A Dal 2016-ban is öt adást kapott, ami egyfelől érthető, másfelől kevesen szeretik ugyanazt vagy majdnem ugyanazt a produkciót megnézni háromszor, hogy aztán negyedszerre és ötödszörre is megtekintsék az Eurovíziós Dalversenyen. A Dal viszont az állami média egyik legnézettebb brandje, még úgy is, hogy már messze nem hoz egymillió nézőt:
a legutóbbi, február 20-i adást 580 ezren követték végig,
az épp tévé előtt ülők 13 százaléka. Egy héttel korábban, február 13-án 578 ezer honpolgár gondolta, hogy megvizsgálja, milyen a hazai popzene közeljövője, ez akkor is 13 százalékos share-t, közönségarányt jelentett. Tehát nem egy egymillió nézőt minden este vonzó Barátok köztről van szó, de elég stabilan teljesít, állandó közönsége van, és a szerény számokkal rendelkező Duna szombatjait alaposan felhúzza, jobban, mint egy tetszőleges film.
Le lehetne zavarni három elődöntővel és egy fináléval, de az állami média persze megpróbálja húzni, amíg lehet: februárban még téli álomban vannak a nagy kertévék, nincs RTL-es show, sem TV2-s nagyszabású műsor a hétvégében, sehol egy Got Talent, X-Faktor vagy Sztárban sztár, lehet vitézkedni, virgonckodni öt szombaton át. Harminc versenydal kerül adásba, több talán nem is indokolt. Nem azt állítjuk, hogy nem készül ennél több nívós magyar zeneszám egy évben, csak azt, hogy sokat nem is versenyeztetnek, így be sem kerülnek a tévébe.
Olvasóink elég kritikusan szemlélték a felhozatalt. Közel 20 ezer voks után az jött ki, hogy 45 százalékuk bénának, 35 százalékuk csak unalmasnak tartotta a produkciókat, ebben már benne lehet a mélymagyar keserűség is. 13 százalék vélekedett úgy, hogy jó a program, és mindössze 7 százalék volt maximálisan elégedett, szerintük az idei garnitúra jobb, mint a tavalyi.
A Dal védelmében azonban jegyezzük meg, hogy ismertséghez juttat olyanokat is, akik kertévés tehetségkutatón még nem jelentek meg, és többet kínál a győztesnek, mint sok más show – lemezszerződés helyett óriási nézettséget hozó összeurópai gálán mutathatja meg, mint tud.
A brandet szokás lesajnálni a már befutott zenészek körében,
mondván, szakmailag semmi újat nem hoz, csak egy színes-szagos show, de a számokkal nem lehet vitatkozni: 2015-ben a Bécsből sugárzott eurovíziós adásokat 40 országban 197 millióan nézték. Ha valaki tényleg egyedi, különleges, ennél jobb ugródeszka nem kell.
Hogy jobb volt-e az idei A Dal, mint a korábbiak, azon lehet vitatkozni, de azon nem, hogy ideje volt frissíteni a zsűrin. Ez megtörtént, hozott is új színt a műsorfolyamba, ennek ellenére épp az a Pierrot lett a kedvenc, aki egyedüliként maradt a tavalyi társaságból. 5700 szavazat érkezett arra a kérdésünkre, hogy „Ki a kedvenc zsűritagja?”: a szavazatok 45 százalékát Pierrot gyűjtötte be, a második helyen Zséda áll 28 százalékkal, Frenreisz Károly 18 százalékot ért el, a listát Both Miklós zárja 8 százalékkal. Pierrot-nagyinterjút itt olvashat.
Rock vagy popkoncertet sem szabad lassúval kezdeni, ennek megfelelően Mushu indította a műsort dinamikus dalával, utána a Parno Graszt jött: Zséda drámai csúcspontot hiányolt, múltról és jövőről értekezett, Frenreisz pedig rögtön belezavarodott, még a „szívem csücskeitek" is elhangzott. Berkes Olivér és a tupírozott hajú Tóth Andi jött, utóbbi biztos sok C. C. Catch-klipet nézett a nyolcvanas évekből. Both vattacukrosnak látta, Károly szerint „belehúztak a dologba", viszont a „zsűri két lábon állt".
Petruska következett, a közmédia szerint az év felfedezettje: Pierrot messzire szárnyalt értékelésében, ő a jelenséget mutatta volna be, nem ezt az egy szerzeményt. Zséda picit rétegzenének tartotta, és a nagy pillanatot hiányolta. Oláh Gergő következett törökös hangulatú dalával, amire Pierrot annyit mondott, hogy „jeeee", majd a cigányság és a közel-keleti kultúra kapcsolatán merengett egy sort. Both damaszkuszi élményeiről mesélt, többek közt, kissé hosszan, de értelmesen.
Freddie volt soron, őt nagyjából két-három hete óriási esélyesként kezeli a szakma, de Miklós ennek ellenére némi ürességet érzett. „A szem a lélek tükre" – szögezte le ellentmondást nem tűrően Frenreisz, amiben csak az a mókás, hogy húsz éve nem láttuk napszemüveg nélkül.
Kállay-Saunders jött, félrecsúszott hanggal, technikai hiba lehetett: a zsűri együttérzőn hümmögött és bólogatott, András imára tette össze kezeit, kisebb minidrámát élt át a csapat. Újra előadhatta, de továbbra sem volt rendben a hang. „Ki kell találni, mi a fene történt" – tűnődött Pierrot, de az előadó is bevallotta, hogy másodjára még rosszabb lett. Vásáry André zárta a sort, volt zsűritag, aki meglátta benne a tipikus, hatásos, eurovíziós dalt.
A zsűri pontozása következett: Bothnál Petruska volt a nyerő, Zsédánál Freddie, Pierrot a 10 pontját Vásárynak adta, Frenreisz pedig szintén Freddie-t favorizálta. Kialakult a négyes mezőny, akikre szavazhatott a publikum: Freddie, Petruska, Oláh és Kállay-Saunders reménykedhetett tovább.
A Dal 2016-ot a nézők szavazatai alapján Freddie nyerte, tehát Fehérvári Gábor Alfréd képviselheti Magyarországot Stockholmban, az Eurovíziós Dalfesztiválon. Innen megtudhatja, magyarul miről szól a versenydal, a Pioneer.
Képeink a helyszínről:
Töltse ki kvízünket: