Pierrot: Mi magyarok szeretünk mindent túlzásba vinni

Pierrot szűkmarkúan osztogatja a pontokat A Dal 2016-ban, de kicsit unja már a szigorú zsűritag bélyeget - szerinte csak azt teszi, amire felkérték. A panaszkodó kiesőket jövőre visszavárja, az Origónak pedig arról is mesélt, hogy mik a produkciók általános hibái, és igent mondana-e, ha a kereskedelmi csatornák invitálnák tehetségkutató műsoraikba.

• Az elmúlt években elferdült a kritikus, illetve a zsűritag fogalma.
• Egyelőre A Dal az egyetlen hazai popzenei seregszemle.
• Az egyik legsúlyosabb baj az, ahogyan a dalszövegekkel bánunk manapság - véli.
• A Dal résztvevői látványosan mutatják azt a torz képet, amit az elmúlt évtized tehetségkutató-dömpingje okozott.
• Nem irigyli azokat a kollégákat, akik csak koncertezésből próbálnak megélni.

A négytagú zsűriből te tűnsz a legszigorúbbnak a pontszámok osztásánál és az értékelésnél. Ért emiatt kritika az MTVA részéről?

Nem, negatív kritikát nem kaptam még az MTVA részéről a működésem kapcsán. Bevallom, kicsit unom már ezt a szigorú zsűritag bélyeget, ugyanis egyrészt úgy érzem, hogy idén a társaim is hasonló szakmai hozzáállásról tesznek tanúbizonyságot, másrészt pedig az, hogy az én egyenességem szigorúságként jelenik meg az emberek fejében, nem jelent mást, minthogy az elmúlt években ferdülhetett el a kritikus, illetve a zsűritag fogalma. Szerintem én csak azt teszem, amire felkértek.

Zsédával egy sajtóeseményen Fotó: Marton Szilvia - Origo

A sértődésekről mi a véleményed? Volt, aki személyesen mondta el, hogy nem tetszett neki az értékelés?

Nézd, a műsor deklaráltan egy dalverseny, ahol 30 beválogatott versenyző közül 29 idővel kiesik. Az is tiszta mindenkinek, hogy egy zsűri, valamint a közönség - nem mellesleg sokkal szigorúbb - véleményével kell szembesíteniük az aktuális produkciójukat. És ezen van a hangsúly: az adott dal értékelése nem az előadónak szól, még ha mégannyira fontos része is a produkciónak az ő szereplése. Szerintem

a panaszkodók sokkal okosabban tennék, ha mérgükben egy új dalt írnának vagy íratnának,

amellyel jövőre megmutatják ország-világnak, hogy mégis képesek megnyerni a versenyt. A Dal természetesen visszavárja őket.

Az adott dal értékelése nem az előadónak szól Fotó: Marton Szilvia - Origo

Többször elhangzott az elődöntők során, hogy egy-egy dal nem az Eurovízióra való. Miért juthattak be ezek a legjobb 30 közé?

Egyrészt azért, mert 10 zsűritag szavazott a bejutásról, és természetesen nem azonos a preferenciánk. Másrészt pedig azért, mert a jelentkezők közül pusztán műsorkészítési szempontból is valóban ez a 30 volt a legjobb dal. Elsősorban azt értem ezalatt, hogy náluk jelent meg az a minőség, amelyet vállaltan megmutattunk volna. Szóval bizonyára mindannyiunknak volt 4-5 olyan kedvence, aki nem került be a válogatásba és ebből következően néhány olyannal is találkozunk az élő adások során, akikre mi személyesen nem szavaztunk.

Van kedvenced az évadból? Tudod már, kit küldenél a versenyre?

Van néhány kedvencem, de idén úgy érzem, hogy nincs annyi átfedés a nemzetközi versennyel kompatibilis előadók és a favoritjaim között. Mindazonáltal nem tartom etikusnak, hogy az adásban elhangzottakon túlmenően elemzésbe fogjak az előadókkal kapcsolatban.

Mi a jelentősége a magyar popzenei életben A Dal-nak?

Egyelőre az egyetlen hazai popzenei seregszemle, ahol egy produkció meg tudja mutatni az aktuális dalát egy show-műsor keretében. Az Eurovíziós Dalfesztivál ígérete sokaknak csábító, másoknak meg riasztó elem, de boldoggá tesz, hogy ez évtől új lehetőségek is megjelentek a versenyben, így A Dal nemcsak a fesztivál előválogatója, de

ráirányítja a figyelmet a tehetségekre és a legjobb dalszövegekre is,

valamint az akusztikus és remix változatok egy párhuzamos versenyben ütköznek meg egymással. Ha az ilyesfajta lehetőségekből és ötletekből a jövőben még több megvalósul, a műsor igazán felelősen fogja kezelni ezt a már most egyedülálló szerepét.

A Dal ráirányítja a figyelmet a tehetségekre Forrás: MTI/Illyés Tibor

Mik az általános hibák, milyen problémák fordulnak elő a produkciókban?

