"Hétköznapi emberek, rendhagyó esetek - átlagemberek, akikre rávetül a gyanú árnyéka" - hangzik az RTL Klub ajánlójában, miközben drámai képsorok peregnek: valakit megcsalnak, egy másikat megpofoznak, egy nő - tisztes családanya - börtönbe megy, egy kopasz férfi pedig valaki ajtaját veri dühében.
A gyanú árnyékában hétköznapi családokat vagy párokat mutat be, akik életében egyszer csak beüt a krach, gyakorlatilag egész addigi világuk összeomlik: a babakocsiból hirtelen eltűnik a csecsemő, a férfi rájön, hogy nem ő a gyereke apja, a lány úgy érzi, párja és anyja között titkos szerelem szövődik - vagyis valakire mindig rávetül a gyanú árnyéka. A szereplők sorsa aztán sokféleképp alakul, ami a bevont szakértőktől - rendőröktől, családjogászoktól, gyámügyesektől és pszichológusoktól - is függ.
Az egyes epizódokat dokumentarista stílusban vették fel, így a nézők kvázi egy realityt látnak - csakhogy a képernyőn nem az ügyek szereplői, hanem hónapokig keresett amatőr színészek tűnnek fel, akik előadják a történetet. A mintául szolgáló német műsor, a Betrugsfälle bevallottan fiktív eseteket tár a nézők elé, az RTL Klub azonban - közleménye szerint - valós történeteket dolgoz fel. Szándéka szerint A gyanú árnyékában így egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat, miközben mindenki ráismerhet a környezetében élőkre vagy netán önmagára.
Tarr Bélának is köze van a műfajhoz
A német RTL-en 2010 óta futó Betrugsfälle - amelynek egyébként rengeteg epizódja megnézhető itt - a dokumentarista modorban előadott fiktív történetekkel még valamelyest az úgynevezett Budapesti Iskola filmjeire is emlékeztet. A Balázs Béla Stúdió dokumentumfilmesei ugyanis a hetvenes években elkezdtek fikciós dokumentumfilmeket, más néven dokumentum-játékfilmeket gyártani, aminek ragyogó példája lett A sípoló macskakő, a Fotográfia vagy éppen a Tarr Béla első nagyjátékfilmje, a Családi tűzfészek.
Persze a Betrugsfälle egy lebutított, tévés formátum, ahogyan A gyanú árnyékában is inkább a Barátok közt és a Házon kívül keverékére emlékeztet, mint a fenti alkotásokra. A legjelentősebb különbség a német eredetihez képest az, hogy a történetek itt valóban megestek, így a pszeudo-docusoap műfaja - amelybe a Betrugsfälle-t sorolják - docusoappá avanzsál. Vagyis dokumentarista eszközökkel forgatott szappanoperává, amely a hagyományokhoz híven naponta jelentkezik.
Hívják ezt a tengerentúlon scripted docurealitynek is (bár egészen eltérő meghatározásokkal is lehet találkozni), ami talán pontosabb megfogalmazás, hisz jobban jelzi, hogy a produkció a valóságból táplálkozik. Végül is olyan, mint egy valóságshow, csak épp nem az adott szereplők saját életét látjuk, hanem amatőr színészeket, akik másokat jelenítenek meg - a reality stíluselemei viszont végig megmaradnak. Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója még korábban közölte: a műsor egyelőre három hétig lesz látható - még a nyári szünet előtt -, de ha a nézőknek megtetszik a formátum, ősszel új részeket készít a csatorna.