Nemrég nagy botrányt kavart Horváth Szilárd, aki egy időben a TV3-on, mostanában pedig a TV2-csoporthoz tartozó Tények.hu-n szórta meg a közönséget vicces vagy annak szánt időjárás-jelentésekkel. Egyik utolsó bejátszásával túl messzire ment, szellentős videója miatt ki is rúgták, egy Facebook-posztban kényszerült munkát keresni.
„Amikor kitaláltam, hogy a szeles időjárást ilyen formában hozom össze a különféle szélfajtákkal, már akkor tudtam, hogy túllépek egy határt, viszont azt is tudtam, hogy ez kizárólag az interneten fog lemenni, soha nem kerül a TV2, vagyis egy országos kereskedelmi csatorna képernyőjére. Eleve
internetes felületre készült, ahol azért több minden belefér
– sajnos ez az emberekben nem feltétlenül tudatosult” – mondta Horváth Szilárd az Origo megkeresésére.
„Október óta csináltam olyat, hogy Németh Lajos hangján szólaltam meg, április 1-jén kényszerzubbonyban dühöngtem, ez is hozzátartozik a humoromhoz, amit lehet szeretni vagy nem szeretni. Soha nem gondoltam, hogy egy szellentős videó – gyakorlatilag öt darab, az internetről letöltött effekthang – ekkora felháborodást tud kelteni.
Elismerem és tiszteletben tartom, ha valakinek ez nem tetszik,
de azért azt is látni kell, hogy az interneten vannak sokkal durvább tartalmak is, amiktől a szemünk se rezdül. A pukizás korántsem a világ legundorítóbb dolga szerintem, sőt a mindennapjaink része” – tette hozzá.
Megkérdeztük Németh Lajost is, hogy mi a véleménye az ügyről, ő egy korábbi interjúban azt mondta az Origónak, hogy egy időjárás-jelentésbe „egy-két vicces dolog belefér, de nem szabad lemenni kutyába”.
A konkrét esetről most ezt nyilatkozta: „Szilárdot régóta kedvelem, nagyon szellemes fiúnak is tartom, de most egy kicsit túllőtt a célon. Értem, hogy mit szeretett volna ezzel ábrázolni – hiszen tényleg vannak különböző szélfajták –, és
ha egy baráti társaságban adja elő, talán nevetünk is rajta együtt.
Egy nyilvános médiumban azonban más az ingerküszöb, elég lett volna, ha egy tízes skálán csak a hetes fokozatot lövi be a kilences helyett.”
Azzal Németh is egyetért, hogy a tévében ez nem mehetett volna le, de szerinte az internetes tartalmaknál is vigyázni kell, hisz összességében még több emberhez is eljuthatnak, mint ahányan egy egyszeri tévéadást megnéznek.
Horváth Szilárd ezzel együtt úgy gondolja, hogy a mostani hisztériához az is kellett, hogy a média úgy kapja fel a bejátszást, mintha az a TV2-n ment volna le – főleg, hogy a csatornával mostanában amúgy is rengeteget foglalkozik a sajtó, Horváth szerint, ha, mondjuk, másfél-két éve, még a TV2 eladása előtt csinálja meg ugyanezt a videót, korántsem keltett volna ekkora feltűnést.
Az időjósról azóta cikkezett többek között a Guardian, az ír köztévé pedig komplett interjút is készítene vele a történtekről.
Külföldön mintha lazábban vennék ezt,
láttam már olyan időjárás-jelentést is, ahol valaki meztelenül, egy másik meztelen hostess fenekét paskolva számolt be az időjárásról, ezzel tudatván a nézőkkel, hogy örüljünk a jó időnek, és élvezzük gátlástalanul” – zárta Szilárd, aki egyébként kellemetlen botránynak tartja az ügyet, de próbál inkább előrenézni, továbblépni.
