Milyen évet írunk, hogy ilyen megtörténhet?

Alföldi Róbert szerint az a lényeg, hogy élőben ötvenezren, tévével együtt egymillióan nézték az István, a király új rendezését. Elemezni nem akar, és nem is érti, miért szült agressziót az előadás. Úgy látja, az X-Faktorban remek négyes ült össze, és az érdekli a legjobban, mit tud hozzátenni egy már kiforrott személyiséghez. 

Kapott rendesen az István, a király után. Figyeli a kritikákat?

Vannak az életemben olyan emberek, akikről tudom, hogy minden körülmények között a véleményüket mondják, úgy, hogy nekem utána jobb legyen. Az ember rájuk odafigyel. Nem feltétlenül a családra vagy a pályatársakra gondolok itt, hanem a barátokra - és vannak szakmán kívüli barátaim is.

Mennyire fogadja meg az észrevételeket?

Minden az adott problémától vagy a szituációtól függ. A tanáccsal nem az van, hogy elfogadjuk vagy sem, mert ha mindig elfogadnánk, akkor nem kéne gondolkodni. Épp ezért fontos, hogy mindig számomra hiteles emberek mondják meg, mit gondolnak egy dologról.

És ők mit mondtak az István, a királyról?

Én nem beszélek az Istvánról. Tizenöt nap alatt körülbelül egymillióan látták, élőben és tévében összesen, én ennyit mondok róla. Én megcsináltam, és mindenki beszéljen arról, amiről akar. Nem az én dolgom, hogy elemezzem. Én a támadások miatt nem fogok másképp gondolkodni vagy dolgozni.

De ez elmúlt hetekben mindenki erről beszélt.

Épp ezért nem kell nekem ezzel foglalkoznom. Elindult a mocskolódás, és én elhatároztam, hogy nem fogok az Istvánról értekezni, beszéljen az előadás önmagáért, pro vagy kontra. Beszélgessenek róla az emberek, semmint hogy én elemezzem.

Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Előre lehetett látni, hogy komoly emóciókat szül majd. Számított ekkora felhördülésre?

Én nem szoktam számítani semmire sem. Én csak végzem a munkámat. Nagyjából hozzá vagyok szokva az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy a munkáim vihart kavarnak. Nyilván mindenki ismeri a darabot, így sokkal nagyobb vihart szült, mint eddig bármi, amit tettem. De szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem rólam szól, ez inkább arról szól, milyen morális állapotban van a társadalom. Hogy egy ilyen ügy kapcsán micsoda indulatok törnek elő, micsoda agresszió! De én nem szoktam ezzel foglalkozni, előre semmiképp, utólag pedig azért nem, mert tudom, hogy tisztességgel elvégeztem a munkámat. Hogy aztán ez tetszik, vagy nem tetszik, az teljesen normális. Ami viszont nem az, ha egy színházi előadásról alkotott véleménnyel együtt valakikből kitör az agresszió.

A szentendrei eset mennyire volt komoly? Csak szavakban bántották?

Nemcsak verbális támadás volt az, lett volna fizikai is, ha nem megyek vissza gyorsan a múzeumba.

Akkor is lett volna ilyen inzultus, ha nem rendezi meg az Istvánt?

Nem mindegy? Arról beszélgetünk, hogy mi lett volna, ha nem rendezek meg egy előadást? Akkor talán nem akarnak megverni? Hol élünk? Milyen évet írunk, hogy ilyen megtörténhet?

Azt szokta nyilatkozni, hogy az egész felhajtás, ami a Nemzeti meg az Alföldi-előadások körül van, nem önről szól. Akkor miről?

