Thomas Gibson: A Gyilkos elmék nyomasztó, de szeretem

A Gyilkos elmék, a Criminal Minds olvasópróbái után néha úgy érzi, hogy jó lenne végre egy vígjátékot forgatni, de a komor és durva történetek ellenére sem akar kiszállni a produkcióból. Aaron Hotchner megformálója örül, hogy nem a veszélyesebb Los Angelesben, hanem Texas egy nyugalmasabb részén lakik, ennek ellenére nem engedi el 13 éves fiát egyedül az iskolába. Nyaranta színházban játszik, amit változatossága miatt kedvel, ott többféle szereppel megtalálják.

A sorozatban olyan ügynököt alakít, akinek munkáját nagymértékben befolyásolja a magánélete. A történetnek a magánéleti szála mennyire fontos önnek?

Úgy gondolom, hogy a valóságban is nagyon nehéz lehet egy FBI-os munka mellett helytállni a családban. Nehéz az irodában vagy a terepen hagyni az ottani problémákat, és persze nehéz lehet munka közben teljesen megfeledkezni az otthoni dolgokról. Tisztában vagyunk vele, hogy az FBI-nál nem 9-től 5-ig szól a munkaidő, mindig készenlétben kell állni, így viszont nehéz mind a két helyen magas fokon teljesíteni. Úgy tudom, az FBI-nál - nem meglepő módon - nagyon magas a válások aránya, és az általam alakított Aaron Hotchner szintén azzal küzd, hogy gyermeke számára teljes értékű apa tudjon lenni, és képes legyen megadni neki mindazt a lelki támogatást, amelyre egy cseperedő kisfiúnak szüksége lehet. Ez fontos és izgalmas szála a sorozatnak.

Mint színésznek vannak ehhez hasonló problémái? Nehéz szétválasztani a színészi munkát a magánélettől?

Ebből a szempontból egy színész élete nyilván jóval egyszerűbb, mint egy nyomozóé, de természetesen én is szembesülök ezzel a problémával. A gyerekeim például még nem látták a sorozat egyetlen darabját sem, hiszen nem gyerekeknek való a történet, ám mivel érdekli őket a munkám, sokat mesélek nekik a színészi hivatásról. Elmagyarázom nekik például, hogy hogyan készülök fel egy-egy szerepre, és ennek hatására ők is kedvet kaptak a színjátszáshoz, szerepeltek is már néhány kisebb darabban. Ily módon a munkám hatással van a gyerekeimre, azaz érinti a magánéletemet.

Mennyire érzi közel magához a megformált szereplő jellemét?

A film szereplői és az őket játszó színészek egy nagy családot alkotnak, talán részben ez a sorozat erőssége. A nézők érzik, hogy a nyomozócsapat hatékonysága részben a nyomozók egymáshoz való lojalitásában és összetartásában rejlik. Az általunk alakított FBI nyomozók megvesztegethetetlen, erős, tisztességes jellemek, és remekül tudnak együtt dolgozni. Nekünk, színészeknek az a feladatunk, hogy a nyomozók remek jelleme és egymás iránti kérlelhetetlen elkötelezettsége a filmben is folyamatosan tetten érhető legyen. Ez ránk, színészekre is komoly felelősséget ró. Én mint színész felelősséget érzek azért, hogy az általam megformált Aaron Hotchner kiváló jellemét valósághűen megformáljam. Tehát ebben a sorozatban a felelősségtudat mind a színészeket, mind pedig az általuk megformált karaktereket erőteljesen áthatja. Ezért igen közel érzem magamhoz Aaron jellemét, ugyanis átérzem a felelősségtudatot, amely a jellemét átitatja.

A szerepre való felkészülés során sokat dolgoznak valódi FBI-ügynökökkel, és sok kutatást végeztek sorozatgyilkosokról. Milyen érdekességeket tudott meg?

