Pál Dénes: Volt egy hatalmas csalódás az életemben

Pál Dénes 2012-ben lett a The Voice győztese, azóta több tévéműsorban is feltűnt: a Sztárban sztár és A Nagy Duett szereplőjeként egy egész más arcát mutatta meg a közönségnek a Tv2-n. Az emberek hajlamosak szürke figurának tartani, ezért örült annyira, hogy néha ellazulhat, mást mutathat magából. A közönség hamarabb elfogadta, mint a szakma, nem vágyik a belső körökbe, és az Origónak azt is elárulta, mivel foglalkozna, ha nem beszélték volna rá a tehetségkutatóra.

• Akusztikus fellépésekkel és zenekarral is járja az országot.
• Úgy érzi, a The Voice után beskatulyázták, de azóta több alkalommal is megmutathatta a másik oldalát.
• A tehetségkutató előtt színészként óriási csalódás érte.
• Bár kicsi az ország, nem érzi, hogy a sok tehetségkutatóból kikerült énekes elnyomja egymást.
• Tudatosan óvja a magánéletét, nem akarja a szakmai dolgok elé helyezni.

Mennyire sűrű az idei nyár?

Elég aktívra sikerült, és még nem látom a végét, nagyjából októberig be vagyok táblázva. Jelentős többségében ez a zsúfoltság a hétvégéket jelenti, de a hétköznapokban is vannak fellépések, illetve az egyéb teendőkre is kell időt szakítani. A fellépés a munkának a csúcsa, de rengeteg szervezést, egyeztetést igényel, vannak akusztikus fellépések, és megyek kisebb zenekarral is már, ezekre pedig próbálni kell.

Eléggé aktívra sikerült ez a nyara, szinte minden hétvégén fellép Fotó: Mudra László - Origo

Ez mit jelent, hány fellépés lesz még?

Jó sok van mögöttem, de előttem is sűrű időszak áll, pont egyik nap néztem a naptárban, hogy még 40 fellépés fixen be van írva. Ez érdekes módon nekem nem is tűnik fel, ha megkérdezik nyár végén, hogy mennyi színpadon álltam, nagyjából a negyedét mondanám, annyira másként érzékelem. Nem teherként fogom fel. Nekem mindig az a jó fellépés, és hála istennek ebből van több, ami pluszenergiával lát el, ami feltölt. Egyik nap nagyon messze mentünk fellépni, a turnémenedzser mondta útközben az autóban, hogy

mi nem is fellépők vagyunk, hanem utazók,

mert iszonyat sok időt utazunk. Ha több fellépés van egy nap, és az ország különböző pontjain, akkor komoly logisztikára van szükség.

Gyakran előfordul, hogy nemet kell mondani?

Ennyi idő alatt már nagyjából kialakult, hogy mit vállalok, és mit nem, nyilván nálam is van egy határvonal, ami alá nem szeretnék menni. Ezt főként az elmúlt pár év tapasztalata hozta össze. Mikor valaki belecsöppen ebbe a szakmába, és nem tudja igazából, hogy mivel jár, akkor belefuthat olyan dolgokba, amiket később tudatosan elkerül.

Már tudom, hogy milyen helyszínekre nem megyek,

és milyen technikai feltételekkel tudok vállalni fellépést – ezekre mind azért van szükség, hogy azt a színvonalat tudjam adni a közönségnek, amit a tévében láttak. Az ő érdeküket is szolgálja, így nem éri őket csalódás.

A nézők miatt is fontos, hogy szelektáljon Fotó: Mudra László - Origo

Mennyire fontosak a nézői visszajelzések?

Óriási különbségek vannak az előadók között, a tehetségkutatók bő tíz éve kezdődtek itthon, sokféle énekes vált ismertté ennyi idő alatt ezekben a műsorokban. Ha kikerül az ember egy ilyen nagyszabású show-ból, nagy a felelőssége, hisz ha nem törődik a saját munkájával, akkor eltűnik. Hatalmas gépezetből kerül ki, aztán magának kell valahogy helyt állnia, mikor hirtelen mindent kihúznak a lába alól. Mikor megnyertem a The Voice-t,

bennem volt a félelem, hogy ezután most mi jön.

