Vasárnap indul a Bumm! című vetélkedő a TV2-n, amit Liptai Claudiával vezettek majd. Mit gondolsz, miért téged választott erre a feladatra a TV2?
A felkéréskor nagyon sok kérdés felvetődött bennem. Elég vagyok-e én erre a feladatra, képes vagyok-e az elvárásoknak megfelelően csinálni, tényleg én vagyok-e az, aki meg tudja állni a helyét. Idővel letisztult bennem, hogy ha ők megfelelőnek találnak, akkor nekem is el kell hinnem, hogy így van. Két évadot megcsináltunk már a SuperTV2 képernyőjére a Kasza! című műsoromból, úgyhogy jól ismernek, tudják, hogy mit tudok kihozni magamból. Ez a feladat azért lesz más, mert a Bumm! egy különleges kvízműsor, ebben a műfajban pedig még nem próbáltam ki magam.
Mitől más ez a kvízműsor, mint a megszokottak?
Ma már az olyan klasszikus, vaskalapos kvízműsoroknak lejárt az ideje, ahol a szórakoztatás nem kap erős szerepet. A nézők nevetni és izgulni akarnak egyszerre a tévé előtt, és ebben a műsorban pont az a jó, hogy mindkettőt garantálja. Lesz az egésznek egy folyamatos pezsgése, ami miatt azok a nézők is könnyen megkedvelik, akik a klasszikus kvízeket már unalmasnak tartják. Én mindig szerettem nézni a tévés vetélkedőket, de kijelenthetem, hogy ehhez hasonlóval még nem találkoztam. Nem csak arról szól, hogy ha nem tudsz valamit, akkor kiesel, ha meg tudod, akkor megnyered a fődíjat. Az emberi oldalnak, a sztorinak, a csapatoknak, a játéknak és a humornak is szerepe van.
Ha nézőként nem vagy döbbenetesen kíváncsi arra, hogy melyik dél-francia sajt az, amelyiknek három hónap érlelési idő kell, akkor is tudja a műsor úgy felvezetni és kommentálni a kérdést, hogy izgulni fogsz. A párbeszédek a játékosokkal izgalmasak, ők is lazán visszaszólnak, végig nagyon jó a hangulat a stúdióban, amit az olykor felrobbanó bomba csak fokoz. A Bumm! erőssége, hogy nem csak kvízműsorként, hanem szórakozató showként is lehet követni. Ezért neveztük el kvízshownak, ami óriási merénylet ellenem beszédtechnikailag, de még így is jobb, mint a játékosok elnevezése, akiket kvíztűzszerészeknek hívunk.
Kvízműsor jellege miatt felkészülést, tudást is igényel, hisz hozzá kell szólnotok a kérdésekhez.
A felkészültség a kulcsszó, ebben igazad van. Úgy gondolom, nem kell lexikonokat átnyálaznom vagy a párnám alá tennem vaskos könyveket éjszakára, hogy megokosodjak reggelre. Nem leszek Vágó István, és ezt senki ne is várja tőlem. Fontos, hogy a humoros megjegyzések mellett hozzá tudjunk szólni érdemben is azokhoz a témákhoz, amik a műsorban előfordulnak, ezért tudatosan tájékozódom. Maximalista vagyok, garantáltan minden adásra készülni fogok.
Jól tudtok együttműködni Claudiával? Megvan köztetek az összhang?
Azért vagyunk jó választás a csatorna részéről, és azért mertem erre igent mondani, mert tudunk és szeretünk is együtt dolgozni. Elcsépelten hangzik, de úgy mondanám, hogy megvan köztünk a kémia. Szórakoztató kettőst alkotunk, ami kicsit csipkelődős, kicsit egymásba maró, a játékossal együtt játszó. Ez annak köszönhető, hogy kedveljük egymást és hasonló fanyar a humorunk is. Olyan biztonságérzet van mindkettőnkben, hogy ha bárhol van vége egy mondatnak nálam, ránézek Claura és ő rögtön tudja folytatni. Ez működik fordítva is, bárhol van vége nála, akkor én is tudom, hogy ő miről beszél és tudom vinni tovább. Ezt nem lehet kialakítani, ez vagy van, vagy nincs egy páros között.
Ennyi műsorvezetői tapasztalat után is izgulsz, ha bekapcsol a kamera?
Nagyon érdekes, de én sosem izgulok, nem vagyok egy aggodalmaskodó típus. Inkább azt mondanám, hogy a formátumon belüli első felvételek előtt zajlik bennem valami nagyon furcsa kémia, de nem izgalomnak nevezném. Túl kell lennem az első stresszes perceken, és csak addig ver a víz, míg rá nem találok a komfortomra. Mintha kilöknének egy repülőből és addig félek, míg nem győződöm meg arról, hogy az ernyő rajtam van. Csak addig rossz érzés zuhanni, míg nincs meg a biztonságérzet. Nálam ez így zajlik adás közben; abban a pillanatban, mikor érzem magamon az ernyőt, és érzem, hogy akkor nyitom ki, amikor én akarom, akkor az izzadtságcseppek felszáradnak. A vérnyomásom lemegy, és onnantól olyan nyugodt érzés vesz körül, mintha a nappaliban nyomnánk. Ez a különös érzés az izgulásnak és a túlzott adrenalinnak egy bizonytalanságba forduló keveréke, ami mindig megvan bennem. Azonban az jó érzés, hogy egyre gyorsabban küzdöm le, régebben nyolc adás is kellett, a Bumm!-nál már az elsőnél éreztem, de kívülről remélhetőleg ez sem fog látszani.
Az új vetélkedő mellett az esti beszélgetős műsorod, a Kasza! is folytatódik. Számíthatunk újításokra a harmadik évadban?
Azt gondolom, a második évad már az volt aminek lennie kellett, egy igazi könnyed nevettető esti show. Rengeteget tanultunk az eddigi 30 rész alatt, ezt a természetességet, lazaságot fogjuk továbbvinni. Ennyi idő alatt már jól kialakult, hogy mit szabad csinálni és mondani a képernyőn és mit nem, mi az, ami jól áll, mi az ami izzadtságszagú. Csak arra törekszem a továbbiakban is, hogy felhőtlen legyen a hangulat. Érdekes vendégeket hívok és nagyon sok zenével fűszerezzük a műsort, de ennél többet egyelőre nem árulhatok el.