Először láthattuk A konyhafőnök-öt Bernáth József séf és Vajda Pierre ételkritikus nélkül, és bár kétségkívül a negyedik évadra kellett már valami újítás, az első adásból hiányzott a jól megszokott hármas.
Sárközi Ákos Michelin-csillagos séf természetesen profi a konyhában, a versenyzők nagyon meg is ijedtek tőle, és hamar kiderült, hogy van mitől tartaniuk: szigorú arccal közölte rögtön a legelején, hogy akinek a pultján rumli van, annak a fejében sincs rend, így a sütés-főzés mellett nem győztek az újoncok mosogatni és pakolászni maguk körül.
Rozina még nem igazán mutatta meg magát, de az rögtön átjött, hogy együttérő a versenyzőkkel szemben, sokszor képzeli magát a helyükbe – ami nem olyan nehéz, hisz nemrég még ő is ott küzdött a pult mögött a tízmilliós nyereményért és A konyhafőnök címért, akkor a második helyig jutott.
Ezúttal nem a kedvenc ételeik elkészítésével kezdtek, Sárközi Ákos kedvencéből kellett kihozniuk valamit: a fedél alatt galambot találtak a tálcán. A séf elmondta, hogy
két okból választotta ezt bemutatkozó feladatként: egyrészt az íze hasonlít a vadhúséra, másrészt nagyon könnyű elrontani.
Végignézték, ahogy elkészül a kakukkfüves galambmell banános tortácskákkal, színes céklahasábokkal, kurkumás burgonyapürével és vörösboros mártással, aztán nagy meglepetésre ezt nem lemásolni kellett, hiába figyelték árgus szemekkel Sárközi minden apró mozzanatát.
A kreativitást mérte fel a feladat, Ottilia el is hasalt, szinte ugyanazt hozta össze, amit a séf mutatott, de a többieket is láthatóan kizökkentette a komfortzónából a feladat,
nagy volt a káosz a konyhában, az egyik pulton óriási füstre lettek figyelmesek - ami bizonyára az ételen is meglátszott.
Sárközi Ákos pont olyan szigorú, mint amilyennek ígérte, rögtön az első tányérról beszórt pár alapanyagot a kukába, egy versenyzőről szemrebbenés nélkül megmondta, hogy nincsen semmi fantáziája, a kemény kritikáktól láthattuk pár könnybe lábadt szemet. A szigor nagy, de egyelőre nem jött át az a feszültség, ami egy-egy negatív értékelés után szokott. Kell egy kis idő, mire a közeget megszokják a zsűritagok és a versenyzők, a természetesség egyelőre hiányzik.
Kriszti mehetett fel a galériára, Ottilia pedig nehéz helyzetbe került, kedvenc alapanyaga helyett garnélát kapott. A második körben Pietro fekete kagylót készített kuszkusszal, a többiek tálaltak homárt, vargányát, de inkább kritikát kaptak, mint dicséretet.
Az előző évadokhoz képest, úgy tűnik, alaposabban és keményebben bírálják a fogásokat, Fördős Zé már az első percben azt mondta, hogy vigyázzanak, mert magasabbra került a léc. Persze erre azért is szükség van, mert ebből adódóan több lesz a sértődés, a duzzogás és a sírás, a műsor pedig csak részben szól a konyhai feladatokról, ugyanúgy része a dráma meg a feszkó.
A tányérok az első adásban színesek és modernek voltak, Fördős Zé kivételével sokszor mesterkélten mondtak véleményt a zsűritagok, de a formátum még mindig élvezhető és pörgős, amit mi sem mutat jobban, hogy
már az első adás végén hazaküldték Pietrot, az olasz szakácsot.
A második napon a helyére új versenyző érkezik, a negyedik évadban is tízmillió forintot vihet haza a legjobb.