Ez mindenki számára személyes történet

Ötszáz órányi eredeti felvételből válogattak, amelyeket utólag színeztek ki, a fő törekvésük az volt, hogy közelebb hozzák, emberivé tegyék a nézőknek az első világháborút. Egyiküket az előző sorozat sikere, másikukat a nagyapja története ösztönözte a széria elkészítésére: a National Geographic Channel műsorán kedd esténként futó Apokalipszis: Az első világháború két producerével, Louis Vaudeville-lel és Josette D. Normandeau-val beszélgettünk.

A National Geographic Channel Londonban mutatta be az Apokalipszis: Az első világháború című sorozatát, amellyel a háború kitörésének századik évfordulójára emlékezik. Az eredeti filmfelvételekből összeállított széria egyik producere a francia Louis Vaudeville, aki korábban hasonló módszerrel készítette el a NatGeo 170 országban vetített produkcióját, az Apokalipszis: A második világháború-t, illetve az Apocalypse: Hitler-t, miközben számos egyéb dokumentumfilmmel is hozzájárult a csatorna portfóliójához.

Normandeau (balra) és Vaudeville (középen) a londoni Imperial War Museum első világháborús kiállításán Forrás: National Geographic Channel

Az első világháborút bemutató sorozatra az Idéacom International elnökeként csatlakozott hozzá a kanadai Josette D. Normandeau is, így a kutatást könnyen kiterjeszthették a tengerentúlra is. Végül is körülbelül ötszáz órányi anyagból válogattak, ami Vaudeville szerint óriási mennyiség ahhoz képest, hogy magát a filmezési eljárást is csak nagyjából a háború előtt húsz évvel találták fel.

A producer elmesélte, hogy ők maguk nem utazgattak, mindenhol inkább helyi kutatókra bízták a munkát, így sok időt meg tudtak takarítani – az előkészítés azonban még így is jó másfél évig tartott, a konkrét munkálatokkal együtt három évet öltek bele a sorozatba. Franciaország és Kanada mellett a londoni Imperial War Museumban is rengeteg anyagot találtak, de például Új-Zélandról és Japánból is kaptak felvételeket, így az első világháború kevésbé ismert helyszíneit is be tudták mutatni.

Színezéssel tették élővé a felvételeket

A felhasznált képsorokat utólag kiszínezték, így próbálva meg élővé tenni az eseményeket a mai generációk számára is: "A digitális technika fejlődésének köszönhetően ma már nemcsak színezzük a felvételeket, de mélységet, textúrát is hozzá tudunk tenni, amitől igazán életszerűvé válnak" – mondta Vaudeville. A színezéshez ráadásul egy komplett "bibliát" használtak, színes fotók és rajzok, illetve eredeti tárgyak ugyanis szép számmal fellelhetők abból az időszakból, a ruhák, fegyverek és épületek színeit ezek alapján határozták meg.

Így színezték ki a felvételeket Forrás: ECPAD/National Geographic Channel

"Közel akartuk hozni az eseményeket, be akartuk vonni a nézőket a filmbe, mintha csak egy mai híradót néznének. Ezeknek a felvételeknek egy részét annak idején moziban is vetítették, pontosan azért, hogy tájékoztassák az embereket a történésekről – ha akkor lett volna lehetőség színesben felvenni az eseményeket, biztosan úgy forgatták volna le" – tette hozzá. Normandeau szerint az Apokalipszis: A második világháború már igazolta ezt az eljárást, hisz világszerte 300 millió nézőt hozott, rengeteg nő és fiatal is bekapcsolódott, akiket a szürke, archív felvételek valószínűleg kevésbé vonzottak volna be.

Az egyik producert a nagyapja sztorija fogta meg

"Amikor színesben látod ezeket a felvételeket, egy-egy emberben felfedezheted a bátyádat, a húgodat vagy a szüleidet is – persze csak átvitt értelemben, de mindenképp közelebb kerülnek az egyéni sorsok is" – összegezte Normandeau, ami után adódott is a kérdés, hogy nekik mit meséltek az őseik az első világháborúról, milyen személyes kötődésük van a világon oly sok embert érintő eseményhez.

Vaudeville a londoni állófogadáson, portugál kollégák körében Forrás: National Geographic Channel

"A nagyapám 1915-ben esett német fogságba, de a táborból nem volt szabad levelet küldenie, csak fényképekkel jelezhette a családnak, hogy életben van. Három ilyen fotónk van otthon, a nagyapám három fogolytábort is megjárt, mielőtt hazatérhetett – német fényképészek örökítették meg őt Európa különböző pontjain, francia és brit bajtársaival együtt. Nekem már gyerekként is megindító volt látni ezeket az arcokat, egy idő után pedig arra gondoltam, hogy még megindítóbb lett volna, ha esetleg filmfelvétel is készül róluk. Részben ezért is vágtam bele a sorozatba" – emlékezett vissza Vaudeville.

Ferenc Ferdinánd történetét ismerjük, de a belgákról semmit sem tudunk

Nyilvánvaló, hogy ez egy univerzális történet, amelynek azonban jó esetben is csak ilyen-olyan aspektusát ismeri az átlagember. Az általam látott első epizód a Ferenc Ferdinánd elleni merényletet, annak közvetlen következményeit járja körül, ami Magyarországon nagyjából benne van a köztudatban – rákérdezek hát a producereknél, hogy a hasonló információk szerintük ugyanolyan érdekesek lehetnek-e nálunk, mint Nyugat-Európában.

Nekik is megvan a személyes történetük Forrás: National Geographic Channel

"Természetesen, hiszen ez a maguk története is. Lehet, hogy jól ismerik a sztorit, de ezeknek a felvételeknek a nagy részét valószínűleg még sosem látták ezelőtt, és biztos vagyok benne, hogy nem sokat tud, mondjuk, a belgák szerepéről az első világháborúban. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg magát is érdekli, a dédapja mibe keveredett annak idején" – válaszolja Vaudeville, mire elárulom neki, hogy az egyik dédapám Isonzónál harcolt, és én is meghatottan szoktam lapozgatni a jegyzetfüzetét, amelyet a lövészárokból hozott haza. "Na látja" – feleli mosolyogva – "ez a legtöbbünk számára személyes történet."

Az Apokalipszis: Az első világháború keddenként 20 órától látható a National Geographic Channel műsorán, a produkcióról többet megtudhat itt.