„A telefonon másodpercekkel előbb jelent meg a kihívott neve, mint ahogy Gyopár kimondta!" – döbbent meg egy olvasónk a legutóbbi Rising Star-cikk kommentjében. Ilyenkor rendre összeesküvés-elméletek szoktak jönni, miszerint nem is élőben megy a műsor, a szerkesztők már előre tudják a párbajozók, sőt, a kieső személyét, humbug az egész. Valójában a késés oka egészen prózai.
„Szolgáltatóktól függően 5-20 másodperc is eltelhet, míg a stúdióból eljut a jel a televíziók képernyőjére. Ennél jóval gyorsabb az az adatátvitel, ahogyan az applikációhoz érkezik az információ. Ebből adódhat, hogy egyes nézőknél hamarabb jelenik meg a versenyző neve az applikációban, mint ahogy a televízióban elhangzik. A valóságban természetesen azt követően indították a kollégák az információt az applikációba, miután a műsorvezetők a stúdióban kimondták azt" – mondta megkeresésünkre Koltay Tamás, a TV2 kommunikációs és közkapcsolati osztályvezetője.
Ha viszont mégsem teljesen élőben, csak pár másodperces, szándékos késleltetéssel, az sem volna ördögtől való. 2004 februárjában vált országos témává az adáskésleltetés az Egyesült Államokban, miután Justin Timberlake a több tízmilliós nézettségű Super Bowl-döntő szünetében letépte fellépőtársa, Janet Jackson melltartóját. A két popsztár élőben közvetített előadása után elárasztották a nézői panaszok az amerikai médiahatóságot, az FCC-t, amely a néhány másodperces jelenetet bemutató CBS-t meg is büntette.
Az Egyesült Államokban azóta bevett gyakorlat, hogy az elvileg élő adásokat minimális késleltetéssel sugározzák, hogy legyen idő kivágni egy hasonló jelenetet, vagy csupán kisípolni egy káromkodást, kitakarni egy márkanevet. Az életveszélyes mutatványok közvetítésénél - a Discovery Channel esetében - erre nyilván azért van szükség, hogy ha netán bekövetkezne a tragédia, legyen idő megszakítani az adást, de Oscar-gálát is adtak már minimális késleltetéssel.
A legutóbbi Rising Star-adásról itt írtunk.