A gondolkodásmódról. Én úgy látom, hogy egy olyan társadalom felé haladunk, ahol uniformizált gondolkodásra van szükség. Minden olyan intézmény és alkotó ember, aki nem hajlandó alkalmazkodni, és beállni a sorba, és képviseli azt, amit 2013-ban egy európai demokráciában képviselni kell, mert alapvető ügy, azzal problémák lesznek. Ha pedig az ember nem illeszkedik a klasszikus családmodellbe, az csak olaj a tűzre. Én durvábbnak gondolom ezt az egészet, és ismétlem, nem az én személyemről szól. Szerintem az baj, hogy a társadalom egy része és a politika fontosnak tartja, hogy kézben tartsa a gondolkodást, az emberek gondolatait, azt, hogy valaki miképp fejezi ki magát egy színdarabbal. És ez nemcsak abszurd, hanem nagyon rossz történelmi időket idéz. Tény, hogy a valódi demokrácia felelősséggel és felnőtt gondolkodással jár, hiszen az ember minden pillanatban felel a saját mondataiért, tetteiért.

Alföldi az István, a király próbáján, Budapesten Forrás: MTI / Kallos Bea

Úgy látja, hogy autoriter hatalom kell az országnak?

Úgy tűnik. Láthatóan mindenki mindennel elégedett, csak velem nem... tehát végül is ez egy boldog ország!

A Nemzeti előtti időkben nem volt benne ennyire a hírekben.

Valóban nem, de a munkáimra mindig nagy indulattal reagáltak. A Nemzeti persze kiemelt fontosságú színtér, de hadd legyek egy kicsit öntelt: ami most megy, a Nemzetiben végzett munkámról is szól, annak talán a folytatása. Nem csak arról, mint gondolnak úgy általában rólam az emberek. Én nem vagyok ebben fontos. Illetve valamilyen szempontból igen, de nem én okozom a balhét, hanem a munkám, az előadásaim.

A Nemzetiből mit hozott el?

Semmi különöset. Az öt év dokumentációját, ami a nyilvánosságra tartozik, azt elhoztam.

És a Mephistót is elhozta, ezzel is volt kavarás: levették, majd visszatették a repertoárba. Mi most a helyzet vele?

A Vígszínházat kell megkérdezni, nekem senki semmit nem mondott arról, hogy változna a terv. Egyeztetés alatt van, tudtommal november elején lesz a bemutató.

A szereplők megvannak?

Alakulóban.

A Bánk bán hogy megy Szentendrén?

Az elsőre fél óra alatt megvették a jegyeket, tehát kellett egy második előadás is. Azzal kapcsolatban még nem olvastam kritikát.

És az Istvánról szóló rengeteg kritikát olvasta?

Nyilván nem mindet, de sokat. Interneten is olvasok, de nem az én dolgom, hogy a reakciókat értékeljem. Én nem azért csinálok előadásokat, hogy sokat beszéljenek róluk az emberek - illetve ne így. Az fontos, hogy egy témáról elinduljon a polemizálás, de annál fontosabb, az milyen szinten zajlik. Bizonyos szint alatti dolgokkal nem foglalkozom. A szenvedély kell, az agresszió, indulat nem kell. Persze jó valahol egy rendezőnek, ha mindenki az előadásával foglalkozik, de az még jobb, hogy most azt látom, elkezdtek tényleg a darabbal foglalkozni. Azonban tény, ahhoz, hogy valaki objektív írást tegyen le, az kell, hogy lássa az előadást. Elégtétel, hogy egymillióan látták. Ezek tények, de mostanság olyan világot élünk, ahol a tények nem számítanak.

Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Bántja, hogy sokan ellenségképet csináltak önből?

Ez elég vicces és szomorú. Én mint ellenségkép... De az országra nézve is szörnyű, ha olyan pár embernek az ellenség, mint én... Bizonyos radikális, szélsőséges, nagyhangú csoportnál lehetek ellenség, de csak azért, mert én nagyon szem előtt vagyok. Ha engem csesztetnek, akkor azzal címlapra lehet kerülni, pedig én semmi mást nem csinálok, csak végzem a munkámat.

Azt mondta, nem szimpatizál politikai erővel, és nem fog soha politizálni, mégis liberálisnak tartják.

Mert az is vagyok, de nem politikai, hanem művészi értelemben. Az gondolom, hogy egy művész nem lehet más, csak liberális.