A legérthetetlenebb számomra mindig is az volt, hogy a nyomozók hogyan bírják elviselni a munkájukkal járó borzalmakat és a feszültséget. Az FBI-nál a legkegyetlenebb ügyekkel foglalkoznak, például a gyermekgyilkosságok is főleg hozzájuk tartoznak. Ráadásul, míg mi a filmben szinte minden esetet megoldunk végül, a valóságban sokkal több a felderítetlen ügy, amely a nyomozót akár évekig is nyomaszthatja. Szóval a valóságban az FBI-os munka mérhetetlen stresszel jár. Többször is kérdeztem, hogyan lehet ezt a munkát nap mint nap, éveken keresztül kibírni. Azt válaszolták, hogy az esetek érdekességeire és fontosságára kell koncentrálni, máskülönben rövid időn belül kikészülne tőle az ember. Mi a filmben igyekeztünk az FBI-os munkának ezt a lelkileg igen nehéz oldalát is bemutatni, azt, hogy mennyire nehéz mindennap ugyanolyan elszántan és tiszta fejjel nekiveselkedni a munkának.

Viselkedéselemzőkkel is szoktak konzultálni: tőlük mit lehet tanulni?

A sorozat forgatása előtt azt gondoltam, hogy a viselkedéselemzők munkájához elsősorban valamilyen veleszületett pszichológiai érzék kell, egyfajta megmagyarázhatatlan beleérző-képesség, amely segítségével a szakértő képes megfejteni egy másik ember személyiségét és motivációit. Most, hogy többet beszélgettem velük, már látom, hogy ez nem így van. Ez is egy szakma, amely komoly hozzáértést igényel, a munkához szükséges érzékenységet pedig kemény és céltudatos tanulással lehet megszerezni. Senki sem születik viselkedéselemzőnek. Azt is észrevettem, hogy a valóságban mennyit vitáznak egymással egy-egy eset kapcsán. A mi filmünkben viszont a csapattagok egymással eléggé összhangban gondolkoznak, és általában egy rugóra jár az agyuk. A valóságban azonban az elemzők sokkal többször képviselnek egymástól eltérő álláspontot. A legmegdöbbentőbb számomra az elemzők elhivatottsága volt: a mi sorozatunkban a csapat egyszerre egy, esetleg két eseten dolgozik. Ám a valóságban ez olyan luxus, amely egy nyomozónak sem adatik meg. Nekik egyszerre tíz esettel kell megküzdeniük.

Mit tudott meg az emberi természetről?

A sorozat hatására nyilván kicsit más szemmel kezdi nézni az ember a világot, de talán inkább azt mondanám, hogy kíváncsibb lettem, azóta jobban érdekelnek a gyilkossági esetek. Például, ha az újságban olvasok ilyen ügyről, rögtön elképzelem, hogy hogyan lehetne elemezni az elkövetőt, és hogy melyek lehetnek az ügyben a fontos nyomok. Még soha nem lobbant fel bennem a vágy, hogy én is kimenjek dolgozni terepre - arra egyáltalán nem vágyom -, és természetesen nem lettem a szerepem hatására egy cseppnyivel sem profibb viselkedéselemző, de komolyabban érdeklődöm a téma iránt... no és persze talán kicsit elővigyázatosabb is lettem. A sorozat hatására jobban tudatára ébredtem, hogy bizony élnek a világban mindenre elszánt, elvetemült alakok. A San Antonió-i rendőrség főnöke jó barátom, és amikor megkérdeztem tőle, hogy az elmúlt negyven év tapasztalata alapján milyen tanulságokat vont le, azt válaszolta: "Nem elég egyszer ellenőrizni, hogy jól bezártuk-e az ajtókat és ablakokat, inkább háromszor kell, és lassabban, sokkal lassabban kell vezetni." Én is így vagyok ezzel. Három gyerekem van, és aggódóbb lettem. Persze a világ is nagyon megváltozott, amikor én voltam gyerek, még biztonságosabb volt a környezetünk.

Nem aggódik túlzottan a gyerekeiért?

