A tévéstúdió egy templom, ne itt egye a szendvicsét!

Vágólapra másolva!

Március 15-én teljesen átalakul az M1, hírcsatornává válik, úgyhogy ez médiatörténeti pillanat lesz. Tematikus hetet tartunk, temetvén a korábbi MTV-t: ma a régi televízióikonok mesélnek az Origónak a kezdetekről. Ki volt, aki egy kupica konyakkal indította első műsorát, ki volt, akit a jégkorongpályáról hívtak be segíteni a helyes francia kiejtésben? Min lepődött meg az akkori tévéelnök, aki kirúgta Vitray Tamást?

Kalmár Csaba

Vágólapra másolva!

MTV tévétörténet közmédia médiatörténet tévé média MTVA

Március 15-étől sem a Duna TV, sem az M1 nem lesz már a régi, előbbire átmegy több közmédiás műsor, utóbbi egész nap híreket és közéleti-politikai háttérműsorokat ad majd. Ennek médiatörténeti hatása ha nem is mérhető az 1957-es induláséhoz, az első műholdas adó vagy a hazai kereskedelmi tévék megjelenéséhez, de mindenképp fordulópont, így tematikus héttel készültünk. Az első részben a hazai televíziózás őskoráról olvashat, most régi ikonokat kérdeztünk arról, hogyan lettek MTV-dolgozók, mi az első emlékük tévésként.

Horváth Ádám

Protekcióval jutottam be Zsurzs Éva kitűnő rendezőhöz 1957-ben, a tévé indulásának évében, ő mondta, hogy járjak be, nézelődjek. Bementem, mire sokan megijedtek, hogy ki ez az ismeretlen ember, mit akarhat. Apáthi Imre volt a főrendező, egy József Attila-est során vetett be asszisztensként, és rettentően tetszett, egyből beleszerettem az egészbe. Fel is vettek, akkoriban úgy negyvenen lehettünk összesen a tévénél.

A Zenekedvelő gyerekek klubja volt az első műsorom, amit úgy fél év után kaptam, 1958-ban. Heti három nap volt adás akkoriban, de tévéjáték már akkor is készült. A Hotel Germánia volt az első, élőben ment, kiváló színészekkel. Kis stúdióban dolgoztunk, így a folyosó is be volt díszletezve.

Vitray Tamás

1958. augusztus 5-én voltam először képernyőn, de akkoriban a Magyar Rádió angol-amerikai szekciójánál dolgoztam. Tíz idegen nyelvű adása volt rövidhullámon, de itthon nem lehetett - csak recsegve-ropogva - hallani ezeket. 1958-ban felhívták az angol szekciót az MTV-től, mert Budapestre jött a teljes amerikai atlétacsapat, és kellett valaki, aki jól beszéli a nyelvet. A Magyar Televízió közvetítette a versenyeket, interjúkkal tervezték tölteni a köztük lévő időt. Én akkor nem is tudtam, mi a televízió (készülékem is csak a hatvanas évek közepére lett), de én vettem fel épp a telefont, és elvállaltam. Azon a versenyen esett meg a sámlitörténet. Ez már közhelyes, elcsépelt, el sem mondom.

1958-ban aztán úszó-Európa-bajnokság is volt, megint felkértek, hogy készítsek interjúkat. Tetszett nekik, amit csináltam. Radnai János volt akkor a tévé egytagú sportrovata: „felveszünk téged, nem kell a pályázat sem", mondta. Akkoriban indult egy pályázat, riportereket kerestek, én meg már túl voltam az amerikai atlétákon is. Nem sokkal később azonban odaálltak elém, hogy jelentést kaptak a Belügyből, hogy disszidálni akartam, vissza az egész, mégsem lehetek tévés. A valóságban az egész disszidálási ügy egy feljelentés után indult - ugyan valóban tettem kísérletet, de nem fogtak el a határon, már Győrből visszafordítottak. Ami attól nyugatra volt, akkor határsávnak számított.

A kezdetekkor nem volt önálló a tévé, hanem egy főosztályként működött a rádión belül. Onnan a disszidálós ügy miatt kirúgtak, annyit viszont megengedtek, hogy külsőzzek a Magyar Televíziónak, és egy év alatt igen sokat dolgoztam nekik. A kollégáknak tetszettek az interjúim, és amikor egyikük félve megkérdezte, hogy „nem kéne felvenni?", az elnök, Gács László csak visszakérdezett, hogy „miért, nincs nálunk?" Annyit látott képernyőn, hogy azt hitte, hogy státusszal rendelkező munkatárs vagyok, pedig ő rúgott ki korábban. Végül 1959. december 1-jén kerültem hivatalosan állományba.

