Papp Gergőék realityjében nem jár pénz a celebeknek

Papp Gergely interjú

Ősszel folytatódnak az izgalmas ottalvós történetek, újabb hírességek mutatják meg Papp Gergő és Juhász Judit kameráján keresztül, hogy hol élnek, és mivel töltik egy napjukat. A házaspár több mint húsz otthonban járt vendégként az előző évadokban, a harmadikkal térnek vissza október 21-én a SuperTV2 képernyőjére. Elmesélték, milyen indokokkal szokták visszautasítani őket, és miért olyan büszkék a Pimasz úr ott alszik című műsorukra.

A családi élet és az otthon megmutatása elég intim területek, és ti pont ezeket állítjátok a műsorotok középpontjába. Hogy lehet felkérni valakit arra, hogy vállalja? Van valami különös érvelési módszer vagy akkora összeg, ami kinyitja az ajtókat?

P. G.: A menet úgy néz ki, hogy mi ketten megbeszéljük Jutkával, hogy kihez mennénk el szívesen egy napra, majd én felhívom a kiszemeltet, és találkozót kérek tőle. Mindig személyesen mesélem el, hogy miről van szó, és így kérem fel a szereplésre. Sokszor már előre tudják, hogy miről van szó, amikor megismerik a hangomat a telefonban, de akkor is rábeszélem őket egy kávéra, hogy személyesen tudjunk megállapodni. Nagyon sokat segít, hogy már az első lépés személyesen zajlik, és ha szóba kerül a gázsi, akkor itt mondom el, hogy az nincsen. Sajnos ma a celebek és ismert emberek többsége hozzá van szokva, hogy ha megjelenik egy hasonló műsorban a képernyőn, akkor fizetnek érte, de a Pimasz úr ott alszik nem erről szól, itt nem kapnak pénzt a szereplésért. Ez egy portréműsor, itt nem pénzért szerepelnek az emberek.

J. J.: Erre egyszerű a magyarázat: nem lehet megvenni valakinek a személyiségét, a valós életének egy részét. Nem szerepet játszanak el a szereplők, nincsen forgatókönyv, és nem is kérjük meg őket, hogy beszéljenek a kérésünkre konkrétan valamiről. A spontaneitás teszi a műsort különlegessé és valóssá, mert életszerűséget kap a néző.

Mennyiben határozzátok meg ti, és mennyiben a vendéglátó, hogy mivel töltitek a napot?

J. J.: A felkért személyek is mindig meglepődnek azon, hogy minden rajtuk múlik, mi csak sodródunk, és oda megyünk, ahova ők akarják. Minden esetben az a kérésünk: mutassák meg nekünk azt, ami nekik igazán fontos. Az életfelfogásukat, kedvenc helyüket, hobbijukat, bármit, amitől többet megismerhet belőle a néző is. Ez nem egy tipikus reality vagy dokureality, hanem nyomon követés, ahol a vendéglátó szabja meg a határokat. Ha valaki a nappaliban ülve akar beszélgetni 24 órán keresztül, akkor abba is belemegyünk, persze ez nem a legszerencsésebb program.

P. G.: Árnyékként követjük őket mindenhova, ami egyébként azért is jó, mert van idő mindent átbeszélni, nem kell rohanni sehova. Így csak ritkán fordul elő, hogy otthon kapok a fejemhez, hogy ezt vagy azt még meg kellett volna kérdezni. Nyilván vannak olyan fontos helyszínek vagy események az életükben, amit meg szeretnének mutatni, és ha valamit nem akarnak, azt tiszteletben is tartjuk. Csak azt mutatja a kamera, amibe a vendéglátó beleegyezik, mert tényleg szívességről van szó, nem szerződést lobogtatunk, hogy mi akkor is lefilmezzük a hálószobát meg a fürdőt. Ha valaki pecázni szeret, akkor oda megyünk, ha gokartozni, akkor meg oda.

Nem volt eleinte furcsa számotokra, hogy befurakodtok valakinek a magánszférájába?

P. G.: Dehogynem, és egy kicsit még mindig az, pedig mindenhol nagy szeretettel fogadtak minket. De ahogy ők is, mi is feloldódunk egy idő után, és megszűnik minden szorongás, mindenki önmagát adja.

