Jimmy dalával esett ki Zámbó Krisztián

Oláh Gergő szokás szerint remek kritikákat kapott, Stone viszont nem erőltette meg magát, olyan dalt választott, amit az ország fele egy kis gyakorlás után el tud énekelni - vagy már el is énekelt, talán épp az oviban. Malek találóan két pályáról beszélt: az egyiken Zámbó küzd saját magával, a másikon pedig versenyez az összes többi énekes. Az X-Faktor-ban Jimmy fia a legjobb hatig még eljutott, de épp apja dalával esett ki, annak ellenére, hogy a mentorok szerint pont ezen az estén volt a legjobb, önmagához képest.

Stone a Pancsoló kislány gyerekdal rockverziójával nyitott, amit egy időben a Ricse is játszott: hangban nem kellett semmi hozzá, hibázni sem lehet egy ilyennel. Inkább poénnak szánta, mint bevallotta utóbb, de ha már show, akkor értelmezhetetlen volt, hogy miért két katonaruhás férfi táncolt a szintén militarista göncökbe öltözött Stone mögött. Keresztes szerint geg volt, Geszti szerint paródia, ha viszont elővették a strandos tematikát, pár bikinis háttértáncosnő jobban mutatott volna, a poén attól poén marad.



Csobot Adél középszerű előadását (Spice Girls, Mama) Feró tündérinek látta, Geszti belátta, hogy bájos a lány, de ennél jobban kellene énekelnie, mert már csak hatan vannak. Malek lélekben visszatért a hippikorszakba, mert azt kérte mentoráltjától, hogy áradjon belőle a szeretet, szerinte a napsütés megtöltötte a lelküket, úgyhogy elégedett volt vele.



Oláh Gergő viszont úgy gondolta, hogy mindenképp begyűjti a negyvenesek összes szavazatát, mert egy nemzedéki himnuszt adott elő, a Piramis Szállj fel magasra című dalát, magas szinten énekelt, ahogy szokott - a gospeles betét pedig különös, de szellemes volt benne. A mentorok szerint megmaradt a dal lelke, ízléses volt, eljutott a szívekig, és megmaradt az imajellege. "Sokkal jobban előadtad, mint az eredeti" - dicsérte Feró.



"Boldogság és kimerültség, szomorúság és düh, minden van bennem" - sóhajtotta kisfilmjében az ifjabb Zámbó, majd arról tájékoztatta a tévézőt, hogy sokan vannak, akik mellette állnak, és átsegítik "ezen az egészen." Jelezte, hogy ezek élete legnehezebb hetei - és mit szóljanak akkor a jó hallású nézők?

Zámbó a dala után csak mélyebbre süppedhetett az önsajnálatban. "Fénytelen, pontatlan, darabos volt. Itt mindenki szeret téged, ha jól énekelsz, de sokkal több kéne" - mondta Geszti, Malek pedig igen találóan két pályáról beszélt: az egyiken Zámbó küzd saját magával, a másikon pedig versenyez az összes többi énekes. Feró a líra helyett inkább a drámát látta, azt, mintha Jimmy fia félne a nótától, attól, hogy nem sikerül - de mindegy is, royalisták vannak szép számban, Zámbó nem marad voks nélkül.



Antal Timi ezen az estén művésszé vált Feró szerint, Geszti erősnek és szellemesnek találta, de Keresztesnek is tetszett: "Kijött belőled az állat, és már látom, hogy a jóból csak kicsit adnak." Timi ennek megfelelően boldogan vigyorgott, és elmehetett volna tévéprédikátornak, mert csillogó szemmel pozitív energiáról, szeretetről papolt, amit szivacsként szívott magába.

