Két kategóriában is láthattuk a jelöltek között. Mit szólt ahhoz, hogy a Ridikül és a Magyarország, szeretlek! vezetéséért bekerült a legjobbak közé?
Úgy gondolom, olyan nívós műsorok és olyan személyiségek kerültek a jelöltek közé, hogy nem lehet rangsort felállítani. Már a legjobb háromba bekerülni is óriási dolog, minden jelölt büszke lehet, nem csak a győztesek.
Számított arra, hogy a tavalyi év munkájáért jelölést kap?
Nem szoktam ilyenekre számítani. Több mint húsz éve vagyok a pályán, többször álltam már díjátadókon, de ilyenekre sosem számít előre az ember, és az igazat megvallva nem is ezzel voltam elfoglalva az elmúlt időszakban. Mikor elkezdtem a Danubius rádiónál dogozni, még olyan közönségdíjak voltak, amit az újságból kellett kivágni az olvasóknak és beküldeni. Ott tényleg a nézői, olvasói szavazatok alapján díjaztak, ilyet kétszer is kaptam Bochkor Gáborral.
Kell, hogy megtapsoljuk egymást, kell, hogy tudjunk örülni a másik sikerének.
Számomra az is öröm, hogy ha olyan kollégám kap elismerést, akit kedvelek, és akinek a munkáját én is kiemelkedőnek tartom. Fontosak a díjak, a műsorvezetők, de tudni kell, hogy a produktum a lényeg. Nagyon hiszek abban, hogy eljön az az időszak, amikor csak a produkció számít. Nem az a kérdés, hogy ki jobb a másiknál, mert ilyen nincs, itt már mindenki egyformán jó, a szakma krémje jelenik meg egy átadón. A műsorok versengenek egymással, és nagyon fontos, hogy a verseny objektív legyen minden évben.
Szívesen jár díjátadókra?
Általában nem járok ilyen eseményekre, néha megyek el olyanokra, amiket rangosnak tartok. Örülök neki, hogy itt vagyok, jó látni, hogy tudja egymást ünnepelni a szakma, és szeretettel vagyunk egymás iránt. Akinek ez nincs meg a szívében, az nem jött el, az nincs itt.
Milyen érzés volt visszanézni a kivetítőn a Ridikül és Magyarország, szeretlek! részleteit?
Kellemes és jó érzés volt látni, jó élmény utólag is. 497 adást vettünk fel a Ridikül-ből, ami nagyon szép szám. A tévében nem követem az új részeket, ez a korszak lezárult.
Fontos mérföldkő volt az életemben az MTVA-s munka, odatettem magam szakmailag, nincs bennem hiányérzet.
Maga a tévézés, a képernyő nem hiányzik?
Mindig voltak szüneteim, történt már olyan korábban is, hogy nem voltam egy ideig képernyőn. Ilyen szempontból nem más a mostani helyzet, csak abban más, ami és ahogy történt. Ez bármelyik másik műsorvezetőnek is különleges lenne az életében, nem csak nekem. Évekig voltam úgy, hogy a háttérben vártam egy műsorra, előre készültem valamire, vagy mentem át egyik csatornáról a másikra.
Van élet a képernyőn kívül is.
Az alkalom, a csapat hiányzik inkább, a kreatív munka, nem a képernyőzés.
Most is dolgozik a háttérben?
Mindig dolgoztam a háttérben is, a képernyős munka nem csak annyi, amit a tévében lát az ember. Hosszú időszak előzi meg az új műsorok születését, mindig vannak szünetek a képernyős jelenlétben, miközben zajlik a munka, de egyéb kommunikációs feladataim is voltak folyamatosan.
Az igaz, hogy a TV2 hívta az Összezárva Friderikusszal folytatására?
A hír igaz, de nem kommentálnám.
Hogy esett az a médiavisszhang, ami az MTVA-s távozást követte?
Úgy olvasni a mondataimat a lapokban, hogy közben meg sem szólaltam, nehéz. Két hónapot így eltölteni nem volt egyszerű, mert
ha az ember próbál valamit megérteni és felfogni, akkor szeretne csendet maga körül.
Egyébként azt kell mondanom, hogy csak nagyon kevés embernek adatik meg, hogy ilyen látványosan és szolidárisan viselkednek vele, és az érzelmeiket olyan nyíltan és őszintén fogalmazzák meg a történtekkel kapcsolatban, mint ebben a helyzetben volt.
Elképesztő sok jót kaptam, engem ez megerősített az elmúlt időszakban, nem is gondoltam volna. Nagyon megerősödtem lelkileg. Kipihentem magam, vadonatúj dolgok és feladatok elé nézek, arra fordítok nagyobb figyelmet, ami eddig háttérbe szorult. Új kihívások vannak a piacon.