"Sokan azt hiszik, hogy a híres emberek élete felhőtlen, nekik nincsenek gondjaik, tökéletes az életük. Ezt a téves képet szerettem volna lerombolni, ezért vállaltam el olyan gyorsan a Szelfi-t. Mint bárki más, én is nevelem a gyerekeimet, otthon főzök, mosok, takarítok, és ugyanúgy eljárok dolgozni" - mondta az Origónak.
Többször láthatjuk majd smink nélkül, de ez nem zavarja. "Természetesen nem szépítem a valóságot,
sokszor még a tükörbe sem néztem bele, mielőtt bekapcsoltam a kamerát.
Vállalom, hogy ugyanolyan duzzadt vagy a táskás a szemem reggelente, mint másoknak. Mikor visszanéztem a felvételeket, némelyiken olyan vagyok, mint egy madárijesztő"- részletezte.
"Előfordult, hogy teljesen hülyének néztek az emberek, ugyanis heteken keresztül nem mondhattam el, hogy egy tévéműsor számára készítem a felvételeket. Ha rákérdeztek ismerősök, miért van nálam a kamera és miért veszem magam, azt mondtam, hogy csak videónaplót készítek."
Nem fél a negatív visszajelzésektől, szerinte semmi olyan nincs az életében, amit rejtegetni kellene. "Ha az ember mélyen magába néz, akkor könnyen beláthatja, hogy ő semmivel nem másabb, mint amit képernyőn lát. A Szelfi annyira valós, hogy az egyszerűen beszívja a nézőt. Én is így voltam vele, mikor belenéztem az eredeti formátumba.
Nem baj, ha épp rosszul nézel ki, ha pattanás nőtt a homlokodra, vagy herpeszes lett a szád – ez a valóság, és igen, bárkivel előfordulhat.
Vállalom, hogy átlagos ember vagyok, aki igenis néha csúnyán beszél, ki lehet hozni a béketűrésből, és nem egy álszent nő, aki eljátszik egy szerepet."
"Sosem gondoltam, hogy előrébb jutok azzal, ha megjátszom magam. Tudom magamról, hogy milyen vagyok, vannak rossz tulajdonságaim is, de ilyennek fogadtak el a barátaim, ilyennek kell elfogadni azoknak, akik kedvelnek. Nagyon könnyű másokban megtalálni a hibákat, de ez nem is baj, hiszen akkor talán magunkban is észre tudjuk venni, hogy mi nem működik" - mesélte.
Furcsa volt megszokni három hónap után, hogy nincs vele a kamera. "Volt olyan, hogy megijedtem egy pillanatra, hogy jajj, nem kapcsoltam be, annyira szokatlan volt, hogy vége. Naponta hat-nyolc órás anyagot gyűjtöttem össze magamról, ezeket nem volt időm visszanézni, de kíváncsi vagyok az összevágott részekre. Megtanultam a Szelfi-től, hogy
bár az ember sokat töpreng saját gondolatain, ezek akkor válnak valóssá, akkor nyernek értelmet, ha kimondja őket.
Segít, ha kibeszéljük magunkból a gondokat, könnyebben jönnek a megoldások."