Csak annyit mutatnak az otthonokból, amennyit a vendéglátó megenged Fotó: Polyák Attila - Origo

Gondolom, ennyi idő alatt visszautasítást is többször kaptatok. Milyenek az arányok, mennyire nyitottak erre a műfajra a magyar hírességek?

J. J.: Kiszíneznénk a valóságot, ha azt mondanánk, hogy mindenki örömmel fogadja a felkérést.

P. G.: Váratlanul pozitív tapasztalat viszont az, hogy eddig bárkit megkerestünk, egyrészt pontosan tudta, hogy mi a Pimasz úr ott alszik, másrészt szereti nézni, de még az is, aki nem vállalja. Érthető okok állnak a háttérben, általában arra hivatkoznak, hogy kicsi a lakás, és nem férünk el, nem szeretnék megmutatni a gyermeküket a kamerának, vagy azt nem szeretnék, ha a lakásukról felvétel készülne.

Milyen gyakran jártok vendégségbe? Heti egy máshol alvás a jellemző?

P. G.: Most egy hosszabb szünetben vagyunk épp, május végén forgattunk Hujber Feriéknél utoljára, aztán elmentünk a családdal nyaralni. Azóta nem nagyon találunk vissza a ritmusba. Van, amikor kihagyunk két hónapot az ottalvások között, de általában a heti egy napot tartjuk, egyszer fordult elő a kettő, de az tényleg nagyon strapás volt. Nekünk kell alkalmazkodnunk a vendéglátók idejéhez, így előfordul, hogy besűrűsödnek a dolgok. Majdnem úgy alakult a napokban, hogy Rippel Feriéknél ébredünk reggel, és onnan rögtön megyünk tovább Fenyő Ivánhoz. Megoldottuk volna, de szerencsére Iván lemondta előző éjszaka.

Kimerítő lehet 24 órán keresztül kamerával követni az eseményeket.

P. G.: Nekem sem egyszerű egy teljes napon át aktívan részt venni a programokon, beszélgetésekben. De nem olyan fárasztó, mint Jutkának, aki folyamatosan figyeli a beszélgetéseinket, neki tényleg minden percben résen kell lennie.

J. J.: Nyilván nem folyamatosan forog a kamera, hisz mit csinálnánk azzal a rengeteg nyersanyaggal, képtelenség lenne kezelni. Körülbelül négy órát veszünk fel, de én egész napon át figyelek, és fülesen keresztül hallgatom, hogy miről van szó. Ha érdekesnek találom, akkor rögzítem, de nem irányítom a beszélgetést, soha semmit nem ismétlünk meg, nem veszünk fel kétszer.

Nem mindenki fogadja örömmel a felkérésüket Fotó: Polyák Attila - Origo

Mindent ketten csináltok?

P. G.: Igen, és erre nagyon büszkék vagyunk. Mi találtuk ki, hogy miről szóljon a műsor, és a felkéréstől kezdve a kész anyag asztalra rakásáig minden a mi dolgunk. Ez nem nyavalygás, hisz ettől tud ez a műsor olyan intim és őszinte lenni, mint amilyen. Én fejkamerával megyek, a feleségem kézikamerával, és a nyersanyagon is együtt dolgozunk, a zenét jó érzékkel ő válogatja ki, majd ő is vágja meg, és így készül el egy-egy adás. Mindegyiket nagyon szeretjük, sok munkánk van benne. Még nagyobb öröm, hogy nemcsak minket szórakoztat, hanem a nézők is szeretik. Bár kábelcsatornán megy, nagyon szép számokat hoz akkor is, ha többször lemennek az ismétlések. Rá is kérdeztem aggódva, hogy nem árt-e az új évadnak a sok ismétlés a tévében, de azt tapasztaljuk, hogy szeretik megnézni a nézők többször is.

J. J.: Vicces, de mi is meg szoktunk nézni részeket többször, mert szeretünk nosztalgiázni. Volt, hogy leültünk a kanapéra a tévé elé egyik este, és megbeszéltük, kit néznénk meg szívesen újra. Egyes mondatok már szállóigévé váltak köztünk, gyakran ismételgetünk néhányat otthon egymás közt.

