A The Walking Dead alapjául szolgáló képregényben nem ér szép véget Glenn története. Nem aggódsz, hogy a sorozatban is hamarosan kicsinálják?
Egyelőre nem, mert a sorozat önálló produkció, legalábbis olyan értelemben, hogy több ponton eltért már eddig is a képregényfolyamtól:
volt már korábban, akinek vártuk a halálát, de nem jött el,
más pedig meghalt már, akiről nem gondoltuk volna. Ebben a világban senki sincs biztonságban, de hát ez már a hatodik évad, és Glenn az elejétől kezdve benne van. Ha úgy vesszük, a története már most igen szép a legtöbb túlélőéhez képest.
Mit szeretsz a legjobban a karakteredben?
Számomra azt a legnagyobb élmény látni, hogy folyamatosan új helyzetekbe kerül, ez színészileg is izgalmassá tudja tenni. A béke szigetének számító Alexandriában, illetve előtte, a börtönben más-más érzéseket kellett megjelenítenem tőle, most pedig ismét új kihívások elé nézek, miután a csapat elhatározta, hogy nem ül meg biztonságban, inkább megpróbálja felvenni a harcot a zombik ellen.
Mennyire hasonlítotok egymásra Glenn-nel?
Amikor bekerült a csapatba, Glenn volt a tapasztalatlan ifjonc, de hamar fel tudott nőni, mondjuk úgy, hogy kellően kemények voltak hozzá a körülmények.
A művészet utánozza az életet, az élet pedig a művészetet,
Glenn-nel párhuzamosan én is felnőttebb lettem – színészileg mindenképp, de remélem, hogy emberileg is.
Színészileg melyik időszak volt eddig a legnehezebb neked a sorozatban?
Talán rosszul fogalmaztam, amikor kihívásokról beszéltem, mert tulajdonképpen végig óriási móka volt az egész. Az első évadban még meg voltam ugyan ijedve, az addigi feladataimhoz képest nagy volt a szerep, de örömmel vágtam bele. Egyre jobban belejöttem,
a harmadik, negyedik évadra már ki akartam volna bontani a figurát,
akkor viszont pont kevesebbet látszottam a képernyőn – kisebb részletekben tudtam adagolni a karaktert, jobban kellett koncentrálnom.
A hatodik évadban merre tart a karaktered?
A történet szellemisége nem változott, Glenn-nél továbbra is
meghatározó kérdés lesz, hogy képes-e a zombik után embert is ölni,
ha épp úgy hozza a helyzet. Volt már közel hozzá, az ötödik évad végén kis híján lepuffantotta Nicholast, de aztán mégis megkímélte az életét – rájött, hogy az üldöző helyett ő maga is lehetne az üldözött, egy ilyen világban könnyen változnak a szerepek.
Megnehezíti vagy megkönnyíti számára a helyzetet, hogy együtt van Maggie-vel?
Is, is. A régi világ eltűnt, már egy eljegyzés sem csak az intim kötelékről szól, hanem arról is, hogy a felek képesek-e együtt harcolni a túlélésért. Olyan tekintetben
az elköteleződés nehezíti Glenn helyzetét,
hogy már nem csak önmagáért kell felelősséget vállalnia – olyan szempontból azonban könnyebbé vált az élete, hogy rájött, találhat még értékeket a világban.
Ahhoz az őrülethez hogy viszonyulsz, ami a sorozat körül van?
Nehéz hozzászokni. Nem gondoltam volna, hogy ez történik, nem is feltétlenül kívántam volna magamnak ilyen fokú ismertséget, de az mindenképpen egy csodálatos dolog, hogy a történetünk ennyire megtalálta a közönségét.
Ki is ez a Steven Yeun?
Dél-Koreában, Szöulban született 1983-ban, a családjával együtt onnan emigrált Kanadába, majd az Egyesült Államokba. A The Walking Dead előtt nem igazán kapott komolyabb szerepet, pár videojáték és rövidfilm után a My Name Is Jerry című nagyfilmben, majd az Agymenők egyik epizódjában tűnt fel. A zombis széria óta már jobban cseng a neve, A szem tükrében (I Origins) című filozofikus, lírai sci-fijét például kifejezetten ajánlom, bár abban sem volt főszereplő.New Yorkban még az évadpremier előtt láttam a The Walking Dead hatodik évadjának nyitóepizódját, beszélgettem pár másik szereplővel is, de közlünk még egy közös interjút Michael Cudlitzcal és Greg Nicoteróval is. A sorozat hatodik szezonja hétfőnként 22 órától megy a FOX magyar adásán.