Az őrületes szeretetet nyomban szétverte Szabó Dávid az első sorával, mert a Bryan Adams-féle Everything I Do-t igen gyámoltalanul kezdte, ráadásul ez egy olyan túljátszott szám, amit a Sláger Rádió szerencsés megszűnése óta is leadtak négymilliószor (hetente) a hazai rádiók. Semmiféle izgalmat nem tartalmazott az előadás, az előadó semmi kockázatot nem vállalt, egy karaokebulin el is ment volna. A mentorok viszont megmaradtak a roppant pozitív hangulatban, mert dicsérték, amit az énekes a módfelett eredeti "már látom a fényt az alagút végén" szöveggel nyugtázott.

Duettek

A szólóelőadások után duettek jöttek, a Moves like Jagger-rel nyitott Antal Timi és Szabó Dávid, jól néztek ki együtt, nem akarták legyőzni a másikat, ügyesen mozogtak, volt dinamika az előadásban. Malek szerint volt rizikó benne, mert keveset próbáltak rá, Geszti szerint ritka dolog történt, mert jobbak voltak, mint a próbán.



Zámbót és Stone-t is összerakták, noha úgy hírlik, nem nagyon csípik egymást, biztos nagy harmóniában, őszinte szeretetben próbáltak. Roy és Ádámé is csak feldolgozás volt (eredeti dal: Paul McCartney: Ebony and Ivory), a Feketén a hófehér-t énekelték, lazára vették, nem is volt tragikus. "A lelketek valahogy nem akart találkozni, de a végére csak összeért ez a buli" - kommentálta Feró, Keresztesnek pedig a dal üzenete tetszett.

Csobot és Oláh szintén élvezhető duettel rukkoltak elő, egy Jackson-számmal, a The Way You Make Me Feel-lel voltak színpadon, a kritika sem fukarkodott a felsőfokú jelzőkkel. A páros nem is nagyon tudta kommentálni a mentorok simogató szavait, infantilis vigyorgásba, gügyögésbe fulladt a vége, értelmes szót nem tudtak mondani.

A párbaj

A felvételről bejátszott közös produkció, illetve a korábbi szériában látott Baricz Gergő - szintén az élő show előtt felvett - dala után a néző megtudta, mivel tartja a lelket ítélethozatalkor egy-egy mentor az egyre feszültebb, sápatag énekeseiben. "Ha el kell menni, akkor méltósággal menjünk el. Nagyon szeretlek benneteket" - dünnyögte Keresztes két emberének, amikor kiderült, hogy legalább egyikük ott lesz a párbajban. Végül Antal Timi ugrándozhatott vígan, bejutott a legjobb ötbe, Zámbó és Stone maradt a végére.

A párbajt Stone kezdte, majd ifjabb Zámbó idézte meg apja szellemét olyan sorokkal, mint a "még nem veszíthetek, még nem, én élni akarok", illetve az "adj időt nekem", ami még passzolt is a helyzetéhez. Annak ellenére énekelt egy Jimmy-slágert, hogy sokan épp azt tanácsolták neki, hogy ne húzza elő a fiókból ezeket az érzelmes-érzelgős nótákat, mert különben soha nem fog tudni kilépni apja árnyékából.

Malek Stone hitelességét és dalválasztását jónak tartotta, Zámbót pedig dicsérte, szerinte most énekelt a legjobban, ennek ellenére a kopasz maradása mellett voksolt. Geszti szerint idáig két külön történet zajlott a színpadon, az egyik Zámbó Junior saját drámája és vívódása volt, és mivel szerinte Stone több színt hozott, ő is a rocker mellé állt. Feró bár hallott bizonytalanságokat, úgy vélte, Zámbó ezen az estén volt a legjobb eddig - ennek ellenére hazaküldte. A Még nem veszíthetek amúgy nem volt szerencsés választás párbajdalnak, mert ennek hallatán ugyan sok ezer, monarchia után áhítozó, királypárti szavazó biztos a telefonja után nyúlt... de a szavazást már jóval korábban lezárták, a mentoroknak pedig nem Jimmy szelleme kellett.

Friss: Krisztián idegrendszerét féltettem - Keresztes Ildikó kiesésről