Nincs konzervatív művészet?

Szerintem nincs, legfeljebb konzervatív gondolkodás van. Hagyományos művészetet lehet csinálni, de az nem konzervatív.

Van olyan színház, ami nem provokál?

Biztos van.

Rendezetett ilyen előadást?

Én soha nem azért rendeztem meg valamit, hogy provokáljon. De ettől függetlenül azt gondolom, hogy a színháznak - jó értelemben - provokálnia kell. Nem az én rendezéseim, hanem a témáim provokálják az embereket. A legnagyobb problémának én azt tartom, hogy nem tudunk szembenézni azzal, amik vagyunk. Sem személyre bontva, sem társadalmilag. Azt látom, hogy a környező országokban, ahol tisztázták saját maguk előtt a történelmüket és az abban betöltött szerepüket, megnyugodtak a kedélyek, és el tudtak indulni valamerre. Mi erre nem vagyunk hajlandóak, mert félünk. Felnőtt hozzáállás, hogy vállaljuk magukat, és én így gondolkodom társadalmi szinten is. Az István, a király nem gyaláz senkit és semmit, csak megpróbált elemezni egy helyzetet.

A szerzők elégedettek voltak vele. Az egyház nem támadta?

Nem, de nem is értem, miért kellett volna felháborodnia az egyháznak, amikor van egy ilyen elképesztően jó fej pápa. Nagyon jól, modern módon reagál a világra, én nagyon szeretem, hogy ő ilyen.

Milyen színházi tervei vannak még?

Most jön a Danton halála, utána megyek Újvidékre, utána Németországba, majd Ausztriába dolgozni, utána jövök vissza a Radnótiba, majd az Operaházba. Az Átriumban fogjuk előadni az Igenis, miniszterelnök úr című darabot. Nagyon sok munkám van leszervezve évekre előre.

Öt év Nemzeti és az István, a király után nem tervezett hosszabb pihenőt?

Én nem az a fajta vagyok, megőrülnék, ha hónapokig nem lenne mit csinálnom. De ez nincs összefüggésben a mostani helyzettel, én mindig ilyen voltam. Annyi minden történt velem az elmúlt időszakban, hogy ilyenkor menni kell előre. Azzal foglalkozom, ami a dolgom, nem pedig azzal, ami történik körülöttem.

Azt nyilatkozta pár hete, hogy nem megy külföldre.

Azt mondtam, hogy nem megyek el innen. De eddig is dolgoztam külföldön, eztán is fogok. Egy-két hónapra azért el lehet menni. A Sirályt fogom rendezni németül, illetve Bartis Attila A nyugalom című könyvéből egy előadást, többek közt. Mindenfélét rendezek, színészként pedig az Átriumban leszek, a Rózsavölgyi Szalonban, szóval nem unatkozom.

Most megint tévézik: mindig a helyén volt, soha nem volt elégedetlen azzal, amit csinál?

Magammal mindig elégedetlen vagyok, minden helyzetből megpróbálom kihozni a legjobbat. Nem a következő meccs számít, hanem az épp most futó.

Nem lesz sok szabadideje, mert az X-Faktor is leköti mentorként.

Elég sűrű munka az is, és nem csak az élő adások idején.

A tévével lett igazán ismert: milyen emlékei vannak az RTL-es Reggeliről?

Csupa jó emlék, mert a kereskedelmi televíziózást itthon mi kezdtük. Novák Péterrel, Katona Klárival voltam sokat a Reggeliben, jó időszak volt. Valóban ott lettem ismert, és az kihat a színházi munkáimra, azaz nem kellett megküzdenem azért, hogy felfigyeljenek arra, mit csinálok a darabokban. Nagyon hálás vagyok a televíziónak, de el kellett jönnöm, mert azt akartam, hogy én tartsam kézben a tévét, és ne a tévé engem.

Ez mit jelent?

Négy év után elég volt. Nemcsak a reggeli kelésből, hanem abból is, akkor milyen irányt vett a műsor.

A Lucifer című műsort hová tenné?

