Élő adásban meghalni is lehet

December 7-én a Discovery leadja, amint egy anakonda lenyeli Paul Rosolie természetfilmest. A mutatványt már nyáron megcsinálták, a csatorna azonban élő adásban is vállalt már be veszélyes helyzeteket – ilyen volt például Nik Wallenda kötélsétája vagy Felix Baumgartner ugrása. Nincs lemaradva a National Geographic Channel sem, náluk Yves Rossy egy rakétával repülte át a La Manche csatornát.

Egy élő adásban mindig benne van a kiszámíthatatlanság lehetősége, sokszor nem lehet előre tudni, hogy mi fog történni a következő pillanatban. 2004-ben az amerikaifoci-bajnokság döntőjén, a Superbowl-on (amely a legnézettebb élő közvetítés az Egyesült Államokban) például kivillant Janet Jackson egyik melle, ami a CBS-nek 550 ezer dollárjába fájt.

Az Egyesült Államokban azóta bevett gyakorlat, hogy az elvileg élő adásokat minimális késleltetéssel sugározzák, hogy legyen idő kivágni egy hasonló jelenetet, vagy csupán kisípolni egy káromkodást, kitakarni egy márkanevet. Az életveszélyes mutatványok közvetítésénél erre nyilván azért van szükség, hogy ha netán bekövetkezne a tragédia, legyen idő megszakítani az adást.

Séta a felhőkarcolók között

A Discovery a legutóbbi ilyen produkciót, Nik Wallenda kötélsétáját például tíz másodperces csúszással adta, de szerencsére feleslegesen aggódott, hisz a férfi nem zuhant le. Pedig a mutatvány nem volt veszélytelen: Wallenda két chicagói felhőkarcoló között kelt át biztosítás nélkül, ráadásul a kötél 15 fokban emelkedett, ő pedig a második szakaszt a szemét bekötve tette meg.

A kötéltáncosnak nem ez volt az első ilyen produkciója: tavaly a Grand Canyon fölött kelt át, amelyet a Discovery szintén közvetített. 2012-ben a Niagara-vízesés felett is átegyensúlyozott, azt még az ABC adta, de kevésbé volt bevállalós, ragaszkodott a biztosítókötélhez. Wallenda egyébként hetedik generációs kötéltáncos, a dédapja, Karl Wallenda 73 évesen halt szörnyet, amikor 1978-ban Puerto Ricóban tízemeletnyi magasságból lezuhant a toronyházak között kifeszített kötélről.

Ugrás 39 ezer méterről

2012-ben Space Jump Live címmel Felix Baumgartner nagy ugrását is leadta a Discovery, ami szép nézőszámot is hozott a csatornának, 7,6 millióan voltak rá kíváncsiak. Az osztrák ejtőernyős nagyjából 39 ezer méterről ugrott le, és zuhanás közben átlépte a hangsebességet is. Ha sebességi rekordját nem is, a magasságit azóta már szép csendben megdöntötte a Google egyik vezetője, Alan Eustace, aki több mint 41 ezer méteres magasságból ért földet – ennek azonban már nem volt akkora hírverése, talán mert nem a Red Bull támogatta.

Rakétával a La Manche csatorna fölött

Merészségben a National Geographic Channel sincs elmaradva, 2008-ban például azt közvetítette élőben, ahogy a Rakétaembernek becézett Yves Rossy egy hátára erősített sugárhajtású szárny segítségével megkísérelte átrepülni a La Manche csatornát – ami végül sikerült is neki. A férfi több mint háromezer méteres magasságban ugrott ki egy repülőgépből, beindította a szárnyain található hajtóműveket, majd közel 200 kilométeres óránkénti sebességgel átvitorlázott az Angliát Franciaországtól elválasztó tengerszoros felett.

Utazások az űrbe

A NatGeo szívesen mutatja be az űrkutatás legújabb eredményeit is, idén már két történelmi jelentőségű adása is volt a témában. Tavasszal ment a csatornán az Élőben az űrből, amely a nemzetközi űrállomásra és a houstoni irányító központba juttatta el a nézőket – itt a legnagyobb rizikó az volt, hogy az adásban is fel tudják-e venni a kapcsolatot az űrállomással. A NatGeo weboldalán a Rosetta landolását is élőben figyelhették az internetezők, az Európai Űrügynökségtől ugyanis megkapta a jogot a live stream közvetítésére.

Bűvészmutatványok, illuzionista trükkök

Az illuzionisták természetesen szívesen használják az élő adás lehetőségét arra, hogy meggyőzzék a nézőket képességeikről – valószínűleg a legtöbb esetben nincsenek is valós veszélynek kitéve, de kívülről nagyon is úgy látszik. David Copperfield annak idején egy rakás tévés különkiadást csinált, átkelt a kínai nagy falon, megszökött az Alcatrazból, az egyik legdurvább viszont egy 2001-es produkciója volt, amikor beállt egy tűztornádó közepébe.

A helyzet is hozhat élő adást

Persze akadnak olyan veszélyes élő adások is, amelyeket nem terveztek előre, például a 2001. szeptember 11-i terrortámadás utáni eseményekről is élőben értesült a világ. A bostoni bombamerénylet után is több csatorna első kézből követte az embervadászatot, ahogy a rendőrség a gyanúsítottak után kutatott, de természetesen sorolhatnánk napestig a katasztrófák, háborús helyzetek tévés bemutatását.