Laptop és okostelefon segíti a mai Sherlock Holmest

Az m1-en július 14-én indult a Sherlock című krimisorozat, amely - a címének megfelelően -Sherlock Holmes kalandjait mutatja be, csak épp modern köntösben: a történetek a régi olvasmányélményekből is ismerősek lehetnek, viszont egytől egyig a mai Londonban játszódnak. Bár a zseniális nyomozónak ma már gyakran segítségére van az internet, azért az eredeti figurából is sok minden megmaradt.

Bár az utóbbi évek egyik legtöbbet dicsért sorozatáról van szó, könnyen meglehet, hogy a klasszikus Sherlock Holmes-történetek rajongói már az első jelenetnél hátat fordítanak a képernyőnek. Doktor Watson ugyanis álmában visszatér katonai szolgálatának színhelyére, Afganisztánba - ahol azonban nem az 1838-tól 1919-ig tartó angol-afgán háborúk valamelyikét, hanem a mostanit vívják: a katonatársak mind modern golyóálló felszerelésben, géppisztollyal a kezükben tűnnek fel. Watson felriad, üldögél még egy darabig az ágya szélén, majd előveszi a fiókból laptopját, hogy blogjában rögzítse időközben támadt gondolatait.

Úgy tűnik, az alkotók még közelebb akarták hozni az új generációhoz Sherlock Holmes figuráját, nem volt elég a Robert Downey Jr-ral készített két mozifilm - amely szintén modern megközelítésben, ám az eredeti időben és környezetben ábrázolta a legendás nyomozót. Laptopok és okostelefonok lépnek tehát be Sir Arthur Conan Doyle régimódi - és talán pont ezért szerethető - világába, de ha ezen túl tudunk lépni, természetesen egy korrekt krimit fogunk látni. Természetesen, hisz az egyes epizódok - vagyis inkább tévéfilmek, lévén jó másfél órásak - az eredeti novellákon alapulnak.

A július 14-én látott első rész is a Rózsaszín dolgozószoba címet viseli, ami az egyik Doyle-novella magyar címe - igaz, ezzel együtt egy csúnya félrefordítás, hisz a történet eredeti címe Study in Pink, vagyis (körülbelül) Rózsaszín tanulmány. Dolgozószobáról szó sincs, a sztori középpontjában négy titokzatos öngyilkosság áll, csupa olyan elkövetővel, akiknek semmi okuk nem lett volna arra, hogy végezzenek magukkal. Sherlock Holmes már a sajtótájékoztatón pimaszul, sms-ben üzenget az újságíróknak, és a későbbiekben is bebizonyosodik, hogy jobban kedveli az egyoldalú szöveges üzenetet, mint az azonnali reagálásra módot adó telefonálást.

Ez a tulajdonsága más területen is megmutatkozik, mindig inkább kíváncsi a saját véleményére, mint másokéra - Watsont is valószínűleg csak azért veszi maga mellé, hogy az fizesse a lakbért helyette. Valahogy persze kialakul közöttük egy barátinak mondható viszony, de Holmes végig a saját érdekeit tartja szem előtt. Egocentrikus, érzelmekre majdhogynem képtelen, és keményen - a nézők számára viccesen - beszól mindenkinek: "Úgy látom, a padlót is felsikálta, látszik a térdén" - mondja egy rendőrnek a kolléganőjéről, akinek viszonyára frissen jött rá.

Sherlock Holmes mostani karaktere sok tekintetben emlékeztet Doktor House-ra, ami azért nem meglepő, mert a görény dokit valamilyen szinten éppen Sherlock Holmes-ról mintázták - erről bővebben írtunk itt. A nyomozó ezzel együtt sem az az ízig-vérig mai figura, öltözködésével, attitűdjével kissé archaikusnak tűnik - persze ebben sokat segít neki a helyszínül szolgáló London is, amely a legtöbb európai nagyvárosnál jobban integrálta múltját a jelenbe. Az eredeti történetekből több minden is megmarad, Holmes például ugyanúgy a Baker Street 221B alatt lakik, és fő ellenségét/rajongóját itt is Moriartynak hívják.

A nyomozót amúgy Benedict Cumberbatch játssza, aki Stephen Hawkingot is alakította már, de a magyar nézőknek a Suszter, szabó, baka, kém-ből is ismerős lehet; Watson bőrébe pedig Martin Freeman, a Galaxis útikalauz stopposoknak Arthur Dentje bújt. Ízlés kérdése, de nekünk mindkettő puhának tűnik a mostani szerepre: idő kell, mire megszokjuk, hogy éppen ők élik meg ezeket a kalandokat. Magukkal az akciókkal azonban nincsen semmi baj, működnek egytől-egyig - még ha a látvány helyett inkább az agyalásra is helyezték a hangsúlyt az alkotók.