Van az Amerikai szépség-ben az a jelenet, amikor a mindent lefilmező Ricky megmutatja egy lánynak a legszebbet, amit valaha felvett: egy nejlonzacskót, amely tizenöt percen keresztül táncolt a szélben. „Ekkor jöttem rá, hogy ott van, ez a teljes élet, a dolgok mögött. És ez a hihetetlenül jótékony erő, mely azt akarja, hogy tudjam, nincs okom félni. Soha” – mondja a srác, és én is pontosan ezt éreztem, ahogy az Isten nyomában vetítése után kiléptem a Columbus Circle-re. A metró szellőzői fölött egy zacskó repkedett.
Valahogy megnyugtatott, hogy több ezer éve mindannyian ugyanazokra a kérdésekre keressük a választ, ahogy arra Morgan Freeman is emlékeztetett az Isten nyomában első részében. Az Oscar-díjas színész hét országot járt be a forgatás során, többek között az egyiptomi piramisokban, a Gangesz partjain és a jeruzsálemi Siratófalnál próbált a hit mélyére ásni, átvizsgálva a különböző vallások életről és halálról vallott dolgait.
Freeman a producere és a házigazdája a National Geographic Channel hatrészes sorozatának, minden epizódban egy témát jár körül a teremtéstől a csodákig, az első részt rögtön a halál utáni léttel kezdte.
Mi marad belőlünk, ha elmúlunk? Fontos-e, hogy hagyjunk magunk után nyomokat?
Úgy tűnik, Freeman teljes természetességgel beszélget ilyesmikről bárkivel, embersége, karizmája húzza a produkciót, személyéből amúgy is sugárzik az a fajta bölcsesség, ami az élet megértéséhez kell.
A színész személyesen is megjelent a bemutatónak helyet adó Jazz at Lincoln Center színpadán, a National Geographic Channel vezérigazgatója, Courteney Monroe után köszöntötte a közönséget egy másik producer, Lori McCreary társaságában. „Hölgyeim és uraim, ez itt az Isten nyomában… velem” – jelentette be, miután elmesélte, hogy az utazások során az indiai Váránaszi tette rá a legnagyobb benyomást.
Ott egy hindu szerzetessel beszélgetett a lélekvándorlásról, de az egyiptomi hieroglifák olvasásában is szerzett némi gyakorlatot egy szakértőnek köszönhetően. New Yorkban egy tudóst talált, aki a szerelme személyiségét és emlékeit próbálja átvinni egy robotba, rettegve a gondolattól, hogy egyszer a nő nélkül marad.
A széria jól mutatja be mindannyiunk kétkedéseit, gyötrelmeit,
az aggódást azon, hogy van-e végső értelme a mindennapi cselekedeteinknek – még ha nem is spórol a drámai hatással, zenével és képekkel. Aligha akad olyan ember, aki még ne gondolkodott volna el az élet(e) értelmén, ilyen értelemben az Isten nyomában mindenkinek szól.
„Emberek vagyunk mindannyian” – mondta Freeman még aznap reggel, amikor elcsodálkoztam azon, hogy mennyire természetes tudott maradni a hírneve ellenére. A Mandarin Oriental Hotel 42. emeletén voltunk akkor, a Galaxis útikalauz stopposoknak rajongói biztosan felfigyeltek a számra.
Az élet értelméhez próbáltam közelebb kerülni abban az interjúban is, amelyet Freemannel és producertársaival, McCrearyvel és James Youngerrel készítettem – ezt később közöljük az Origón. A premiert egyébként egy fogadással fejelte meg a NatGeo, a Jazz at Lincoln Centerben a hely nevéhez híven egyre csak szólt a dzsessz, a ritmusára pörögtek a sárga taxik vég nélkül odalent, Columbus szobra körül.
Az Isten nyomában Morgan Freemannel április 3-án indul a National Geographic Channel adásán.