Honnan jön a döglött papagáj és Monty Python hülye járása?

Jövőre újra összeáll a Monty Python, ami sok rajongóban kelthet kétes érzéseket - ahelyett azonban, hogy azon kezdenénk el vitatkozni, a nyilvánvalóan jó pénz mellett másért is érdemes-e felújítani a régi jeleneteket, tekintsünk vissza inkább pár klasszikusra, azok születésére. Hogyan nőtte ki magát egy autószerelős sztoriból a Papagáj-jelenet? Hogyan csúszott át Hitler-paródiába a Favágó-dal német változata? És melyik szkeccs volt Elvis kedvence?

Papagáj-jelenet

Talán a leghíresebb jelenet, amelyet a pythonok viszont annyira meguntak egy idő után, hogy a csoport huszadik évfordulós műsorának egyenesen ezt a címet adták: A Papagáj-jelenet nincs benne. Az egész a döglött papagájjal egy autószervizben kezdődött, ahová Michael Palin vitte be a kocsiját, miután valami gondja akadt a kuplunggal.

Az itt lezajlott párbeszédet később John Cleese mesélte el:
- Van egy kis gondom a kuplunggal - így Michael.
- Remek kis kocsi ez - mondta az ürge.
- Ahogy mondja, remek kis kocsi, nincs is ennél jobb, csak hát van egy kis gond a kuplunggal.
- Remek kis kocsi, nincs is ennél jobb.
- Igen, csak van egy kis gond vele.
- Nézze, ha bármi gondja volna vele, hozza be nyugodtan.
- De hát éppen erről van szó, hogy van egy kis gondom vele, és be is hoztam.
- Jól van. Remek kis kocsi ez, de ha mégis gondja volna vele, hozza be.
- Hát éppen ez az. Beragad a kuplung.
- Az a minőségi autó jele. Ha beragad a kuplung, az csak annyit jelent, hogy jó minőségű.

Cleese-nek nagyon megtetszett a figura, akit egyszerűen képtelenség rávenni, hogy komolyan vegyen egy reklamációt, és Graham Chapmannel meg is írta a jelenetet a Hogyan idegesítsük az embereket című műsorba. "Amikor több mint egy évvel később elkezdtünk írni a Pythonba, újra elővettük a jelenetet, és Grahammel egyetértettünk abban, hogy az autó elég elcsépelt. Aztán egy pillanaton belül egy kisállat-kereskedésben találtuk magunkat, és azon tanakodtunk, hogy a kutya vagy a papagáj lenne viccesebb, de azt hiszem, egy percig sem volt kétséges, még ha rágódtunk is egy kicsit rajta, hogy papagáj lesz. Tehát a Papagáj-jelenet erre a bizonyos használt autóról szóló jelenetre vezethető vissza" - mesélte Cleese.

A kereskedőt végül az eredeti sztorit megélő Michael Palin játszotta, aki elég tárgyilagosan idézte fel a kultikussá vált jelenet felvételét - annak ellenére, hogy már az első pillanatban látta, első osztályú anyaggal van dolguk: "A Papagáj-jelenet egész csendesen indul, de aztán John egyre jobban begerjed, mert én nem igazán izgatom magam. Cigarettára gyújtok, dörmögök valamit, és azt mondom, hogy megijedt a papagáj. Akkor eszembe se jutott, hogy az elkövetkező harminc évben játszani fogom ezt a jelenetet, és azt fogom hallani, hogy sokan mások is előadják".

Hülye Járások Minisztériuma

A Monty Pythonon belül általában John Cleese és Graham Chapman, illetve Terry Jones és Michael Palin dolgozott együtt - Eric Idle jobbára egyedül írta a jeleneteket, és természetesen Terry Gilliam is magában bíbelődött az animációkkal, előfordult azonban, hogy cserélgették az anyagaikat.

"Bizonyos jelenetekre úgy reagáltak, hogy jó, de csak valameddig, és aztán kicsit elfogy a kezdeti lendület. Erre lehetett azt mondani, hogy értjük, mire gondolsz, és teszünk vele még egy kísérletet. Vagy pedig egy másik csapat felajánlotta, hogy hazaviszik, mert ki tudnának hozni belőle valamit, és szeretnének még dolgozni rajta. Ez történt egyébként majdnem mindennel, ami nem felelt meg százszázalékosan. Ha valakinek volt jó ötlete egy anyaghoz, nyugodtan elvihette. Mindenen osztoztunk, és csereberéltünk is" - mesélte Palin.

Ilyen anyag volt a Hülye Járások Minisztériuma is, amely eredetileg Palin noteszában szerepelt egy listán, de Chapman lecsapott rá, majd Cleese is magáévá tette. "A Hülye Járások Minisztériuma jelenetről azt gondoltam, hogy tök vicces. A Basil Streeten lévő lakásomban, ahogy mindig is szoktam, igyekeztem nagyon-nagyon gondosan kidolgozni. Eljátszadoztam mindenféle lépéssel, és el is próbáltam. És úgy emlékszem, mintha nem váltott volna ki különösebb hatást a közös próbán, hiszen a humorban semmi nem működik, csak ha tökéletes" - emlékezett vissza a jelenet kidolgozására Cleese.

"Aztán felvettük, de nem rémlik, hogy azonnal hatalmas sikert aratott volna. Egy Con Mahoney nevű pasas például, aki a rádióban volt a főnököm, megállított és azt mondta, hogy látta a műsort a múlt héten, és nagyon viccesnek találta, de egy kicsit nyugtalankodott a hülye járásos jelenet miatt. Megkérdeztem tőle, hogy mi nyugtalanítja, ő meg azt felelte, hogy az jutott eszébe, vajon hogy fognak rá reagálni a fogyatékos gyerekek szülei. Én meg erre teljesen ledöbbentem. Később aztán beskatulyáztak, én lettem a Hülye Járások Minisztere, és persze mint minden címke, ez is nagyon unalmassá vált."

Nudge Nudge

Ez az a jelenet, amelyikben Eric Idle figurája egy kocsmában vegzálja a vadidegen Terry Jonest, és a nőkről kérdezgeti burkolt formában. Ez volt Idle egyik első jelenete a Monty Phyton Repülő Cirkuszá-ban, de már korábban megírta a Frost műsora című sorozatba. "Visszadobták, és ha jobban megnézi az ember, leírva csakugyan nincsenek benne poénok, tehát világos, miért utasították el. Viszont amikor felolvastam a Pythonoknak, majd megpukkadtak a nevetéstől, és azonnal bevették a műsorba" - mondta Idle.

A komikus azt is elmesélte, hogy Elvis Presley egy időben az ominózus jelenet nyomán kezdett el mindenkit "uraságod"-nak szólítani, de a "Nudge, nudge" a reklámiparba is beszivárgott, Idle ezzel népszerűsítette a Breakaway csokoládét, csak hogy aztán egy turnén a jelenet előadása közben a zsebébe nyúljon és elhajítson egy tábla csokit, azt mondván: "Fúj, Breakaway!" Többen ízléstelennek tartották akkor, hogy Idle bőszen reklámoz valamit, aztán meg kicikizi, de a komikus erre csak ennyit válaszolt: "Miért ne tehetném?"

Ahogyan a Monty Python több kiszólása, azóta a "Nudge nudge, wink wink" is beépült idiómaként az angol nyelvbe: akkor használják, ha szexuális célzást akarnak tenni anélkül, hogy ténylegesen megemlítenének bármit is.

Favágó-dal

Mind az Oxfordon, mind a Cambridge-en - ahol a pythonok tanultak, Gilliam kivételével - komoly hagyománya volt a kabaréknak és a zenés revüknek, így a fiúknak valamennyire meg kellett tanulniuk énekelni, ha a helyi társulat tagjaivá akartak válni. A Monty Pythonban azonban inkább csak Jones és a valóban muzikális Idle erőltette az éneklést - Cleese-nek nem nagyon volt füle hozzá, Palin meg cikisnek tartotta, mégis az ő nevéhez fűződik a csoport egyik leghíresebb dala, a Favágó-dal.

"Azt tudtam, hogy tudok énekelni, mégis nagy megpróbáltatást jelentett nekem a Favágó-dal, mert egyáltalán nem voltam biztos a hangomban, pedig szólót kellett énekelnem. Úgy vészeltem át, hogy megpróbáltam ennek a tagbaszakadt figurának a megformálására koncentrálni, csapkodtam a combomat meg ilyenek. Mihelyst beszállt a kórus is, már egyenesbe került a dolog, és persze az egész nagyon vicces volt, de nem jött nekem annyira természetesen" - mondta az első felvételekről Palin.

A dal aztán olyan népszerű lett, hogy német változata is készült, amelyet Bajoroszágban vettek fel, a forgatás azonban nem volt zökkenőmentes: "Némi probléma viszont felmerült a fordítással kapcsolatban, nem volt ugyanis megfelelőjük a kórust éneklő kanadai királyi lovas rendőrökre, pedig őket nemigen lehet nélkülözni a Favágó-dal-ból. Van azokban a vörös zubbonyokban és nagy kalapokban valami enyhén groteszk, de egyúttal éterien elbűvölő. Ott azt mondták, hogy leginkább még az osztrák határőrök hasonlítanak rájuk, úgyhogy jött egy csoport osztrák határőrnek öltözve, ellenzős sapkában, sötétszürke egyenruhában, rajta enyhén mohazöldes váll-lappal, és pont úgy néztek ki, ahogy azt az ember egy közép-európai hivatalos szervtől várja. Semmi stílusérzék" - mesélte Palin.

A színész a német verzióhoz egy kis bajszot is kapott, ami további bonyodalmat okozott: "John azt mondta, pont úgy nézek ki, mint Smith. Ebben az időben Ian Smith (a mai Zimbabwe fehér politikusa, aki elnyomta volna a fekete lakosságot - a szerk.) elég sokat szerepelt a Rodéziából érkező hírekben, úgyhogy azt hittem, rá gondol, és egy rövid beszédet tartottam arról, hogy nem adjuk fel, továbbra is fehér dalokat fogunk énekelni, ahogy azt a fehérek szokták s a többi, John meg csitítgatott, hogy csigavér. Mindig a Smith nevet használtuk ugyanis Németországban, amikor a háborúról és Hitlerről beszéltünk, és ő így értette, nekem viszont ez kiment a fejemből. A zavaros, dagályos kis szónoklatom meg akár valami hitleri beszédnek is hangozhatott. John ezt a témát rendkívül veszélyes terepnek tartotta, és azt hitte, hogy én Hitlert parodizálom, miközben én Ian Smith-t parodizáltam. Csak a jóisten tudja, hogy a többi jelenlevő mit hitt" - emlékezett Palin.