Csonka András: A tévé is egyfajta narkotikum

Csonka András másfél év elteltével, a Szombat esti láz műsorvezetőjeként tér vissza a képernyőre. A második szériában még táncosként láthattuk, és annak ellenére meg is nyerte a versenyt, hogy már az első próbán frászt kapott - Keleti Andreával viszont akkor kezdődött a barátságuk. A Komédiás Kávéházban Stohl Andrásról, Ördög Nóráról és Dombóvári István emlékezetes beszólásáról is beszélgettünk vele. 

Vágytál vissza a képernyőre?

Természetesen nem vagyok kábítószerfüggő, de ez is egyfajta narkotikum: amikor az ember megismerkedik a televíziózás világával, utána eléggé nehezen engedi el. Nekem szerencsém volt, mert gyakorlatilag amióta elvégeztem a főiskolát, valamilyen formában jelen voltam a képernyőn, a diploma után szűk egy évvel kerültem a Família Kft.-be. És ennek már jó húsz éve. Amúgy is nagyon nehezen engedek el helyzeteket, a megszokások rabja vagyok - pontosabban a jó dolgok megszokásában élek.

A Reggeli megszűnésekor is volt benned rossz érzés?

A Reggeli tizenegy évet jelentett az életemből, ami nemcsak számomra, de a többi műsorvezetőhöz képest is rekord, azt hiszem, én voltam ott a leghosszabb ideig. Azért sajnáltam leginkább, hogy befejeződött, mert fantasztikus volt a csapat, amelybe a szerkesztőktől az asszisztensekig mindenki beletartozik. Bár utálok korán kelni - szerintem nincs is olyan, aki szeret -, itt megfelelő volt a motiváció, az emberek miatt érdemes volt bemenni. Voltak persze olyan témák és olyan helyzetek is, amiért ez jó volt.

Hogy emlékszel ott az első napodra?

Először nem a Reggeli-ben voltam, hanem a Delelő-ben, és 2000 márciusában még csak vendégként mentem be a Reggeli-be - Stohl Andris és Balázsy Panna beszélgetett velem mint friss arccal. Aztán Balázsy Pannával voltam először együtt műsorvezetőként is. Annak idején nem jutott eszembe, hogy műsorvezető is lehetnék, hisz gyerekkoromban a színészet és a műsorvezetés két külön szakma volt, nem volt átjárás. Tizennégy éve azonban már nemcsak színész, de műsorvezető, illetve popzenei előadó is vagyok, azóta már összeolvadtak ezek a dolgok az életemben. Azt is tudom, hogy ha valamelyiket kihúzzák alólam, már nem tudok maradéktalanul boldog lenni a másik kettőben vagy a másik egyben.

A névjegyeden mi áll foglalkozásként?

Nincs névjegyem. Én sem szeretek kapni, mert állandóan elvesztem, aki fontos, az benne van a telefonomban. Amikor volt még névjegyem, csak annyi volt ráírva: Csonka András.

Van olyasmi, amit semmiképpen nem vállalsz? Az interjú közben pont Katus Attila hívott telefonon egy promóciós szereplésre, de egyelőre kikerülted.

Pornót nem vállalok, de talán nem véletlenül. A viccet félretéve, csak szeretek előre tisztában lenni a feltételekkel, jobban át kell még beszélni ezt. Nagyon szeretem Attilát, de egyszer már befűzött, hogy menjek el vele a Suliprogram keretében tornázni, aztán egy Kész átverés adás lett belőle.

Abból nem lett sértődés, de Dombóvári István emlékezetes beszólását hogyan élted meg? Úgy tudni, amúgy jóban vagytok.

A Dombival ezt megbeszéltem akkor, de szerintem most sem érti, mi volt ezzel a probléma. Ő nagyon vicces ember, de görcsösen, minden mondatban el akar sütni legalább két poént. Akkor is mindenáron vicces akart lenni, de nem működött, átlépett egy olyan határt, amely már nem annyira vicces. Lehet erre azt mondani, hogy nekem nincs humorérzékem, de az talán nem véletlen, hogy még aznap a három legismertebb Showder klub-os is írt nekem a Facebookon, hogy elnézést kérjen a Dombi miatt. De a Dombira már abszolút nem haragszom, megbeszéltük a dolgot.

Rátérve a Szombat esti láz-ra, nem volt kérdés, hogy elvállalod?

Persze hogy nem volt kérdés, mit kellett volna ezen gondolkodni? Amikor a Reggeli után szóba került, hogy milyen műsort szeretnék vezetni a továbbiakban, mindig azt válaszoltam, csak az a fontos, hogy a csatorna mit tervez velem. Amikor azonban álmodoztam, mindig azt mondtam, hogy egy olyan nagyvonalú, látványos, elegáns show-t szeretnék vezetni, mint amilyen a Szombat esti láz volt, azt a miliőt érzem a leginkább a magaménak.

A második szériát meg is nyertétek Keleti Andreával.

Az fantasztikus volt. Ahogyan az az év indult, az pont ellenkezőleg, az életem mélypontja volt: meghalt anyám, és én abba akartam hagyni akkor mindent, nem éreztem motivációt semmihez. A barátaim aztán kirángattak valahogy a gödörből, és a sors nagyon furcsa ívet írt le, mert az év végére eljutatott életem egyik legnagyobb sikeréig. Mert hát több millió ember előtt győzni valamiben különleges érzés. Csodálatos pár hónap volt, eufória.

Könnyen belejöttél a táncba?