Az bukta volt, nem jött össze. Amikor nagy show-t akartunk, az nem ment, utána meg, amikor kisebb lett, azt szerettem, és a nézők is szerették, de az meg nem volt elég kereskedelmi. De az az igazság, hogy bár nagyon jó dolog tévézni, én nem remegtem soha azért, hogy képernyőn legyek. Én most kivártam, hogy egy olyan dolog jöjjön össze, ami jólesik, ami büszkén vállalható, ez pedig az X-Faktor.

Felhívták az RTL-től, hogy menjen be egy castingra?

Régi jó viszonyban vagyok az RTL-es vezetéssel, én is akkor kezdtem ott tévézni, amikor ők. Jó a kapcsolatom velük, de nekem is be kellett menni castingra. Ez egy hosszabb kiválasztási folyamat, összeültettek másokkal is, és végül mi négyen maradtunk.

Fontos volt, hogy kikkel ül össze mentorként?

Nekem nagyon, mert jó közeg kell ahhoz, hogy természetesen érezzem magam. Az embernek szokott stúdió- vagy kameraláza lenni, aminek következtében kissé túlpörgeti magát, meg akar felelni. Nagyon fontos tehát, hogy minél hamarabb meg lehessen nyugodni, és természetes állapotba tudjon kerülni az ember, és ez jó társak mellett könnyebb.

Előfordulhatott volna, hogy egy ember miatt nem vállalja a műsort?

Erről én nem beszélek. A "mi lett volna, ha" nem az én műfajom.

A három mentortárssal jól kijön?

Abszolút. Gesztivel már egy ideje ismerjük egymást, noha soha nem dolgoztunk együtt. Azt hittem, ismerem, de ő is meg tudott lepni. Tóth Gabit nagyon különös személyiségnek tartom, de közben elég egyforma a rezgésünk, és ez nagyon hamar kiderült. Szikora pedig egy egészen elvarázsoló személyiség, remek a humora. Mi négyen tényleg jól elvagyunk, a szünetekben együtt ebédeltünk, és sokat tudtunk barátként beszélgetni más témákról is, nem csak a műsorról.

Szép, hogy nagy az összhang, de ebben a műsorban rivalizálni kell a másikkal.

Én senkivel nem fogok rivalizálni: az én mentoráltjaim fognak versenyezni. Engem nem az hajt annyira, hogy az én emberem vagy embereim nyerjenek, ennél sokkal érdekesebb a munkás része, a kiválasztás folyamata. Az is fontos, hogyan és mit tudok hozzátenni egy meglévő személyiséghez.

X-faktoros mentorok 2010-ben Fotó: Magócsi Márton - Origo

Hogy bírta a tízórás castingfelvételeket?

A tizedik órában ugyanúgy örül egy mentor egy jó hangnak. A jó a tizedik órában is jó, a rossz az első öt percben is rossz.

Az tudható, hogy a műsor felvételről indul csak szombaton, de a forgatásokkal jóval előrébb tartanak. Tudja már, kikkel dolgozik az élő show-k idején?

Már tudom, de erről nem beszélhetek.

A nézettségi léc igen magas, 2,2 milliós számokat nehéz lesz csinálni.

Nem az én dolgom a nézettség. Elképesztő, vérprofi stáb dolgozik, rengeteg ember van ott, mindenki tudja, mit kell tennie.

Ennyi Megasztár, Voice és X-Faktor után van még elég tehetség?

Abszolút. Nem mondom, hogy mindig lesz, de az idén volt bőven.

Mennyi érzelmet vitt a műsorba?

Itt minden pillanat tétre megy, és ez alól nem nagyon tudjuk kivonni magunkat, így sokszor érzelmileg megérintett az X-Faktor. Megható látni, hogy ott állnak sokan, reménykedve, és látjuk rajtuk, hogy mekkora hatalmas lehetőséget látnak ebben a show-ban. Akár továbbmegy, akár kiesik, az élete másképp fog folytatódni, és ez látszik is a műsorban.