és monológok kellenek" - magyarázta. Hogy legyen erősebb kötődés, a magyar stáb törekedett is, hogy magyar nevekkel találkozzon a néző. A Ráday utca neve is felbukkan például a sztoriban, lesznek hazai társadalmi, politikai utalások. Az egyik karakter az eredeti szériában a múltjáról beszél: sok izraeli évekig katona, utána elmegy világot járni. A hazai verzióban így ezt át kellett írni, a szereplő a régi NSZK-ról beszél, ahol egykor nyaralt: ez egészen más színezetet ad az egésznek.



"A lényeg az volt, hogy a fő karaktereket megtartsuk, de a helyi szokásokhoz, a mostani krízishelyzetekhez kössük őket. Volt, ahol jóformán mindent át kellett írni: az eredetiben egy vadászpilóta az egyik páciens, aki tévedésből lebombáz egy iskolát. A remake-jüket elkészítő románoknak és lengyeleknek van vagy volt harcoló alakulatuk konfliktusos országokban, nekünk nem, így ez a történet igencsak távol állt volna tőlünk. A karakterből így fiktív gyógyszeripari vállalatvezető lett, akinek egy nagyobb leépítést kell végrehajtania. Ennek során egy kirúgott vegyész megöli a családját, majd önmagával is végez, a vezetőt pedig megtámadja a sajtó. A társadalom ugyan nem ítéli el, de ő önmagát igen, ezért megy terápiára" - meséli Tasnádi, aki szerint nagyon erős háttérsztorit fabrikáltak neki.

Itt nem lehet improvizálni

A sorozat szövegkönyve egyfajta terápialeírás, dramatikusan elmesélve. Kipróbált anyagról van szó, amelyet sok helyen újra elővettek, több országban működött, így nem szerencsés gyökeresen átalakítani. Mivel köztudott, hogy vannak színészek, akik szeretnek improvizálni, kicsit másképp mondani a szöveget, és vannak rendezők, akik lazábban veszik a forgatókönyveket, fontos volt, hogy az hangozzék el, amit leírtak.

"Az első forgatásokon, ha valaki szeretett volna szabadabban hozzányúlni, szóltunk, hogy nem lehet: a fél év előzetes munka ugyanis annyira összekovácsolta a szöveget, hogy erre nem volt mód. Magyar gyakorlat, hogy változik a szöveg a forgatáson, de ezt el kellett kerülnünk. Nem volt könnyű az első két hét, mert meg kellett értetni, hogy amit épp kivettek volna a szövegből, az öt héttel később, egy visszautalásnál lett volna fontos. Elfogadták, hogy ennek egyben kell maradnia" - mesélte Tasnádi, akinek mint vezető írónak el kellett járnia próbára, forgatásra.

A végeredmény ősszel lesz képernyőn itthon.

Ajánlott olvasmány: Összeomlás Mácsai Pál díványán