Nem tudtam, mire vállalkozom. Azt gondoltam, hogy én, aki musicalszínpadokon lépek fel, könnyen megtanulom a kettőt jobbra, kettőt balra lépéseket. Keleti Andreával azonban már az első próbán, a szamba tanulásakor frászt kaptam, ugyanis egész másról volt szó. A versenytáncban nem az van, mint a színpadon, hogy csak egy irányba kell játszani, mert a közönség körben ül - vagyis minden irányt be kell táncolni, és minden irányban rögzíteni kell a lépéseket. Ráadásul amíg te egyet tüsszentesz, addig a partnered húszat lép, nagyon sűrű az egész. Nyilván van mozgáskészségem - a nélkül színész sem lehetnék -, de a dolog kulcsa számomra így is Andrea volt. Ha nem olyan határozott, ha nem tudja pontosan, hogy mit akar, akkor az egészből semmi nem lesz. Nekem ez kellett, én amúgy is azt szeretem, ha mellettem valaki határozott, tudja, mit akar elérni.

Emberileg is jóban lettetek?

Kialakult persze egy baráti viszony, és ennek szerepe lehetett abban is, hogy megnyertük a műsort, miután ez nemcsak táncverseny, hanem szimpátiaverseny is - hiszen a szavazó néző valószínűleg nem tudja, hogy épp jól csináltunk-e meg egy tánclépést, vagy nem.

Később aztán jártatok haknizni is.

Igen, sőt Andrea még azt is mondta, hogy mehetnék a tánciskolájába tanítani, az első két órát már meg tudnám tartani. Az azonban vicces volt, hogy a műsor után mindenki azt hitte, valóban ismerem az ilyen táncokat, és amikor elmentem egy szórakozóhelyre, rendre leállt a zenekar, és elkezdett szambát vagy csacsacsát játszani. Pedig ezeket a táncokat én csupán egyetlen számra, egyetlen koreográfiára, és csakis Keleti Andreával tudtam eltáncolni - az alaplépéseket például nem is tanultam meg, mert a műsorban arra nem volt idő. Azzal a néhány számmal jártunk haknizni is, ez azonban elkopott egy idő után. Néha még ma is felhívnak, hogy vállalnánk-e ilyen szereplést, de persze azonnal nemet mondok. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy még emlékszem azokra a koreográfiákra. A Keleti Andreával elért sikerélményemmel az életemnek ez a táncos korszaka le is zárult, magas sarkú tánccipőben valószínűleg már nem fognak többet látni a nézők. Ahogy Stohl Bandi mondta, mikor megkaptuk a maximális negyven pontot a slowfoxunkra: a csúcson kell abbahagyni.

Apropó, Stohl András, az ő neve is felmerült most műsorvezetőként. Volt a csatornánál valamiféle versenyeztetés?

Nem tudok róla, legalábbis engem már úgy kértek fel, mintha én lennék az egyetlen jelölt. Stohl Bandit egyébként nagyon szeretem, nagyon sokra tartom színészként és műsorvezetőként is. A másik korábbi műsorvezető, Ördög Nóri pedig abszolút a szívem csücske: az a fajta pozitív szemlélet, szeretet és érzelem, amely belőle sugárzik, még a képernyőn keresztül is, ma már nem nagyon létezik ezen a pályán. Vannak kollégák, akik azt gondolják, hogy egy szereppel, műsorral valami nagy dolog történt velük, és nagyon megváltoznak, de ő egyáltalán nem ilyen. A Szombat esti láz volt az első nagyobb show-műsora, előtte a Kölyökklub-ot csinálta reggelente, de amikor megnyertük, könnyes szemmel borult a nyakamba. Tudtam, hogy nekem drukkol, addigra már nagyon megszerettük egymást. A másik, amit nem felejtek el, hogy a döntőben paso dobléval versenyeztünk, és amikor kidobtam a kalapomat a közönség közé, csak ennyit hallottam: "húúú!" És ez a Stohl Andris volt, aki akkor a műsort vezette. Nekem nagyon nagy dolog volt, hogy a kollégám, a barátom így tud drukkolni nekem.

Azért a mostani műsorvezető-társad, Lilu sem teljesen ismeretlen számodra, hisz a Reggeli-ben már dolgoztatok együtt.

Érdekes lesz azért, mert mi a Reggeli-ben nagyon keveset voltunk együtt. Lilu később kapcsolódott be a műsorba, és amikor Gregorich Andris lett a főszerkesztő, két pár maradt: én voltam Vandával, Stohl pedig Liluval. Aztán megint volt egy kavarodás, de Lilu akkor is többnyire a Szujóval volt, minket ritkán raktak össze. Egyszóval nem vagyunk teljes mértékben összecsiszolódott páros, de szerintem nincs is erre szükség, mert kellenek az új impulzusok. Lilu is profi tévés, remélem, hogy működni fog ez kettőnk között.

És mit szólsz az új zsűrihez?

Szerintem nagyon jó választás, de nekem személy szerint furcsa érzés is, hogy mindegyik zsűritaghoz van valami közöm. Szirtes Tamással és Tihanyi Ákossal mostanában, a Mary Poppins-ban dolgoztam együtt, Esztergályos Cecíliára a fiatalságomat áldoztam a Família Kft.-vel, Keleti Andreáról pedig már beszéltünk sokat. Igyekszem majd objektív maradni, de persze ezeket a viszonyokat nem kell letagadni, úgyis mindenki tudja.