A tehetségkutatókból kikerült versenyzők közt vannak, akik szépen elindultak, és a mai napig ott vannak, mint Rúzsa Magdi, Caramel vagy Kállay-Saunders András, és vannak olyanok, akikre nagy figyelmet fordítottak, de ma mégsem hallunk róluk. Összetett dolog, nem feltétlenül arról szól, hogy ki hogyan énekel, hanem arról is, hogy milyen előadó, és milyen a kapcsolata a közönséggel. Én mindig előrébb tettem a közönséget, mint a szakmai véleményt. A szakma részéről is jók a visszacsatolások, a kritikák, de mégis a közönség alkotja ennek az egésznek az alapját.

Jó velük a kapcsolat?

Nagyon sok helyszínre eljutottam ennyi idő alatt az országban, és mindenhol azt éreztem, hogy szeretettel várnak. Ha voltak is olyan rendezvények, melyek nem kifejezetten az én fellépésemre épültek, hanem egy sorozatba csatlakoztunk be más produkciók közé, akkor is ott maradt a közönség, és meghallgatta.

Nagyon jó dolog, ha az emberek pozitívan csalódnak,

volt olyan, amikor azt mondta valaki, hogy többet kapott egy személyes találkozáson, mint amit előre gondolt.

Van beskatulyázás a tehetségkutatós múlt miatt?

Kevés az olyan énekes, akit meg lehet ítélni egy-egy műsorból, egész más élményt ad a személyes kontakt. Az emberek hajlamosak szürke figurának tartani, ezért is örültem annyira, amikor más műsorokban is szerepelhettem a tévében. A Nagy Duett és a Sztárban sztár azért voltak jók, mert sokan kellemesen csalódtak, nem néztek ki belőlem ilyen produkciókat. Elengedtem magam,

sikerült megmutatni egy másik arcomat.

A karaktert, ami kialakult rólam, befolyásoltam, mássá tettem, jócskán kinyitottam az emberek látószögét, úgy érzem, jól jöttem ki ezekből.

Az emberek hajlamosak szürke figurának tartani Fotó: Mudra László - Origo

Szokott azon gondolkodni, hogy mi lenne a The Voice nélkül, mit csinálna most?

Úgy vettem észre, hogy a csalódásaim vagy éppen az élettől kapott apróbb pofonok azért történtek meg, hogy ide eljussak. A műsor előtt a Miskolci Nemzeti Színház próbaidős színésze voltam, és a premier előtt két héttel kitettek, nem vettek be az előadásba.

Hatalmas csalódás volt ez az életemben, mert a színházat mindig imádtam.

Azt éreztem, hogy ez nagy törés, de tanultam tovább, jöttek az egyetemi évek, volt más dolgom. Két éve voltam már egy amatőr színjátszó kör tagja, és mivel sok pozitív visszajelzést kaptam, biztattak, hogy próbáljam ki magam országos énekversenyen. Így jött a The Voice. Ha nem énekelnék, biztosan környezetvédelemmel foglalkoznék, az a másik nagy szerelmem.

Szoktam azon is gondolkodni, hogy mi lenne, ha nem ide születek, hanem Amerikába, ott hogy nézne ki az életem, de külföldre nem mennék egyébként, a környező országokban fellépek, ha hívnak, de nem mennék el huzamosabb időre itthonról.

Jó véleménnyel van a tehetségkutató műsorokról?

Nehezen döntöttem el, hogy jelentkezem, nagyjából két év alatt győztek meg róla. Ez főképp annak volt köszönhető, hogy úgy tekintettem rá, mint olyan gépezetre, ami bedarálja az embert, és teljesen megváltoztatja. Keringtek rémhírek, amelyeknek egy része talán nem is rémhír volt, mindenesetre megijesztett. Idővel rájöttem, hogy teljesen egyénfüggő: ha valaki működik a képernyőn, a színpadon, akkor életképes tud lenni, de nincs bevált recept, személyre szabottan, idővel derül ki.

Akárhogy is nézzük, kockáztat az ember.

Kockáztat azzal, hogy elmegy egy műsorba, ahol a zsűri véleményt alkot róla. Ez vagy löketet ad, vagy olyan csalódásként ér, hogy karrierek szakadnak félbe miatta. Sokan tartanak hasonló műsoroktól, mert aggódnak, hogy mennyire változnak meg, mennyire változik meg az életük. A legrémisztőbb az, hogy mindenki hajtogatja, hogy mivel jár, de igazán senki nem tudja, ez mindig közben derül ki.

