Még az első döbbenet van bennem, mert bár hónapok óta kórházban volt, a halál mindig váratlanul éri az embert. Nagyon fog hiányozni. Tüneményes kolléga, nagyon jó ember volt. Közhelyeket tudok csak mondani, hirtelen nem tudok másról beszélni, csak arról, hogy mennyire drukkoltam neki. Nem normális dolog, hogy 52 évesen mennek el emberek.
Konfliktuskerülő volt, aki bár látta a problémákat, udvariasan kezelt mindent és mindenkit. Dolgoztuk együtt színházban és a szinkronban is, sőt együtt öltöztünk.
Ha együtt öltözünk valakivel, akkor bensőségesebb a kapcsolat, átalakul, szinte családias lesz a viszony.
Ősszel dolgoztunk utoljára együtt a Dumb és Dumber szinkronizálásán, és bár nem volt jellemző, hogy egyszerre veszik fel a hangsávjainkat, ezúttal együtt álltunk a mikrofon mögött. Reggeltől késő estig dolgoztunk, és a díszbemutatóra is együtt mentünk. Jönnek elő az emlékek, hihetetlen, hogy ez történt.
Kiváló szakács volt, isteni ételeket főzött, és ezt mindenki tudta róla. A kamaraszínházi premierekre is ő hozta az ételeket, voltak, akik kértek tőle halászlevet karácsonyra.
Sok-sok receptet kaptam tőle, ezek mind el vannak téve.
Amikor életemben először főztem halászlevet, ő vette bele a halakat, mert egyrészt megvoltak a kapcsolatai a piacon az árusokkal, másrészt tökéletesen értett ahhoz, hogy milyeneket érdemes megvenni.
Nekem nagyon fog hiányozni az a kedves titokzatosság, ami mindig kísérte. Meg az állandó mosolya. Boldog vagyok, hogy egy társulatban dolgozhattam vele évekig, és hogy a szinkronban is sokszor állhattam mellette.
Péternek volt egy kis tanyája, egy hely, amit a legjobban szeretett.
Mindig remegve várta, hogy oda utazhasson. A másik szenvedélye a főzés, aminek valóságos mestere volt. Szerintem most is a tanyáján főz.
Igazi kedves ember volt Péter. Az igazit úgy értem, hogy szinte mindannyian álarcot viselünk, kedvesek vagyunk a kollégákkal, de ő ezt szívből tette. Szívből jött belőle a kedvesség, soha nem volt senkihez rossz szava. Nagyon fog hiányozni.
Ifjabb korunkban, tíz-tizenöt éve is sokat dolgoztunk együtt, ezek mind jó hangulatban teltek,
mindig vidáman mentem a szinkronba, ha tudtam, hogy aznap vele dolgozhatok.
Emlékszem, az Ausztrál expressz-en milyen sokáig dolgoztunk együtt, soha nem felejtem el. Feszültség soha nem jelent meg a környezetében, és bár a férfiakra a sok munka miatt jellemző, hogy ingerültek lesznek, rá ezt semmikor nem lehetett mondani. Csak szép és jó dolgok jutnak eszembe róla, egyet sem tudok hirtelen kiemelni a sok közül. Kivételes ember volt, boldog vagyok, hogy ismerhettem.