Izgalom, pletyka, átverés - hogyan lesz egy pilotból sorozat?

Az Egyesült Államokban a múlt héten ért véget az upfronts, vagyis az az időszak, amikor kiderül, hogy mely pilotokból, bemutató részekből lesz sorozat. Az előtte lévő, idegőrlő szakaszokról, a hosszan tartó várakozásról, az iparági pletykákról és a mindent eldöntő telefonhívásról mesél öt neves író-producer, köztük a Lost, az Így jártam anyátokkal és a Kemény zsaruk alkotója.

Bármennyire is úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokból rengeteg sorozat érkezik, valójában igen nehéz odáig eljutni, hogy saját műsort kapjon az ember. A nagyobb amerikai tévéadók mindegyikéhez évente több száz sorozattervet nyújtanak be írók - kezdőktől a profikig -, de közülük csatornánként csak körülbelül hetven jut el addig, hogy egyáltalán az első rész részletes forgatókönyvét és a karakterek hátterét megírhassa. Ezután van a következő rosta, az írások alapján rendelnek meg a csatornák átlagosan húsz pilotot, amelyeknek általában a feléből sem lesz sorozat - arról nem is beszélve, hogy ezek közül is csak egy-kettő éli túl az első évet.

Miután ilyen hosszadalmas folyamatról van szó, az alkotók általában csak akkor kezdenek el igazán izgulni, amikor már a pilotot is megrendelték tőlük. Innentől kezdve is a várakozás négy szakasza áll előttük - ezekről mesélt Damon Lindelof (Lost), Craig Thomas (Így jártam anyátokkal), Shawn Ryan (Kemény zsaruk), Josh Schwartz (Narancsvidék, Pletykafészek) és Neil Goldman (Dokik, Balfékek) a Vulture magazinnak.

Első szakasz: A felhőtlen örömtől az idegességig

Neil Goldman, a Dokik és a Balfékek alkotója először egy Nobody's Watching című sorozattal próbálkozott az azóta már megszűnt WB Networknél. Kezdő íróként már a pilot megrendelésekor azt vizionálta, hogy sorozata főműsoridőben fog futni, de végül a bemutató rész alapján már nem kért belőle a csatorna. "Amikor megrendelik a pilotokat, mindenki egyformán izgatott. Én akkor lettem igazán az, amikor a WB fejesei megöleltek a vetítés után, és azt mondták, nagyon jól sikerült. Meg is kértek, hogy készüljek egy prezentációval az upfrontsra, ami elég ígéretesen hangzott - de aztán kiderült, hogy az összes pilot alkotójától ugyanezt kérték" - meséli.

Hasonlóképp el volt szállva az Így jártam anyátokkal-t - Carter Baysszel közösen - kidolgozó Craig Thomas. Az azóta igen népszerűvé vált vígjátéksorozat nemcsak hogy első sorozatötletük volt, de előtte más szériákba is csak egy-egy epizódot írtak. Tapasztalatlanságuk azonban jelentős önbizalommal párosult: "Megalapozatlan önbizalmunkkal és az ezzel járó arroganciával el akartunk söpörni mindenkit. Azt gondoltuk, ha mi szeretjük az írásunkat, mindenki más is szeretni fogja - és nem is voltunk hajlandók változtatni semmilyen apróságon. Szinte bánom, hogy ma már nem vagyok olyan zöldfülű, mint akkor" - mondja.

Craig Thomas

A legtöbb esetben azonban az örömöt hamar felváltja az aggodalom az iránt, hogy valóban tetszeni fog-e a csatorna embereinek a pilot. Így volt ezzel a Kemény zsaruk alkotója, Shawn Ryan és a Lost egyik ötletgazdája, Damon Lindelof is. Utóbbi egyáltalán nem hitte, hogy ötletéből sorozat készülhet, a pilot forgatása közben az őt maximálisan támogató Lloyd Braun ugyanis otthagyta az ABC-t, és a helyére Steve McPherson került, aki kezdetben nem is nagyon értette a Lost koncepcióját. Lindelof még éppen Hawaii-on volt a sorozat másik alkotójával, J. J. Abramsszel, amikor McPherson felhívta őket azzal, hogy a kétórás pilothoz forgassanak még némi anyagot, és akkor tévéfilmként talán még kimehet.

Második szakasz: Az idegőrlő várakozás

Az alkotók szerint egyértelműen ez a legrosszabb szakasz: a pilotot leadták, már nem tudnak rajta változtatni, és csak várnak, várnak a döntésre - nagyjából két hetet. Craig Thomas ez idő alatt elment kempingezni a feleségével a Grand Canyonba, a Narancsvidék-et és később a Pletykafészek-et jegyző Josh Schwartz azonban nagyon rosszul viselte ezt az időszakot. Csupán huszonkét éves volt, amikor eladta az ABC-nek Brookfield című pilotját, de hamar rájött, hogy másként kellett volna hozzáfognia. (Az ötletből nem is lett sorozat.) "Egy suliba jártam Shiri Applebyjal, aki szintén készített egy pilotot abban az évben. Megmutattuk egymásnak a munkáinkat, és az övét látva - ami a Roswell volt - arra gondoltam: Ó, szóval ilyennek kell lennie egy pilotnak! Gyorsan megkértem Shirit, hogy távozzon, és csak zokogtam a párnámba" - meséli.