A következő szériák versenyzői mennyiben jelentenek konkurenciát?

Egy énekes nemcsak attól működik jól, hogy jól énekel, ez sokkal összetettebb ennél. Sok jó előadó, egyéniség van itthon, akik közül válogathat a közönség. Nem feltétlenül jelent konkurenciát, hogy egy új műsorból kikerül egy felfedezett, akit felkarol a közönség vagy a szakma. Nyilván szem előtt lesz, mert azzal a nagy ismertséggel, amit egy aktuális tévéműsor hoz, egy régebbi előadó nem tudja tartani a lépést.

Mindig nagyobb hátszéllel indul, akit épp nyomnak a tévében,

de a műsor vége után ezt szinten kell tudni tartani. Nem tekintek az újakra ellenségként, a közönség dönti el, hogy melyik stílust kedveli, melyik dalt hallgatja, és melyik koncertre megy el. Bár kicsi az ország, nem érzem, hogy elnyomnánk egymást.

Nem gondol konkurenciaként a többiekre Fotó: Mudra László - Origo

Az új dal fogadtatása a szakma és a közönség részéről is pozitív volt. Mit üzen az Ott van?

Március közepén kezdtük el a dalt kitalálni a szerzőkkel, Szakos Krisztiánnal és Pajor Tamással, azt szerettük volna, ha egy nyárindító dal lenne, amit nem kell túlgondolni, hosszasan értelmezni. A közönség abszolút díjazta, átjött az a hangulat, életérzés, amit szerettünk volna. Ha a fellépéseken először csendül fel ez a dal, magával ragadja az ott lévőket. A közönséget nem kiszolgálni szeretném, hanem meglepni.

A közösségi oldalt ki kezeli?

Én kezelem, de ez manapság nem ilyen egyértelmű. Szeretem, ha mindenen rajta lehet a szemem, szeretek mindenről tudni. A hivatalos oldalt én csinálom, illetve csakis az én jóváhagyásommal mennek ki rá dolgok, ha esetleg nincs időm. Oda érkeznek pozitív, negatív kommentek, de mára olyan közösség verődött össze, akiket érdekel a munkám, és nem olyanok, akik beszólni jönnek. Alaptörvény volt régen a műsorok idején, hogy ne olvassunk kommenteket, mert nem mindenki bírja, jobb őket elkerülni.

Ha kirakok egy posztot, engem érdekel, mi a reakció,

de nem olvasok el egyesével több száz kommentet. Ha bejön egy olyan komment, ami a közösségnek nem tetszik, akkor egyből, mint egy antitest, elkezdi támadni azt az egy vírust, és próbálja kiiktatni, erre fel szoktam kapni a fejem.

Privát levelekkel is megtalálják?

Az elején beleestem abba a hibába, hogy mikor megtaláltak privát üzenetek, akkor reagáltam. A Facebook-profilomat aztán töröltem is, majd készült egy hivatalos lap és egy olyan, ahol csak a barátaimat és a családomat igazolom vissza. Nem is tudja az ember, hogy milyen veszélynek teszi ki magát, mikor beszélgetésbe elegyedik egy idegennel. Nagy törést jelentett, és akkor döntöttem el, hogy a profilom meg fog szűnni, amikor egy édesanya túlságosan beavatott a családi problémáikba, és úgy éreztem, erre nem tudok úgy reagálni, hogy az megnyugvást jelentsen neki. Én azzal tudok segíteni a közönségnek, hogy elmegyek fellépni, meghallgatják a dalokat, aztán váltunk néhány szót, ha szeretnék.

Mikor vége lett a The Voice-nak, sok idősebb nő kért anyagi támogatást.

Tapasztaltabb előadók mesélték, hogy rengeteg ilyen levél van, és nehéz megértetni, hogy mi másféleképen tudunk segítséget nyújtani, nem anyagilag. Fura, és ezzel se számol az ember, amikor jelentkezik egy ilyen műsorba.

Nem olvas el mindent, de van, amire felkapja a fejét Fotó: Mudra László - Origo

A magánéletét tudatosan óvja?

