A törvény nevében
Matthew McConaughey nemcsak a Mielőtt meghaltam-ért érdemelte ki az Oscar-díjat, de a True Detective-ben nyújtott alakításáért is simán adhattak volna neki egyet – már ha a gálán a tévés produkciókat is elismernék. A színész ugyanolyan jól hozza az alkoholizmussal küzdő, agyalós zsarut, mint a közel húsz évvel későbbi, lecsúszott figurát, akinek az alkohollal már csak akkor akad problémája, ha nem jut hozzá időben. Színészi alakításban Woody Harrelson sem marad el mögötte, bár az ő figurája kevésbé komplex – mindenesetre kettejük párosa viszi el ezt a cseppet sem szokványos, filozofikus krimisorozatot.
A sebész
Hideg és pontos, mint egy jó sebész kése, már csupán a képi világgal, a huszadik század eleji kórházi miliő megidézésével elkapja a nézőt. A főszereplő dr. Thackeryt (Clive Owen) egy valóban létezett orvosról, William Stewart Halstedről mintázták, aki a betegeket szolgáló újításai mellett heroin- és morfiumfüggőségéről is ismert volt a maga idejében. Talán a legnaturálisabb kórházas sorozat, amelyet valaha láttunk, de van benne egy erős társadalomkritikai él is, a korhangulatnak megfelelő, rasszista közegbe ugyanis egy fiatal fekete orvos is bekerül, akit a kórház mecénása nyom előre a pályán.
Londoni rémtörténetek
A horrorsorozatnak szintén erőssége a miliőteremtés, remekül idézi meg a viktoriánus Londont, annak is a sötét és koszos oldalát. Már az eredeti cím, a Penny Dreadful is erre utal, hisz alapvetően a 19. században megjelenő folytatásos füzeteket nevezték így, amelyek között sok volt a horrortörténet is – ennek megfelelően a kor számos misztikus alakja is megjelenik a sorozatban, jól megfér egymás mellett Drakula, doktor Frankenstein vagy éppen Dorian Gray. A természetfeletti lények után nyomozó Eva Green is erős a női főszereplőként, és horrortól szokatlan módon a karakterek egymás helyett inkább önmagukat boncolgatják.
Fargo
A Coen testvérek azonos című filmjének tévés változata – bár a történet, a központi bűntett és a szereplők is újak, a véres jelenetek és az abszurd, sokszor fekete humorba oltott események jól visszaadják az eredeti mű hangulatát. Van a sorozatban rengeteg kikacsintás is, és a bűntény itt sem egy kibogoznivaló rejtély, csupán alapul szolgál a karakterek és a környezet bemutatására. Ennek a remek színészgárda is aládolgozik: a két főszerepben Billy Bob Thorntont és Martin Freemant láthatjuk, de mellettük Bob Odenkirk is odateszi a magáét, a mellékszerepekben pedig olyanok tűnnek fel, mint Adam Goldberg vagy Kate Walsh.
The Strain – A kór
Az utóbbi évek tévés kínálatában a zombik hiába vették át a hatalmat a vámpírok felett, azért még ma is lehet a többitől elütő, meglepő vámpíros sorozatot csinálni. A The Strain – A kór Guillermo del Toro és Chuck Hogan könyvtrilógiáján alapul, onnan indul, hogy egy utasszállító gép sikeresen landol New Yorkban, a helyszínre érkező hatóságok azonban csak négy embert találnak életben a fedélzeten. A True Blood-tól vagy a Vámpírnaplók-tól eltérően A kór-ban nincs semmi romantika, egy misztikus harcot mutat be, amelynek gyökerei messzire nyúlnak vissza, van egy vaskos második világháborús szál is.