A Szex és más semmi nagy siker volt a moziban, ennek címén lovagolva kapta az MTVA új heti sorozata a Csak színház és más semmi címet, ami első és második ránézésre is rossz választás volt, ha az volt a cél, hogy a gyanútlan nézőt rávegye arra, hogy a Dunára kapcsoljon (bár, mint tudjuk, a közmédiánál a nézettség nem olyan fontos, mint a kertévéknél). Sajnos a „színház" 2016-ban nem az a nézőbeszippantó szó, nem vesz rá százezreket, hogy hipnotizálva a távirányító után nyúljanak, és odakapcsoljanak, a „más semmi" pedig azt sugallja, hogy az égvilágon semmit nem mutatnak. Nincs itt semmi látnivaló, oszoljanak, emberek?
Az a jó hírünk, hogy – a sajtónak levetített első két epizód alapján – a cím a leggyengébb pontja a sorozatnak. Majd megint fanyalognak páran, hogy ugyanazokat az arcokat használják a filmesek-tévések (Csányi Sándor, Schell Judit, Szervét Tibor), de ők ebben a sorozatban is jók, de mellettük sok olyan színészt is bevetnek, akiket sokkal kevesebbet látunk képernyőn, például Szávai Viktória,Lovas Rozi és Mikecz Estilla is teljesen hiteles a szerepben, és nem mellesleg, kellemes jelenség.
A Thália színház adja a hátteret, ahol hat héten át próbál egy színtársulat, a néző pedig azt láthatja, hogyan áll össze a darab a premierre, persze rengeteg magánéleti kavarással, kínos és humoros jelenettel. A sztoriban Barnabás (Csányi Sándor) a rendező, a darabba főszerepre behívja szeretőjét, Lilit (Mikecz Estilla), de kapcsolatukat titkolni próbálják. Az elhagyott feleség, a színházi díva, Alinda (Schell Judit) beügyeskedi magát produkcióba, és megpróbálja lejáratni, kifúrni onnan a fiatal fruskát, a riválist.
A színház igazgatója Dénes (Szervét Tibor), aki kissé agyára megy már a feleségének, Petrának (Szávai Viktória), aki forgatókönyvíró, de sokat téblábol a teátrumban. Az asszonykának igencsak megtetszik a restaurátornak mondott Dániel (Fehér Tibor), és a gyanútlan direktor háta mögött már megy is a flört. Egyik kedvencünk Lovas Rozi, aki egy Nóra nevű suta, de nyitott szívű öltöztetőnőt, stylistot alakít, a női nézők pedig a jóképű Vecsei Miklóst, a félpucéran mászkáló Fehért, és persze Csányit kapják ebben a sorozatban.
Az első két rész kellemes meglepetést, könnyed szórakozást hozott, korrekt, néha remek színészi játékkal, kevés ripacskodással, itt-ott kiszámítható fordulattal (amikor Petra a tetőn időzik, biztosak lehetünk benne, hogy nem a kiszemelt legény érkezik a titkos légyottra, hanem a férj). Csak az első két részbe több poén fért, mint az RTL II-n szenvedő Butiquehotel első tíz epizódjába, ami az írók érdeme:
Divinyi Réka volt a vezető író, Goda Krisztina a kreatív producer, forgatókönyvíró.
A poénok nagy része nem kínos, nem erőltetett, sokszor csak egy félmondat, egy szó, egy fanyar mosoly vagy egy mozdulat, aminek épp ott a helye. Az Örökmozgó mozitermében legalábbis működött, igaz, a nézőtér felét a stáb foglalta el, amely hangosan nevetett sok szövegen, mimikán.
Van még mindenre elszánt, gátlástalan bulvárújságíró, fasírtos szendvicsért epekedő portás, szűkszavú verőember, vadóc, zabolázhatatlan színésznő (Pálos Hanna) – épp utóbbi nyögi be a legtöbb egymondatos, rövid, de ütős beszólást, jó karakter. Mint a készítők mondták, egy premier előtti többhetes folyamat nem ilyen izgalmas a valóságban, nincs ennyi kavarás és pajzán gondolat a színfalak mögött, de
szándékosan erősebbre vették a figurákat
– hiszen ez tévé, lehet kicsit túlozni. Mi meg akkor nem túlzunk, ha ezt a sorozatot felemeljük a remek kritikákat kapott, HBO-féle Társas Játék szintjére, hangulatában és minőségben is hasonló.
Az örvendetesen erőre kapó hazai sorozatiparról itt írtunk bővebben.