Shawn Ryan

Shawn Ryan azt mondja, kábeladók esetében még idegőrlőbb ez a szakasz, hisz eleve nem tudnak berendelni annyi sorozatot, ráadásul fix műsorrendjük sincs, így a várakozási idő is meghosszabbodhat. Ryannek a Kemény zsaruk esetében például két hónapot kellett várnia az FX döntésére, amely a végén már csupán két pilot között vacillált - melyek közül viszont csak az egyikből készülhetett sorozat. Az író-producer emellett folyamatosan azt hallotta, hogy a csatorna vezetői a másik tervet, a drogkartellről szóló Dope-ot részesítik előnyben. "Chris Brancato és Bert Salke voltak a Dope írói: elkezdtem őket és a döntnököket is gyűlölni ebben az időben - ami miatt ma is rosszul érzem magam" - eleveníti fel akkori érzéseit Ryan.

A harmadik szakasz: Megindulnak a pletykák

A csatornáknál - külön csoportokban - rengetegen megnézik a pilotokat, a programming mellett például a sales- és a marketingosztály, valamint a kutatási-fejlesztési részlegek emberei is. Így cseppet sem meglepő, hogy bizonyos információkhoz idejekorán jut hozzá a média, ami az alkotókat is arra sarkallja, hogy folyamatosan figyeljék az olyan meghatározó lapokat és blogokat, mint a Hollywood Reporter, a Variety, a TV Guide vagy a Deadline. Olyakor persze ezek a hírek is ellentmondásosak: Neil Goldman például úgy emlékszik, hogy a Variety esélyes sorozatként írt a Nobody's Watching-ról, egy következő pilotkörképben viszont már nem listázta.

Josh Schwartz

Az alkotók természetesen nemcsak a sajtót figyelik, de ügynökeiket és a csatornánál dolgozó ismerőseiket is folyamatosan faggatják - így sem biztos azonban, hogy korrekt információhoz jutnak. Damon Lindelofnak az upfronts - vagyis a hivatalos döntés - előtt körülbelül egy héttel megmondta az ügynöke, hogy a Lost halott, nem kér belőle a csatorna. Az író el is kezdett más projekteken agyalni, a Showtime elnökével már meg is beszélt egy találkozót, amikor váratlanul felhívta Heather Kadin (az ABC executive-ja, aki J. J. Abramsnek is bemutatta), és nem hivatalosan közölte vele, hogy a Lost kapott egy második esélyt, és egy hatrészes minisorozat még készülhet belőle - ehhez képest a sorozat hat évadot ért meg, és akkor is az alkotók akarata szerint ért véget.

A negyedik szakasz: A várva várt hívás

Lindelof esetében Kadin hívása után pár órával már érkezett is a hivatalos bejelentés: az a Steve McPherson telefonált, aki korábban nem is értette a Lost koncepcióját, és azt mondta, a sorozat szeptemberben már képernyőn lesz, egyelőre tizenhárom epizóddal. "Egyszerűen sokkot kaptam" - summázza reakcióját Lindelof.

Az általános szabály szerint, minél jobb - több epizódról, főműsoridőről szóló - a hír, annál magasabb rangú személy értesíti az alkotót. Craig Thomas ügynöke például egy partin futott bele Les Moonvesbe, akinél feljebb már nem nagyon van a CBS-nél: ő csak annyit súgott ott a fülébe, hogy "menni fog".

Neil Goldman

Sajátos módon a hivatalos - vagy annak tűnő - döntés sem mindig egyértelmű: Josh Schwartzot már értesítették, hogy a Brookfield elhasalt, azután viszont mégis felhívták az ABC utazásszervezői, hogy mikorra foglalják neki a jegyet a sorozat New York-i bemutatójára. Schwartz közölte velük, hogy valószínűleg valami tévedés történt, mire azt a választ kapta, hogy nem hiszik, de mindjárt utánanéznek. Visszahívást azóta sem kapott.

Még érdekesebb Neil Goldman története, akit a Nobody's Watching idején a WB fejesei ki is utaztattak New Yorkba, és arra a partira is meghívták, ahol bemutatták a csatorna új sorozatait - anélkül, hogy konkrétan megmondták volna, Goldman sztorija zöld utat kapott-e vagy sem. Az író végigülte az ünnepséget, és ott kellett szembesülnie azzal, hogy sorozata nem szerepel a következő évad műsorrendjében.

"Nagy partira készültünk a feleségemmel, de ehelyett New York külvárosában, egy gyorsétterem parkolójában kötöttünk ki, ott ettünk valami olcsó menüt. A vicc az, hogy már másnap ígéretet kaptunk arra, hogy próbálják valahogy képernyőre küldeni a show-t, és azóta (vagyis 2005 óta) nem mondta ki senki egyértelműen, hogy a Nobody's Watching halott. Szóval még meglátjuk, hátha lesz belőle valami" - viccelődik Goldman.