A tévében az utóbbi időben amúgy is több meztelen időjóssal lehetett találkozni – itthon a Pro4 próbálkozott pár éve –, de az efféle tartalmak is egyre inkább szorulnak ki az internetre, a vicces időjárás-jelentésekkel együtt.
Az Egyesült Államok mellett egy időben például Franciaországban volt komoly hagyománya a humorba oltott időjárás-jelentésnek, Horváth Szilárddal ezt akarta behozni az országba egykori tanára, Elek János, miután látott tőle egy paródiát – saját magáról.
Ennek jó húsz éve, az Egyesült Államokban viszont már a televíziózás hőskorában, az ötvenes években megjelent a „wacky weatherman”, vagyis a kerge időjós figurája. Aki látta az L.A. Story – Az őrült város című filmet, az tudja, miről beszélünk, itt Steve Martin játszott egy olyan tévést, aki bolond módjára pörgött be a stúdióba, és egy szűnni nem akaró viccáradat kíséretében dobálta fel a napocskákat a mágnestáblára.
A hasonló figurák 1952 után kezdtek megjelenni az amerikai tévében, miután a helyi médiahatóság, az FCC feloldotta a tévécsatornák addig limitjét, így folyamatosan tűntek fel új adók. Ez szükségszerűen komoly nézettségi versenyt is hozott magával, aminek egyik oldalhajtása volt, hogy az időjárás-jelentéseket is próbálták felturbózni.
Robert Henson vaskos könyve, a(z amerikai) tévés időjárás-jelentések történetét boncolgató Weather on the Air: A History of Broadcast Meteorology szerint a következő öt év a műfaj legvadabb időszaka volt: a Georgiában működő Captain Sandy különféle bábokkal jelentette be rendre a másnapi hidegfrontot, egy nashville-i kolléga versben mondta el az időképet, New Yorkból pedig egy nő folyton álmosan, az ágyában fekve jelentkezett éjfél körül.
A tévécsatornák ekkoriban ráadásul még ugyanattól a központtól, a nemzeti időjárási szolgálatként működő National Weather Service-től kapták az adatokat, így nem volt szükségük saját meteorológusra sem, komikusok, modellek is beállhattak a térképek elé.
Ezt elégelte meg 1957-ben az American Meteorological Society (Amerikai Meteorológiai Szolgálat), amely egyfajta vizsgarendszer létrehozását kérte a képernyős időjósok számára, újra komollyá akarta tenni az időjárás-jelentéseket. A szervezet törekvését segítette, hogy közben egyre inkább fejlődött a meteorológia, helyi szinten is egyre pontosabbá váltak az előrejelzések, ami helyi szakemberek bevonását is megkívánta.
A tévében még egy ideig működtek, de kezdtek a háttérbe szorulni a kerge időjósok, ma már inkább jellemző, hogy különféle applikációkon keresztül juthatunk az időjárási adatokhoz vicces formában – erre találták ki például a Poncho-t, de a Funny or Die humorportál is állt már elő ilyesmivel.
Van azért a műfajnak ma is egy-két képernyős képviselője, például a már-már legendás – egyébként több helyről kirúgott – Mark Mathis, aki
nem elég, hogy állandóan ordít, de a legváratlanabb pillanatokban kezd el rappelni vagy énekelni.
Netán hópehelynek öltözik, a melegházasságról kezd el beszélni, vagy behívja az asszisztensnőt, hogy megtudakolja, milyen alsóneműt visel, egyszóval mindent megtesz, hogy zavarba hozza a kollégáit és a nézőket. Itt egy összeállítás a marhaságairól, és ez csupán három hónap termése:
Akad még kimondottan rappelő időjós is, Nick Kosir személyében, Aaron Perlman pedig néha olyasmikkel szórakozik, hogy a greenbox előtt zöldbe öltözve mászkál, így tulajdonképpen láthatatlan marad. Mutatunk még pár videót a végére, jó szórakozást!