Ha egy előadó nem tudatosan építi a karrierjét, akkor az már rég rossz. Én szeretem eldönteni, hogy hol vannak a határok, amin túl nem megy az ember. Tudatosan óvom a magánéletem, nem érzem azt, hogy a szakmai dolgok elé kellene helyezni, és ezzel kéne érvényesülnöm vagy bármiféle előnyhöz jutnom. Abban hiszek, hogy minden okkal történik, és hogyha az énekesi pályafutásnak három éven belül meg kell szűnnie, akkor annak úgy kell lennie -

de ne kelljen erőltetnem a sajtóban a magánéleti híreket,

hogy ezt a projektet még ki tudjam húzni egy darabig ilyen álproduktumokkal. Én nem szeretem a produktum nélküli létet és fennmaradást, mert úgy nem tud hiteles maradni az ember. Hogy álljak ki a közönség elé, ha nem a dalaim mondandóját, hanem egy bulvársztárt látnak bennem? Kellenek a határok.

A hétköznapokban mi tölti fel?

Nincs olyan bevált módszer, ami időről időre erőt ad, mindig más. A legjobban a semmittevés merít le. Nagyon sokszor, ha az ember túlhajtja magát, arra vágyik, hogy egy kicsit pihenjen. Ha pihenek, meg arra várok, hogy mikor indul már be újra a pörgés. A baj csak az, hogy ezt nem mindig én szabom meg. Ha hajtás van, 120 százalékon pörgök, és nem bírom magam utolérni, ha pihenés van, akkor mennék. Ott a család, a barátok, a barátnőm, akikkel szeretek programokat szervezni, a velük töltött idő kapcsol ki leginkább.

Érezhető a szakmában féltékenység, irigység?

Vannak nálam sokkal irigylésre méltóbb előadók. Én azt érzem, hogy nagyon az elején vagyok, legalábbis bízom benne. Nyilván megfordul az ember fejében, hogy mit gondol róla a többi előadó, hova pozicionálják, irigylik, megvetik, vagy miért nem keresik a társaságát.

A közönség engem az elejétől jobban elfogadott, mint maga a szakma.

Nem érzem magam nagyon belső körökben mozgó előadónak, de nem is vágyom rá. Ezek az értékek engem nem vonzanak. Értékesebb a közönség, és értékesebb, aki vagyok. Nem szívesen változnék meg egy társaság nyomása miatt azért, hogy bármiféle előnyre, előrelépésre tegyek szert.

Nem változott semmit?

A barátok tudnák megmondani.

És nem mondták?

Tizennégy éve vannak meg a legjobb barátaim, ki tudtam szakadni öt napra a pörgésből, és elutaztam velük külföldre. Ha nagymértékben változtam volna, akkor biztosan nem hívtak volna magukkal. Ezek nem lettek érdekkapcsolatok, és a legjobb érzés, hogy velük nem a szakmáról és rólam beszélünk. Előjönnek régi élmények, és megéljük, kibeszéljük együtt az aktuális dolgokat.

Sok ismerős jött elő a repedésekből, meg özönlöttek a rég nem látott rokonok a műsor után,

meg kellett tanulnom mérlegelni. Mi négyen igaz barátok vagyunk, biztosan mondták volna, ha elindulok valamilyen rossz irányba. A szakmán belül nem alakultak ki ilyen mély kapcsolatok, vannak jó ismerőseim, a régi csapatról is tudok, de azért van távolság.

A legjobb barátai máig megmaradtak Fotó: Mudra László - Origo

Milyen szakmai tervei vannak a közeljövőre?

Dolgozom új dalokon, idén még szeretnék bemutatni két új dalt, és sokat készülök egy saját lemezre, ami nagyon ott van a levegőben. Biztosan nem lesz meg idén, de a jövő egyik fontos kulcspontja ez lesz.

Kísérletezek majd pár dallal,

amit a magam kedvtelésére dobok be, mert tényleg fontosnak tartom, hogy ne kiszolgáljam az igényeket, hanem a közönséggel együtt találjam meg az utat, amin én is jól érzem magam, és amire ők is nyitottak. Szerencsés vagyok, mert a közönség és az én igényem nem is áll egymástól olyan messze.