Talán ennyi sztori közül nehéz kiemelne egyet, de ha mégis választani kellene, melyik ottalvás lenne a favorit?

J. J.: A The Carbonfools énekesével, Fehér Balázzsal azóta vagyunk nagyon jó viszonyban, mióta ott aludtunk nála. Az első évadokban inkább ismerősök szerepeltek, akikkel már volt valamilyen kialakult viszonyunk, de vele ott született meg a barátság. Egyébként mindenre nyitott vagyok, eddig mindenkitől tanultam valamit. Mivel én vágom az anyagot, mire elkészülök mindennel, annyira megismerem az embereket, hogy kicsit – nemtől függetlenül – beléjük is szeretek, kötődöm hozzájuk.

P. G.: Balázzsal némi túlzással napi kapcsolatban vagyunk, nagyon egymásra hangolódtunk az együtt töltött egy nap alatt. De többekről is elmondható, hogy megmaradt a jó kapcsolat, ilyen Majka, Endi a Hooligansből és Lakatos Márk is. Érdekes volt Bangó Margit ágyában aludni, a hatalmas cirádás fekhelyét adta nekünk éjszakára. Olyan volt, mintha Sissy lakosztályába csöppentünk volna, élmény volt számunkra. Persze nem várjuk el senkitől, hogy a saját ágyát ajánlja fel, mindig viszünk magunkkal kinyitható ágyat, takarót és párnát az alváshoz.

J. J.: De ezeket alig vesszük igénybe, mert szinte mindig vetett ággyal várnak bennünket. Van, ahol saját ágyat, máshol saját szobát, Lagzi Lajcsiéknál saját házat kaptunk a birtokukon.

Nosztalgiából többször is visszanéznek korábbi részeket Fotó: Polyák Attila - Origo

Voltak jó bulik, nagy berúgások?

J. J.: Többször előfordult ilyen, a Fehér Balázsnál töltött nap maradt számomra igazán emlékezetes. A Balatonon forgattunk egy hajón, és előkerültek a poharak. Én sem akartam lemaradni a fiúktól, úgyhogy beszálltam az ivászatba, és akkor esett le, hogy még vezetnem kellett volna aznap. Így hát úgy döntöttünk, hogy ott alszunk a hajón.

P. G.: Másnap reggel viszont elindult a Kékszalag, és arra ébredtünk, hogy több vitorlás siklik a vízen körülöttünk. Imádom, amikor spontán furcsaságok alakulnak ki. Ilyen lesz az új évadban is, a Rippel testvéreknél forgattunk, és Feri bekísérte a kisgyermekét aludni. Mi Jutkával kint vártuk, hogy kijöjjön, és megmutassa a szobánkat, de elaludt a mesélés közben. Az udvari trambulinon töltöttük az éjszakát, ott ágyaztunk meg magunknak.

Fordított esetben ti beengednétek egy házaspárt kamerával az otthonotokba?

P. G.: Kipróbálnám, hogy milyen ez a műsor a másik oldalról. Mi sosem voltunk olyan pár, amelyik rejtegeti a gyerekét a nyilvánosság elől, nálunk ez nem lenne probléma. A lakásunkat is megmutattuk már pont a Pimasz úr ott alszik egyik részében, mert Feke Pállal úgy forgattunk, hogy ő jött hozzánk aludni, és nem mi mentünk hozzá.

A pizsama a védjegyeddé vált, most is abban vagy. Kényelmes benne aludni?

P. G.: A műsorban van saját logóval ellátott bőröndöm, ugyanilyen logóval ellátott papuccsal, törülközővel, szemfedővel, pizsamával és minden egyéb kellékkel. Egyszer feltörték az autónkat a belvárosban, és elvittek belőle minden ilyen kelléket. Azt a kék pizsamámat nagyon szerettem, helyette most van egy új, ez aludni nem annyira kényelmes, viszont úgy néz ki, mint egy öltöny, úgyhogy néha felveszem. Ehhez a műsorhoz szükség volt egy olyan darabra, amiben ki lehet ülni a teraszra beszélgetni, és az is szempont volt, hogy ne agyonmosott, bolyhos pólóban szerepeljek a képernyőn.