Rózsa György

Az első MTV-s napomra pontosan nem emlékszem, de 1965-ben volt, pont ötven éve, amikor először képernyőn voltam. Akkoriban irodalmi színpadoknak is volt verseny, mi nyertük, kaposvári fiatalokkal. Emlékszem, Szinetár Miklós volt a zsűrielnök. Kisgyerekkorom óta vonzott a pálya, így öröm volt, amikor 1966-ban elkezdtem ott dolgozni. Hirt Antal főgyártásvezetőt kellett megkeresnem, ő körülnézett, mit lehet csinálni, hol lehet segíteni, és jelezte, hogy a sportosztályon lesz munka. Riportalanyokat kellett megkeresni, meccsek előtt összeállításokat beszerezni, így kezdtem a pályát. Ez rövid ideig tartott, utána jött a Századunk című, Bokor Péter rendezte sorozat, az egyetem előtt augusztusban.

Eztán az iskolatelevízióhoz kerültem, majd féléves ösztöndíj jött Leningrádban. Ott már voltak tévés médiakutatások, itthon nem, sőt én írtam az első szakdolgozatot tévés témában. A felkért konzulensek nem is nagyon értettek hozzá, persze ötös lett. 1971-ben végeztem az egyetemen, utána kerültem státuszba, a gyerekosztályon, kilenc évet voltam ott. A hétmérföldes kamera volt az első olyan műsor, amelynek szerkesztője voltam, egyfajta úttörőhíradó volt.

Emlékszem, hogy egyszer mentem be a kettes stúdióba, kezemben zsömle, málnaszörp. Volt egy ismert díszletmunkás, mindig finom selyemsapkában járt, ő beszólt, hogy „fiatalúr, a stúdió az templom, ne egyen itt!" Ez annyira megmaradt bennem, hogy később magam is rászóltam néha a benn evőkre.

Vágó István

1976-ban bízták rám az első műsort, Kicsoda? Micsoda? címen. Vitray Tamás helyes, atyai gondoskodással pátyolgatta az újakat, behívott a szobájába, hogy hajtsam fel a kupica konyakot. Megittam, és azt gondoltam, hogy ez segít majd a lámpaláz ellen. Pár évvel később egy külföldi forgatáson ez a kis történet eszembe jutott, és megint megittam egy pohárkával, majd azt hittem, hogy szellemes vagyok és könnyed. Ott már felvétel készült, hazatérve pedig csak egyet vágtunk rajta... de azt hosszában. Alig tudtunk használni belőle valamit.

Vágó mostanában politikailag aktív, de sok sikeres műsora volt az MTV-n, majd az RTL Klubon és a TV2-n is Forrás: MTI/Kallos Bea

Vitray hívott engem a tévéhez, az ő lelkén száradok, ha úgy tetszik. 1976-tól 1996-ig dolgoztam ott, eleinte egy nagy szobában ültünk Egri Jancsival, néhány szerkesztő kolleginával, majd később jött Rózsa Gyuri. Saját szobám csak később lett, az RTL Klubnál. Levelet viszont nagyon sokat kaptam, válaszoltam is rájuk.

Egri János

Az 1968-as grenoble-i téli olimpián dolgoztam először a Magyar Televíziónak, a francia nevek helyes kiejtése miatt hívtak. Én akkoriban ott jégkorongoztam, a nyelvet is beszéltem, szívesen segítettem. Utána már hokimeccseken is megszólalhattam, és mondhatom, nem voltam rettenetesen sikertelen. Később Fellegi Tamás, a szórakoztató és zenei főosztály vezetője hívott a tévébe. 1972-ben már indultak vetélkedők, a Játék a betűkkel című műsor volt az én belépőkártyám. Mindennap élő adás volt, a játék a magyar nyelv szeretetén alapult: hosszú, értelmes szavakat kellett kreálni, nem kellett hozzá egyetem, semmi, csak a magyar nyelv ismerete. Az a műsor végül hét évig képernyőn volt.

A nyelvi kvízek aztán végigkísérték a pályámat, de ez nem is csoda, hiszen Szabó Magda volt egykor a magyartanárnőm. Fontos megjegyezni, hogy az akkori körülmények közt jelentős alkotói szabadságunk volt, ezt élvezte mindenki. Senki nem tiltott le senkit.

Az Elmebajnokság volt az egyik műsorom, nemrég adta le az M3. Fekete-fehérben ment, de még mindig több százezer ember élvezhetőnek találja. Technikailag nagyon egyszerűen megvalósítható volt, és érdekes, hogy a szereplők harminc évvel később is a köztudatban maradtak. Volt olyan játékosunk, aki elküldte nekem saját könyvét, amit Julius Caesarról írt. De ki emlékszik ma a mostani kvízek szereplőire? Sajnos dehumanizálódott a világ, miközben a régiek tudásukkal, emberségükkel, szerénységükkel megmaradtak sokak emlékezetében. (Hosszabb Egri-interjúnkat itt olvashatja - a szerk.)

MTV-történeti cikksorozatunk első része itt található.