A magyar HBO már bizonyította, hogy tud sorozatot készíteni: az intellektuálisabb, lassabb és komorabb Terápia mellett ott volt a két évadot megélt Táras Játék, a maga könnyebb, vígjátéki elemeket is tartalmazó sztorijaival. Előbbi az analízisre, a jellemfejlődésre fókuszált inkább, igazi értelmiségi széria volt, az utóbbi viszont ügyesen keverte a komédiát és a drámát, miközben a párkapcsolati vonalra ment rá, főleg rokonszenves szereplőkkel.
Ezek a szimpatikus figurák hiányoznak az Aranyéletből – amelynek első négy része most mindenkinek elérhető az HBO Gón, így pótoltuk is a lemaradást. A piti bűnözőkkel teli sorozat karakterei már kevésbé szerethetőek, mint Léna, Dávid vagy Gabriella volt. A Társas Játékban Ivánt alakító Thuróczy Szabolcs itt is alapszereplő, de simlis gazfickót alakít, aki hol autót lop, hol más lakását adja bérbe paróka és szemüveg mögé bújva, hol pedig cigarettát csempész ipari mennyiségben, hogy feleségének továbbra is megadja a pipec budai villában tükröződő gazdagságot, pompát. Attila szenved a bűn miatt, gyötrődik, váltana, de szánalmat nem nagyon kelt a nézőben.
Persze a család többi tagja sincs rendben, és ettől lesz a sorozat atmoszférája is kelet-európai módon lehangoló. A feleség – Janka, Ónodi Eszter remek alakításában – egy pénzéhes, kivagyi, külsőségekre sokat adó asszony, aki vidékről felkerülve kóstol bele a jólétbe, amit nem akar elengedni, semmiképp nem akar alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozni, így még bíztatja is férjét az illegális melókra. A fiúgyerek egy igaz nyikhaj, egy gazdag léhűtő a budai hegyekből, aki alól egyre jobban csúszik ki a talaj: egyre nagyobb bajba keveredik, miközben
fogy a drog és a pia bőven.
Az itallal még csak ismerkedik a kamaszkorban lévő, így az útkereséssel is küszködő húga, akit lassan beszippant a romkocsmák világa, a pesti éjszaka – ő az, akit talán még sajnálni tud a tévéző.
Mellékszerepekben sem a jellem bajnokait vonultatja fel a sorozat. A jó utat kereső Attila öccsénél kezd dolgozni az ingatlaniparban, de az eleinte korrekt vállalkozónak tűnő Tiborról kiderül, hogy minden szakinak zsebbe fizet, feketén, rendes tégla helyett gipszkarton-falakat emel, az ellenőrt pedig megpróbálja megkenni, amikor már nagy a baj. Az pedig csak hab a tortán, hogy az elkeseredett bátyó verítékezve összelopott kis vagyonát a kéjenc vállalkozó egy szállodai gruppenre költi, vélhetően prostikkal.
Kisstílű, piti fazonok is bolyonganak a pesti éjszakában is, mint a hullarészeg Mirát az utcára cipelő tagbaszakadt kidobó, aki – kihasználva a járdán fekvő, eszméletlen lány állapotát – elveszi maradék pénzét. Ott van még a romkocsmát üzemeltető fickó, aki precízen töltögeti a hitvány, tablettás bort a drága márkás üvegekbe, majd ragasztja le azokat zárjeggyel, mondván, a pesti éjszakában el is elmegy. Ráadásul magyarázata is van a csalásra: ha nem teszi, bezárhatja a krimót, annyi felé kell fizetnie.
Borús, elszomorító társadalomrajz, amit a sorozat első négy részében látunk, anyagi értékekbe keservesen kapaszkodó, de nem menthetetlen figurákkal. Azonban beletolt pénz igényes képi világot eredményezett, a sztori fordulatai, a készítők profizmusa, a kiváló színészi játék nézhetővé, ajánlhatóvá teszi – csak ne számítsunk könnyed kacagásra, felüdülésre.
Minden cikkünket a sorozatról itt találja - legutóbb Anger Zsolttal beszélgettünk szerepéről.