A gazdagok miatt rohad Mexikó - Interjú A híd főszereplőjével

Vágólapra másolva!

A napokban indul az amerikai-mexikói határon játszódó A híd második évadja, amelyben a nyomozót játszó Demian Bichir is visszatér. A színész mesélt arról, hogy mexikóiként milyen szerepeket lehet kapni az Egyesült Államokban, hogy milyennek látja az ország állapotát és az amerikai kultúrát, illetve hogy miért haragudott meg az öccsére, amikor az is bekerült a sorozatba. Interjú.

Origo

Vágólapra másolva!

média tévé A híd (sorozat)Fox szórakozás interjú tévésorozat

A híd egy napjainkban játszódó krimisorozat, amely az amerikai-mexikói határra kalauzolja el a nézőket, és bemutatja a két ország közötti feszültségeket. A sorozat első évadjában megismerhettük az amerikai nyomozót, Sonya Crosst (Diane Kruger) és mexikói kollégáját, Marco Ruizzt (Demian Bichir), akik a határterületen történt rejtélyes bűncselekmények miatt kénytelek együttműködni.

A közös nyomozást nem könnyíti meg, hogy teljesen más a munkastílusuk: Sonya makacsul és szigorúan követi a szabályokat, Marco viszont jól ismeri a helyi rendőrség korrupt világát, és kellően ravasz ahhoz, hogy elérje céljait. A két főhős a második évadban újabb szövevényes ügyekkel szembesül, amelyek hűen tükrözik El Paso utcáinak drogháborúkkal, pénzmosással és korrupcióval teli világát.

Demian Bichir és Diane Kruger *A híd* című sorozatban Forrás: FOX

A híd című sorozat második évadját augusztus 21-től adja a FOX. A csatorna az új évad apropóján a mexikói származású, korábban Oscar-díjra is jelölt Demian Bichirrel készített interjút, amely magyarul az Origón olvasható először.

Merre tart a kapcsolatod Sonyával a második évadban?

Az első évad végén nem álltunk túl közel egymáshoz. De ettől még együtt dolgozunk, és újra egymásra találunk, mert kedveljük, tiszteljük, és talán szeretjük is a másikat, és Sonya tudja, hogy Marco jó ember. De aztán sok hajmeresztő dolog történik a második évadban, és meg kell kérdőjeleznünk, hogy ki is a társunk valójában. Néha azt a férfit vagy nőt se ismerjük, akivel egy ágyban alszunk. Hány olyan történetet hallunk, ahol felteszik a kérdést: vajon mit csinál a feleségem vagy a férjem, vajon kettős életet él a párom? Sonya nehezen bízik meg Marcóban, mert a férfi soha nem fedi fel teljesen a lapjait. Marcónak viszont óvatosnak kell lennie, ha meg akarja oldani a bűnügyeket. Ráadásul megvan a saját terve a rohadékok lebuktatására. Meglátjuk, hogy sikerrel jár-e.

Az öcséd is szerepel az új évadban?

Igen. Én vagyok a nyughatatlan a családunkban, aki folyton járja a világot, már gyermekkora óta. Mindig kint voltam a szabadban, sokat fociztam. Egy pillanatra sem tudtam megállni. Azért költöztem New Yorkba, hogy angolul tanuljak, és szüneteltessem kicsit a színészkedést. Úgy nőttem fel, hogy sok színházi darabban szerepeltem, néha három-négy előadásban is évente. Aztán eljött egy pillanat, amikor ki akartam szállni egy időre, és valami mást csinálni. Taxisofőr szerettem volna lenni New Yorkban, mint De Niro. Sok mindenre vágytam.

Pont, mint De Niro?

Pont, mint ő. Aztán úgy döntöttem, hogy maradok, és Los Angelesbe költöztem, a fél életem erről szól. De a családom - az apám, aki színházi rendező, édesanyám, aki színész, és a két testvérem, akik szintén fantasztikus színészek - Mexikóban él. Ez az ő életformájuk, én pedig utazom. De ha itt vagyok egy rendezvény, például egy premier miatt, akkor Bruno is gyakran eljön, jól érezzük magunkat, néha meg is látogat. Így volt ez tavaly is A híd premierjén, ahová meghívtam Brunót is. Pont volt pár szabad napja, így repülőre ült, és amikor Elwood találkozott vele a bulin, azt mondta nekem: "Nagyon tetszik az öcséd arca... Írhatnánk neki egy szerepet." Először azt gondoltam, hogy ez csak a jó öreg hollywoodi jópofizás. Aztán bumm, egy évvel később tényleg írt neki valamit. Ennyi a történet. Persze meg kellett győződni róla, hogy jó színész-e, de Bruno nagyon tehetséges. Én meg mondtam az öcsémnek, hogy te szemét, én 25 éve gályázok meghallgatásokon egy ilyen lehetőségért, aztán megjelensz egy bulin, és rögtön kapsz egy szerepet.