A családommal nem Kaliforniában, hanem Texasban élünk, amely elég nyugis helynek számít. Az iskola néhány percnyi sétára van tőlünk, de én csak mostanában kezdtem el fontolóra venni, hogy a 13 éves legidősebb fiamat elengedem az iskolába szülői kíséret nélkül, feltéve, ha nem egyedül megy, hanem a barátaival. Talán ez túlzott aggodalmaskodásnak tűnhet, de én nem tartom annak. Elég csak arra gondolni, hogy hogyan vezetnek manapság az utakon: az emberek egyik kezében a telefon, a másikban a kormány, oda sem figyelnek, merre járnak, és hajtanak, mint az őrült. Egy gyereknek ma rendkívül elővigyázatosnak kell lennie. El kell fogadnunk, hogy a világ körülöttünk megváltozott, és jóval veszélyesebb lett. Valószínűleg a sorozat nélkül is igen elővigyázatos lennék, mert már ismerem a világot, amelyben élünk.

Mi ragadja meg a nézőt a leginkább a sorozatban?

Talán az az igazán vonzó a sorozatban, hogy miközben az egyes epizódok igencsak hátborzongató történeteket mutatnak be, ugyanakkor mégis nagyon emberi problémákat dolgoznak fel. A filmben a viselkedéselemzők arra igyekeznek választ keresni, hogy mi vihet rá valakit arra, hogy az adott súlyos tettet elkövesse. Az elemző csakis akkor lehet sikeres, ha képes az elkövetőt emberszámba venni, és ha emberi motívumokat keres a háttérben, még akkor is, ha a bűnös iszonyatos, számunkra embertelen tettet követett el. Vagyis a sorozat az emberi természet rejtélyeit kutatja, és ez a téma mindannyiunkat lázba hoz, függetlenül attól, hogy a világ melyik táján élünk, és milyen nyelven beszélünk.

Milyen a kapcsolat a Joe Mantegna által megformált karakter és az ön figurája között?

A Joe által alakított Rossi képezett ki engem, mármint az általam játszott Aaron Hotchnert. Rossi egy idő után otthagyja az FBI-t, sikeres író lesz, de később visszatér közénk.

A szereplőgárdában történt változások hogyan hatottak a sorozatra?

Nekünk, színészeknek az a munkánk, hogy mindennap ugyanolyan erővel és odaadással koncentráljunk a következő epizód feladataira. A változásokat fel kell dolgozni, meg kell emészteni, de közben minden megy tovább, nincs megállás, nincs idő merengeni a múlton és a jövőn. Eddig szerencsére a személyi változásokkal együtt a sorozat remekül halad előre.

Előfordult már, hogy egy-egy epizód szövegkönyvétől leesett az álla?

Minden héten (nevet)! Az epizódok leforgatása előtt egyszer az összes színésszel összeülünk, és összeolvassuk a szövegeket. Tulajdonképpen ez az első és az utolsó alkalom, amikor egyben halljuk az epizód teljes történetét. Mi tagadás, a sztorik általában elég komor hangulatúak, bár természetesen igen izgalmasak is. Néha azonban a felolvasás végén tényleg azt érzem, "könyörgök, forgassunk az egyik héten végre vígjátékot!"

A Dharma és Greg című vígjátéksorozattal vált ismertté. Nem volt nehéz átállni a komédia műfajáról komorabb hangulatú sorozatra?

Nem, sőt különös szerencse, ha egy színésznek lehetősége van több műfajban is dolgozni. Nyaranta elég sokat játszom színházban, ahol nap mint nap különböző műfajú darabban szerepelek. Nincs ennél nagyobb élvezet egy színész számára. Igazán boldog vagyok, hogy többféle műfajban játszhatok a televízióban is.

Meddig szeretne még maradni a Gyilkos elmék-ben? Nem válik unalmassá egy idő után ugyanaz a szerep?

Ez valóban a leghosszabb szerep, amelynek eljátszására valaha vállalkoztam, de egyáltalán nem unom. Részben gondolom azért, mert nagyon élvezem a sorozat történeteit, részben pedig azért, mert nagyon szeretek a csapattal, a színészekkel és az összes stábtaggal együtt dolgozni. Persze majd meglátjuk, mit hoz a jövő, de eddig nagyon élveztem a sorozatot. Mellette pedig más dolgokkal is foglalkozom. Mostanában elvállaltam kisebb rendezői munkákat is, és talán ebbe az irányba is elmozdulok. Majd meglátjuk. Most úgy érzem, hogy boldog vagyok, és teljes az életem.

Az interjút az AXN-től kaptuk, a sorozat kedden és szerdán van képernyőn.