Réti Adrienn: Kellett az összhang, mert egyből volt egy ágyjelenet

Réti Adrienn színésznő

Réti Adriennt a Jóban Rosszban Alízaként már egy ország ismerheti, de többek között a Társas játék című tévésorozatban és a Vígszínház darabjaiban is láthattuk korábban. A napi sorozat nem őrli fel annyira az energiáit, mint a színpadi játék, pár éve amúgy is egyre jobban vágyik a csendre, a nyugalomra. A személyiségében szerinte így is van valami agresszív, ezért kaphat rendre negatív szerepeket, ezért kell folyton erőszakos nőket játszania. 

• A Vígszínházat hivatalosan otthagyta, de hat színdarabban továbbra is játszik.
• Sokáig méltatlannak érezte, hogy napi sorozatban vagy reklámban szerepeljen.
• A Társas játék idején még nem igazán ismerték fel.
• Megpróbálja a Jóban Rosszban balhés Alízát emberinek mutatni.
• Gyakran kap erőszakos karaktert, de az életben azért nem ilyen.

A felnyírt haj a te ötleted volt, vagy a Jóban Rosszban írói álmodták meg?

Az én ötletem volt, már évek óta szerettem volna így levágatni. A Punk Rock-ot játszottuk a Pesti Színházban, ott volt a karakteremnek felnyírt haja, de akkor az enyémet még nem lehetett így megcsinálni más szerepek miatt – csak apró fonatokba fontuk, messziről úgy látszott, mintha extrém frizurám lenne. A Jóban Rosszban-nál már jól jött, mégiscsak egy börtönviselt csajt játszom. A szőke hajammal meg a kék szememmel önmagában hiába keménykedtem volna, kellett valami vadság a külsőmbe.

Jól jött a szerephez a felnyírt haj Fotó: Marton Szilvia - Origo

Tetoválásod van?

Nincs. Vágytam rá, de szerencsére még időben, a gimiben lebeszélt róla a matektanárom. Egy kínai jelet szerettem volna a lapockámra, de persze azt sem tudtam, mit jelent a kiválasztott ábra, csak jól nézett ki. A tanárom ébresztett rá, hogy ha színésznő akarok lenni, nagyon sok macera lesz vele, egy csomó szerephez le kell majd sminkelni. Persze lehet, hogy azért még tetováltatok valamikor.

Tart még a vadóc korszakod?

Most már azért szeretem lenyugtatni magam, ebben a mozgó, nyüzsgő világban jólesik néha leülni, csak lenni, sétálgatni, meditálni. Ritkán jön össze, de már egy pár éve igényem van rá, elkezdtem arra vágyni, hogy kiköltözzek vidékre, egy kis kertes házba, nyugalomba.

Tiszaújvárosba milyen gyakran jársz haza?

Mostanában ritkábban, mert a szüleim meg a testvéreim is járnak fel Pestre, folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, van közös levelezőlistánk is a Viberen. Négyen vagyunk testvérek, hárman korban egymáshoz közel, az öcsém viszont jóval fiatalabb, tizenhárom éves. Vele is nagyon jó a viszonyom, mindig elintézi, hogy a szünetekben jöhessen hozzám, a jövő héten is itt lesz Pesten két napot.

Vágyik már a nyugalomra Fotó: Marton Szilvia - Origo

Milyen reakciókkal találkozol, ha megállítanak az utcán?

Annyira kedvesek az emberek, hogy azt el sem tudom mondani – bár ebben valószínűleg az is közrejátszik, hogy aki nem szimpatizál velem, az nem jön oda hozzám. Főleg az idős nénik szoktak megszólítani, a kedvencem a Kolosy téren volt egy bolti eladó. Már láttam, hogy kifigyelt, és miután fizettem nála, azt mondta, „nagyon szeretem ám, ahogy maga az idejét tölti”.

Már a Társas játék után is megismertek?

Nem volt jellemző. Egy emlékezetes eset volt, amikor egy napra elmentem pincérnőnek egy badacsonyi villába – egy barátom hívott, én pedig ki akartam próbálni. Megtapasztalhattam, hogyan beszélnek velem az emberek, amikor nem színésznőként vagyok jelen, találkoztam akkor este pár kellemetlen alakkal. Végül egy lány felismert a Társas játék-ból, és a társaságának is elújságolta. Később, amikor eltört egy pohár, már az a srác akart segíteni összesöpörni, aki előtte hosszasan balhézott velem.

A Társas játék után még nem ismerték fel olyan sokan Fotó: Marton Szilvia - Origo

Mikor leszel „közszereplő” a Facebookon? Most még csak a privát oldaladat találtam meg.

Nem hiszem, hogy leszek valaha közszereplő. Egyrészt nem gondolom, hogy attól több lennék, másrészt nem is vagyok az a típus. Annyira megy csak az önmenedzselés, hogy ha szeretnék dolgozni egy színháznak, akkor felhívom őket. Már az egyetem alatt is így volt, egy osztálytársammal megkerestük Pelsőczy Rékát, hogy van-e kedve együtt dolgozni velünk. Épp rengeteg dolga volt, de végül belement, ebből született a Kicsi nyuszi, hopp-hopp.

A Vígszínházat miért hagytad ott?

Nem hagytam teljesen ott, hat futó előadásban is játszom, de társulati szerződésem már nincs. Most erre volt szükségem, kellett egy kis levegő, ez is hozzátartozik ahhoz, hogy elkezdtem keresni a nyugalmamat.