Könnyebb most jó szerepet kapni mexikóiként?

Fogalmam sincs, nem tudom. Mexikóban nem megy könnyen. Ott sokkal többször kell meghallgatásokra mennem, mint bárhol máshol a világon. Mindenki ismer, de mégis, szinte az összes mexikói filmnél el kell mennem a meghallgatásra. Ezzel nincs semmi bajom egyébként. Jó gyakorlási lehetőségnek tartom. Persze néha, amikor nem kapod meg a szerepet, és utána megnézed a filmet, és viszontlátod egy másik színésztől, amit a meghallgatáson mutattál, arra gondolsz, hogy csak azért kellettél, hogy adj nekik pár ötletet. De mindig Anthony Quinnre gondolok, és arra, hogy milyen jó lenne kitörni a skatulyából, és görög meg orosz szerepeket játszani. Jude Law mellett a Dom Hemingway-ben már alakíthattam orosz szereplőt. Játszottam kubai, kolumbiai, bolíviai és spanyol szerepeket, nemrégiben pedig egy argentint is. Cate Blanchettnek kihívás amerikai vagy brit akcentussal játszania, de nálunk is ugyanez a helyzet, nagyon-nagyon nehéz feladatról van szó. Hiszen spanyolul forgatunk, és ha egy argentint alakítok, akkor jobb, ha összeszedem magamat, mert vannak fantasztikus argentin színészek, akik jobban hoznák a karaktert, mint én. Így a munkájuk iránti tiszteletből igyekszem jól csinálni. Ez pedig kockázatos dolog. De itt az Egyesült Államokban nemcsak arról van szó, hogy milyen nemzetiségű karaktereket kapsz, franciákat vagy olaszokat, hanem arról is, hogy milyen típusú szerepeket szerzel. Szívesen eljátszom akár tízezer mexikóit is, ha különböző karakterek. Ha elmesélhetjük egy doktor vagy egy politikus sikertörténetét, vagy egy furcsa és ijesztő sztorit. Ha minden a drogkereskedelemről szól, akkor nehezebb. De az is igaz, hogy Robert De Niro és Al Pacino sem csinált volna karriert, ha azt mondják: "Csak gengsztereket ne! Nem játszhatunk mindig gengsztereket!" Színészek vagyunk. Jó történetek, és nagyszerű, izgalmas, emlékezetes karakterek után kutatunk. Erről szól az egész, és azokról, akikkel együtt dolgozunk. Néha nem elég egy jó forgatókönyv. Jó rendezőre és jó színészekre van szükség. A focihoz hasonlóan, itt is az a lényeg, hogy kivel játszol együtt, különben nem fogod élvezni a meccset.

Mexikóban a gyermekkorod során találkoztál a helyi társadalom sötét oldalával, amelyet ez a sorozat bemutat?

Mexikónak az érdekessége, hogy a társadalom sötétebb oldalát a politikusok és a gazdagok alkotják. Nem a többiek. A többiek azért léteznek, mert a fenti csoport rosszul végzi a munkáját. A kartellek, a szervezett bűnözés, a szegénység mind csak azért van jelen, mert ezek az emberek nem képesek jól kormányozni a Mexikónak nevezett hajót. Gátlástalanok. A korrupció és az, hogy a törvények felett állnak, generációk óta mérgezi az országunkat. És ezt azért mondhatom el, mert már elmondtam Mexikóban is, és bárhol, bármikor beszélhetek róla.

Van remény?

Csak akkor van remény, ha a gyerekekkel beszélsz. Ha eljutsz a társadalom gyökeréig, amelyet szerintem a gyerekek alkotnak. Odahaza általában nem a legjobb példát látják, persze vannak kivételek, de a legtöbb ember azért lesz politikus, mert tudja, hogy így meggazdagodhat. Most épp az energiareformról vitatkoznak. Az történik, hogy az olajból - ami a miénk volt, de soha nem láttunk belőle egy vasat sem - most majd mindenki szerezhet magának egy zsíros falatot, és így még pár család meggazdagodhat. Jelenleg tizenöt-húsz család irányítja a piacot, de hamarosan többen lesznek. Készülhet a Forbes magazin. A föld leggazdagabb embere már így is nálunk lakik. A lista tovább fog bővülni legalább tizenöt családdal. És ez kész őrület. Az egyenlőtlenség már sértő. Mégis ez lesz. Ha nincsenek valódi lehetőségek, az emberek többsége átkel a határon, kockára teszi az életét, és máshol próbál megélni, míg a többiek a szervezett bűnözés felé fordulnak.

