A június 16-i Mokkában Szebeni István széles vigyorral, lelkesen vezeti fel a beszélgetést, és arról faggatja Havast, hogy boldog-e a magyar győzelemtől. Havas - akivel a Mokka indult egykor - hamar lelombozza a műsorvezetőt, pillanatok alatt az 1986-os csapatnál köt ki, a magyar-brazil 3-0-s barátságos meccsen mereng (ő ugyan 3-1-re emlékszik), meg azon, hogy kinn vertük a Van Bastennel felálló hollandokat.
Szebeni próbál egy kis optimizmust vinni a műsorba, da Havas ebben a beszélgetésben nem enged a szigorból. „A magyar-osztrák első félideje volt a legunalmasabb ezen az Eb-n" – szögezi le. „Az utolsó félórát tíz emberrel játszották az osztrákok. Nagyon örülök, de... szegény Koós Jani itt volt Böde-mezben. Nem akarom bántani szegényt..." – magyarázza, majd jön a dinamikus múltidézés, Szőke, Albert, Bene, Nyilasi, és kész is az időutazás, innen megállíthatatlan.
Miközben a TV2 megpróbál nagyban újságcikkeket mutogatni, ahol a magyarokat éltetik, és az „Extázisban az ország" felirat virít a képernyőn, Havas csak a dicső múlton rágódik: „Ez egy egészen más kávéház, ami itt folyik. Álljunk már meg, mi kétszer voltunk világbajnoki döntőben! Mi nem szlovákok meg románok vagyunk, álljunk már meg!" – morgolódik, és úgy véli, nem kell elájulni attól, hogy megverte a csapat Ausztria legjobbjait.
„Ez egy összerakott csapat, profi stáb van. De könyörgök, attól még... hol tartunk? Jézusmária! Felkerült a Mezőkövesd! Jézusmária! Kétezer valahányszáz néző van. A kutya nem megy a debreceni stadionba, a kutya nem megy sehova. Egyszerűen nincs magyar futball, el lett rontva. Hosszú, évtizedes munkával elrontották!" – közli Havas, akit aligha hívnak be legközelebb, ha éltetni kell a magyar focit.