Egy társulaton belül nem lehet megtalálni?

De, biztosan meg lehet, nekem viszont emberileg egy nehezített pályát jelent. Ezzel együtt nagyon sokat tanultam a Vígszínháznál, és nagyon megszerettem mindenkit, féltem is attól, hogy elveszítem az ott szerzett barátaimat, ha eljövök. Persze nem így lett, a kutyámra például ebben a pillanatban is Járó Zsuzsi kolléganőm vigyáz, és rajta kívül hat-nyolc emberrel tartom még a kapcsolatot. Egyébként

inkább tartom magam csapatjátékosnak, mint egyedüli harcosnak.

A Vígszínháznak viszont óriási társulata van, egy remekül működő nagyüzem az egész, ami nekem már kicsit sok volt. Emberileg, harmincéves nőként szükségem volt egy kis nyugalomra.

A színház jobban leterheli, mint a Jóban Rosszban Fotó: Marton Szilvia - Origo

A Jóban Rosszban-nál nincs túl nagy pörgés?

Nincs, legalábbis

nem őrli fel annyira az idegi és szellemi energiáimat, mint a színház.

Elolvasom otthon a szöveget, kitalálom, hogy a következő történések hogyan férnek bele a karakterbe, de mindig ugyanazt a karaktert játszom. A színházban egy évadban minimum kettő, de olykor öt-hat karaktert is meg kell jelenítenem, ennyiféle érzést, életet kell megértenem. Kitalálnom, hogy az illető milyen ruhát hord, hogyan mozog, hogyan beszél – mindezt egy hathetes próbafolyamat során. Arról nem is beszélve, hogy sokkal sűrűbb az a három óra, amit a színpadon játszom, annyi idő alatt kell elmesélni egy komplett történetet, itt pedig van egy hosszabb folyamat.

Mennyire alakítod te a karaktert?

Figyelek arra, hogy az erőszakossága, agresszivitása ellenére is legyen benne valami emberi. Ha megnézed, Alíz csak gengszterként erőszakos, a szerelmi szálban megpróbálom a sebezhetőségét megmutatni – ugyanakkor egy féltékenységi jelenetben nem raplis kiscsaj vagyok, inkább egy tudatos nő, aki igyekszik megérteni a saját érzéseit. Törekszem arra, hogy a nézők Alíz tettein keresztül valamiféle tanítást is kapjanak, ne csak azt lássák, hogy összevissza lövöldözik.

A verekedős jelenetekkel nem volt gondod?

A legelső ilyen jelenetemnél egy raktárban kellett leütnöm két fickót. Rögtön mondtam is az asszisztenseknek, hogy ez nem fog csak úgy menni, egy ekkora nő, mint én, nem tud elintézni két férfit, ha nincs mögötte technikai tudás. Nekem is meg kellett tanulnom verekedni, hogy ne tűnjön kamunak, amit csinálok, úgyhogy az ilyen jelenetekhez szoktak hívni kaszkadőrt, harcművészt, de volt már, hogy MMA-ketrecharcost is, aki mutatott pár fogást. Imádtam!

Sorozatbeli pároddal, Mihályfi Balázzsal egyből megvolt az összhang?

Igen, de kellett is, mert alighogy megkezdtem a forgatást, már volt is egy ágyjelenetünk – nagyanyám meg is jegyezte, hogy „jól összefeküdtünk a dokival”. Nekem viszont akkor is az járt a fejemben, hogy szerelmet akarok eljátszani, a nézők is biztosan azt szeretnék látni. Nekem is azt esik jól nézni, amikor igazi dolgok történnek a képernyőn vagy a színpadon.

Úgy érzi, van valami agresszív a személyiségében Fotó: Marton Szilvia - Origo

Hívtak egyébként a csapatba, vagy te jelentkeztél?

Megmondom őszintén, sokáig nem gondoltam arra, hogy napi sorozatban szerepeljek, nem éreztem színészhez méltó feladatnak, éppúgy, ahogy a reklámot sem. De aztán Herczeg Adri forgatott itt, kolléganőm volt a Vígszínházban, barátnők is vagyunk, ő mesélte, hogy milyen szuper a hangulat, imádta az egész csapatot. Akkor néztem bele a sorozatba, és meg is kértem Adrit, hogy szóljon a stúdióban, szívesen jönnék én is szerepelni. Nem sokkal később hívtak is, hogy lenne egy új karakter, jöjjek be próbafelvételre. Két nagyon jó jelenetet vettünk fel, már akkor

megtetszett, hogy Alíz ilyen szélsőséges.

Szerencsére a stábnak is tetszett, amit csináltam.

Miért kapsz vajon folyton negatív karaktereket, erőszakos nőket?

Nyilván van valami agresszió a személyiségemben, ebből fakad az is, amiről beszéltünk, hogy szeretném magam lenyugtatni kicsit. Persze attól, hogy az ember rendszeresen mantrázik, meditál, imádkozik vagy kimegy az erdőbe sétálni – kinek mi a relaxáció –, még nem fognak eltűnni az érzései, ugyanúgy tud idegesen vagy dühösen reagálni egy adott szituációban. Viszont egy idő után már fel tudja ismerni, hogy mitől lesz ideges vagy dühös, és ha már tudatosan kezeli, szép lassan átalakulnak benne a dolgok.