Hol érzed otthon magad manapság?

Mexikóvárosban és Los Angelesben, vagyis állandóan ingázom. De Los Angelesben több időt töltök a munka miatt.

Hogy látod a két kultúra, a mexikói és az amerikai különbözőségét?

A határon mindig felemás az élet. Két nagyon erős személyiség között rekedsz. Szerintem a nézők is ezt szeretik A híd-ban. Marco és Sonya megtestesítik az Egyesült Államokat és Mexikót. Annyira különbözőek, és mégis hasonlítanak, és azt is tudják, hogy örökre össze van kötve a sorsuk. Ez soha nem fog megváltozni, így jobb, ha megismerik és segítik egymást, amint csak lehet, és együtt oldják meg a problémáikat. Ha továbbra is a másikat vádoljuk, akkor nem tudunk kiszállni a mókuskerékből. De egy dolog a határon élni, és Mexikó és az Egyesült Államok egésze megint más dolog. Aztán pedig jönnek a különböző régiók. Ha New Yorkra, Los Angelesre, San Franciscóra, Chicagóra, New Orleansra vagy Hollywoodra gondolunk, akkor ezek jellemzően amerikai helyek, ahol fantasztikus dolgokkal találkozhatunk. Számomra az a legvonzóbb az Államokban, hogy tele van művészekkel, sportolókkal, zenészekkel, színészekkel, rendezőkkel, festőkkel, írókkal és költőkkel. És ez a nemzet pár éven belül biztosan megint nagyot fog fejlődni, mert ilyen a természete. Képes összpontosítani, majdnem annyira, mint a németek. Egy tökéletes gépezet. A németek úgy fociznak, ahogy autókat építenek. 123, ABC, tikk-takk és gól! Emlékszem az egyik elődöntőben a tizenegyesek döntöttek, és a német kapusnak volt egy listája az ellenfél játékosairól, és minden alkalommal, amikor védenie kellett, megnézte ezt a papírt, amin a következők szerepeltek: Tökéletes. 70%-ban jobb lent, 30%-ban fel, 1%-ban középre. Következő. Aztán a következő. Persze, ha Messivel vagy Ronaldóval kerül szembe az ember, akkor ezek a statisztikák nem számítanak, mert ők bármikor meglephetnek, de nagyjából mégis így működik a dolog, mert az egész az emberekről szól. Fantasztikus emberek élnek ebben az országban. De vannak hazug politikusok. Épp készülőben van egy bevándorlási reform. És a legrosszabb a várakozásban, hogy közben családok százait, milliót szakítják el egymástól. Mert egyes államokban már akkor is bajba kerülsz, ha mexikóinak tűnsz. Ha mexikóinak látszol, akkor neked annyi. Legalább nem állíthatnak meg, és kérhetik el a papírjaidat. A történelemben már volt hasonlóra példa, és nem tanultunk belőle semmit. Sok nagyszerű dolog is történt. Sok minden akad, amivel nem értek egyet, és a ország legalább fele hasonló véleményen van.

Miről szól a film, amelyet te rendeztél?

A címe Refugio. Ez lehet női és férfi név is. De „menedéket” is jelent. Így hívják a főszereplőt, a történet pedig egy fiúról szól, aki egy cirkuszban nő fel. A film az ő felnőtté válását mutatja be, amelyben a sorsnak nagy szerep jut, hiszen felnőttként kell felkutatnia rég elveszett apját is, akinek az életét is megmenti, mielőtt megtudná, hogy milyen kapcsolat van közöttük. Nagyjából erről szól a történet. A sztori Mexikóban kezdődik, de aztán bejárjuk az Egyesült Államokat is. Nagyon jó lesz. Még fel kell vennünk pár jelenetet, de majdnem készen vagyunk. Utána következhet a színkorrekció, a keverés és a többi utómunkálat. De a film erről szól. Fantasztikus stábbal dolgozhatok. Az új felfedezett Stephanie Sherk játssza az egyik főszerepet, méghozzá bámulatosan. Aztán ott van Jason Patrick, Eva Longoria és Jorge Perugorria, az egyik legnagyobb kubai színész, aki apámat alakítja. Ő volt az Eper és csokoládé című film főszereplője. A legjobb mexikói színészekkel dolgozhatok, három hetet forgattunk Mexikóban, és hármat New Orleansban.

A híd című sorozat második évadját augusztus 21-től, szerda esténként 21 órakor vetíti a FOX.