De anya, alig öt órája tévézek!

A nyári vakáció alatt gyerek lekötésének legegyszerűbb módja leültetni a tévékészülék elé, ha épp nem nyaralnak, nincsenek táborban, órákat ülnek ott a kicsik. Több gyerektévé ad tartalmat több célcsoportnak: melyik vezet nézettségen? Össze lehet hasonlítani ezeket? 

Miközben nyáron a nagy kereskedelmi tévék lepihennek, ismételnek bőszen, és olyan sorozatokat próbálnak ki, amelyeket év közben nem sikerült ellőni, vagy nem mertek leadni (és érnek el velük roppant kellemetlen eredményeket, történelmi mélypontokat), a gyerektévék új erőre kapnak, ha tudnak: a vakáció alatt logikusan sokkal több a szabadidő, több gyerek tévézik. Aki nincs táborban, akit nem visznek üdülni, az órákat tölt a készülék előtt, így a gyerektévéknek ez a szűk három hónap kiemelt fontosságú.

Az elmúlt hét eredményeit elnézve kiderül, hogy a 4 és 14 éves közti tévéző gyerekeknél reggel nyolc és este nyolc között a 12,6 százalékos Disney Channel vezet, az M2-nek 11,9, a Minimaxnak 10,6, a Nickelodeonnak 7,9, a Cartoon Networknek 6,9 százaléka van. Ez így önmagában azonban csak egy általános képet ad, két ok miatt. Nem mindegyik szól ugyanazon célcsoportnak (a Minimax jellemzően az óvodás korúak kedvence, a Disney már inkább a kisiskolásokat, tiniket veszi célba), és jelentős különbségek vannak a lefedettségben is. Az M2 közel 12 százaléka igazából nem nagy eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a Nickelodeon úgy ért le közel nyolcat, hogy lényegesen kevesebb háztartásban van jelen. (A Minimax közel kétszer annyi előfizetőhöz jut el, mint a magyar Nickelodeon, az M2 pedig többszörös lefedettséggel rendelkezik a Kung Fu Pandának és a Tini Nindzsa Teknőcöknek is otthont adó Nickelodeonhoz képest).

Forrás: AFP

Ha a havi bontást nézzük, utóbbi idén júniusban eddigi legjobb nézettségi számait hozta, ezzel megelőzve a Minimaxot és az M2-t is a 4-14 év közti célcsoporton belül. A növekedés egyik oka, hogy a csatorna új tartalmai és premierjei is jól működtek a legfiatalabb nézők körében, így komoly érdeklődés övezte a Nickelodeon legfrissebb animációs sorozatát, a Robot és Mumust. Az új tartalmak mellett a csatorna teljesítményét olyan produkciók is segítették, mint a klasszikusnak számító SpongyaBob, vagy az Avatar. A Nielsen amúgy csak tavaly júliusban kezdte monitorozni a csatorna nézettségét.

Mostanában értékelte a 2013-as év első hat hónapját a rivális Minimax: az első 26 hétből 16 héten a Minimax volt a legnézettebb csatorna a gyermekek körében, a legnépszerűbb rajzfilmsorozatot szintén a csatorna sugározta. „A Minimax közönségaránya a 4-14 éves korosztály körében az első félév győztes heteiben mindvégig 11 és 14 százalék között mozgott, 1-3 százalékponttal meghaladva a versenytársakét. A vizsgált időszakban az összes gyermekcsatornákat egybevetve, a legnépszerűbb rajzfilmsorozat a Mia és én volt” – közölték. A Minimax amúgy az idei év első félévében újult meg: tavasszal 16:9-re módosult a képaránya, átalakult a weboldala, és friss arculatot kapott a csatorna logója mellett a négy figura is.

Az M2 egyelőre inkább retrótévé, nagyrészt olcsón beszerezhető, régi rajzfilmekkel, semmint egy új tartalmakkal előrukkoló, modern csatorna. Ugyan szabályos időközönként lehet hallani arról, hogy állami pénzből készül valamilyen animációs műsor (mostanában Bertit, a rózsaszínű barikát fehérre akarják festeni, de a családja kiáll mellette és nem engedi: erről szól Goda Krisztina és Udvardi Jenő közös rajzfilmsorozatának első epizódja, melynek elkészítését a Médiatanács támogatta), ezeket nemigen látni az M2-n. A csatorna számos olyan sorozatot ismétel, amelyek mentek már a Minimaxon vagy a Disney-n évekkel ezelőtt (Hunyormajor, Született kémek, Varázslók a Waverly helyről), vagy az MTV-n futottak anno (80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal, Kukori és kotkoda), de igen kevés exkluzív tartalma van. Egy napi, magyar gyártású élőszereplős sorozat és pár ifjúsági film is elférne raja, ugyanis bármilyen jó is volt a Le a cipővel! vagy a Keménykalap és krumpliorr, ötvenedszerre már nem nyújt akkora élményt - és nehéz olyan sorozatokkal bevonzani a kicsiket, amelyek kábeles háztartásokban máshol is mennek.