Vannak bizonyos általánosnak nevezhető tünetek, de természetesen nem minden produkció szenved ugyanabban a betegségben, és van néhány meglepően egészséges megnyilvánulás is A Dal-ban. Az egyik legsúlyosabb bajnak azt érzem, ahogyan a dalszövegekkel bánunk manapság. Olyannyira elvesztette a jelentőségét, hogy jól megírt, jó üzenettel rendelkezzen egy mű, hogy szinte már azt érzem, sokan koloncnak érzik a szöveget. Részben ennek is köszönhető, hogy túlnyomórészt angol nyelven szólalnak meg a dalok, ugyanis úgy lényegesen kevesebben értik a mondandót, ráadásul a "popzene anyanyelvén" minden sokkal jobban hangzik.

A másik komoly problémának a trendkövetést, illetve annak súlyosabb formáját, a hazai rádióállomások ízlésvilágának kiszolgálását tartom mint legfőbb motivációs tényezőt a szerzők és producerek részéről. Ebből következően kevés az eredeti, önazonos produkció, viszont

sok olyan hangzik el, amilyet már nemegyszer hallottunk a hazai rádiókban is.

Mi a véleményed a korábbi évek teljesítményéről? Sikerült színvonalas előadásokat küldeni az Eurovízióra?

Szerintem az utóbbi években túlnyomórészt vállalható produkciók képviselték az országot, a végső helyezésük pedig lényegében független volt a teljesítményüktől.

Ha a kereskedelmi csatornák hívnának a tehetségkutatók zsűrijébe, igent mondanál?

Nem hiszem. Az ismert formátumok biztosan nem vonzanak.

Mit gondolsz, szükség van ennyi tévés tehetségkutatóra?

Természetesen nincs. De mi magyarok szeretünk mindent túlzásba vinni, anélkül, hogy felmérnénk az egyébként méreténél fogva igenis könnyen felmérhető hazai piacot, és foglalkoznánk azzal is, hogy mégis mi lesz holnap. A Dal résztvevői is látványosan mutatják azt a torz képet, amit az elmúlt évtized tehetségkutató-dömpingje okozott.

Tavaly is ott volt A Dal zsűrijében Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A lemezeladások a korábbi töredékei. Merre tart a hazai könnyűzene?

Mint mindig, a külföldi mintákat követjük néhány éves csúszással, miközben küzdünk a nemzeti sajátosságokkal is. Egyelőre csak az látszik, hogy a fiatal generáció éppen issza annak a levét, hogy a szakma és a közönség nem olyan rég gyakorlatilag elzavarta a zeneipar szereplőit, és kivette a pénzt a körforgásból. Manapság

egy előadóra lényegesen nagyobb teher hárul, mint egykoron, és sok olyasmivel kell foglalkozna, ami nem az ő dolga volna,

illetve komoly erő- és anyagi befektetést igényel tőle. Ez összekapcsolva a zene ingyenessé válásával és az ezzel párhuzamos elértéktelenedésével bizony halálos koktélnak tűnik.

A 2016-os zsűri Forrás: Facebook/Zséda

Csak koncertezésből meg tudnál élni ma itthon?

Á, dehogy! Meg sem próbálnám! Nem irigylem azokat a kollégákat, akik erre rákényszerülnek. Nem lehet arany életük, és eközben lehet, hogy még azt is megutálják, amit eddig mindennél jobban szerettek: a muzsikát.

Vannak jó barátaid vagy ellenségeid a magyar zeneiparban?

Kifejezett ellenségről nem tudok, mert sosem volt olyan személyes konfliktusom, ami ezt indukálhatná. Olyan persze lehet, aki már ismeretlenül, ab ovo utál valamiért, de ilyen mindenkivel előfordul, és nem is feltétlenül tehetünk róla. Barátaim vannak, épp elegen, és nyilván ugyanígy ismeretlen szimpatizánsok is lehetnek itt-ott. Azt hiszem, ilyen szempontból nem foglalok el különleges pozíciót a zenészek között.

Gondolkoztál azon, hogy külföldön élj huzamosabban?

Korábban két ízben is volt erre lehetőségem, felkérésem. Mégsem vállaltam. Ma viszont már biztosan túlkoros vagyok az ilyen mérvű változtatáshoz.

Játékfejlesztéssel is foglalkozol: ez jövedelmező munka?

Mindenképpen jövedelmezőbb és perspektivikusabb, mintha maradtam volna a kaptafánál. Amellett a játékfejlesztés sem sétagalopp, vannak jobb és rosszabb periódusok, nehéz fejlesztési fázisok és persze jóleső sikerek, elismerések is. Az egyik legfontosabb különbség azonban az, hogy a játékok esetében elsősorban a külfölddel, tehát egy sokkal nagyobb piacon üzletelünk, így több lehetőségünk van. A hazai játékprojektek főleg megrendelésre készülnek, általában pályázati úton, oktató-szórakoztató tematikával.