Itt egy jó komédiasorozat, csak épp nem tud róla

Az itthon Sikersorozat címen futó Episodes (egyik cím sem tűnik telitalálatnak) szórakoztató figurákkal és fordulatokkal mutatja be az amerikai sorozatgyártás hátterét, egy olyan világot, amelyet a Törtetők-ben is láthattunk. A sorozatban a Jóbarátok sikerén túllépni nem tudó Matt LeBlanc saját nevén önmagát adja, az angolokat különös csodabogárnak, az amerikaiakat felszínes, célratörő karrieristának ábrázolják.

Vannak sorozatszereplők, akik csak nagyon bajosan vagy egyáltalán nem tudják levetni magukról az egykor tévében alakított karaktert. Ábel Anita alighanem élete végéig már Julcsi marad sokaknak, Kárász Zénót még mindig a Família Kft. Ádámjaként ismerik fel az utcán, Kulka Jánost pedig egyszer hívtuk valami Szomszédok-at érintő kérdéssel, de meglehetősen ingerülten reagált, és nem örült annak, hogy újra vetítik. Pedig neki legalább már sikerült levedlenie magáról Mágenheim doktor fehér köpenyét.

Ilyesféle örök figura lett Matt LeBlanc, akit tíz éven át imádtak a tévézők világszerte a Jóbarátok-ban, majd ő rátett erre még egy lapáttal, egyedüliként a hatosból bevállt egy spinoffot. A Joey című, két évadot megélt szériában tovább építgette a csajozós, de nagyszívű, felszínes, de barátságos karaktert, és odáig jutott, hogy 2011-ben egy olyan sorozatszereppel kínálták meg, ahol önmagát kell alakítania: egy elvált, amerikai sorozatszínészt, aki világsztár volt a Jóbarátok-kal – ráadásul Matt LeBlancnak hívják. A sorozatban ő az egyetlen fő karakter, aki nemcsak egy figura, hanem önmaga is, a többiek fikciósak, miközben fel-feltűnnek olyan figurák, mint Jay Leno vagy Leslie Moonves CBS-vezér.

Episodes Forrás: Showtime

A sztori azokat érdekelheti, akik szeretik a nem aláröhögős komédiasorozatokat, itt nincs sem gépi, sem élőben felvett nevetés minden grimasz után, sőt, egyáltalán nincs. Azok is rákaphatnak, akiket érdekel a sorozatipar háttere, itt ugyanis rendre téma a casting, a nézettség, a műsorsáv, a programming, az ügynök, a sajtós, a menedzser munkája, a jelenetek egy része pedig sorozatforgatást mutat be.

Az alapszituáció szerint egy Nagy-Britanniában jól menő sorozatot próbálnak adaptálni helyi viszonyokra, a két író (nő és férfi, egy pár) Hollywoodba költözik. Hamar kiderülnek a kulturális különbségek, és a megrendelő csatorna teljesen átalakítja az eredeti koncepciót, mindent alárendelve a nézettségnek. Az angol páros egyre nehezebben tolerálja az amerikai kollégák felszínességét, pragmatikus gondolkodását, azt, hogy nem a karakter lelki fejlődése számít nekik, csak a másnap reggel érkező nézettségi mutatók, a korcsoportok, a trendek. Az alaphelyzet nem légből kapott, hiszen több olyan széria is volt, amelyet brit eredeti után próbáltak alkalmazni helyi viszonyokra: hogy messzire ne menjünk, ott az Office.

Matt LeBlanc természetes, minden nőt megkefél, köztük a tévétársaság vezérigazgatójának vak feleségét, a saját zaklatóját, aki ellen távoltartási végzést kért, a barátja feleségét, de még a színésznő kolléga 19 éves lányát is, aki utána a TMZ-nél próbálja befeketíteni drogos ügyekkel. A színész olyan, mint Joey, a karakter, és azok a legviccesebb jelentek, amikor Matthew Perryvel, David Schwimmerrel meg Courteney Coxszal beszél telefonon, és próbálja őket vendégszerepre rábírni, hogy megmentse a pusztulástól hokis szitkomját, amit egy ugyanazon sávban vitézkedő, beszélő kutyás komédiasorozat nyír ki épp. LeBlanc őszülő, pocakos negyvenes már, és ugyan baromi gazdag, de még mindig a Friends sikeréből él – és ilyen lehet a valóságban is.

Forrás: Showtime

Stephen Mangan (Sean) eleinte idegesítően túljátssza szerepét, erősen teátrális, pár rész után valamennyire megkedveljük, bár nem komédiába való, biztos jobban menne neki egy drámai szerep. Tamsin Greig (Bev) rendben van, John Pankov (Merc Lapidus) pedig remekel, olyan dinamikus és megszállott, mint Ari Gold volt a Törtetők-ben. Kathleen Rose Perkins (Carol) kifejezetten tehetséges színésznő, ráadásul igen vonzó is, a mellékszereplők közül pedig Daisy Haggard (Myra Licht) a kedvencünk, az álladó pofavágásokkal, sóhajokkal, fintorokkal. Annyit nő még nem grimaszolt tévésorozatban, mint ő, talán a 24 korai Chloe-ja közelítette meg ezt a teljesítményt.

Kellemes komédiasorozatot általában nehezebb találni, mint drámát, pláne itthon. Ha valaki sok Trónok harcá-t, Walking Dead-et, Homeland-et, krimit néz, és kell neki néha egy kis felüdülés, akkor ott a Sikersorozat. Láttuk az eddigi összes részt: nem a komédiák korszakos királya, de szórakoztató, ellazulni épp alkalmas.